Az osztrák határ közelében gyakorlatilag a rendszerváltás pillanatában beindult az ingázás, azóta pedig egyre többen vállalják, hogy nyugat-magyarországi lakhelyükről akár ötven-hatvan kilométeres utazást is vállalva keresnek munkát. Hazánk uniós csatlakozása óta ezt már legálisan is megtehetik, és bár a magyar és az osztrák bérek közti különbség mára jelentősen mérséklődött, még mindig megéri átjárni, kihasználva az alacsonyabb hazai ingatlan- és albérletárakat.

Fotó: MTI, archív, illusztráció

Ahogy megszűnt a vasfüggöny, megélénkült a forgalom az osztrák–magyar határon. A Bécsbe tartó turisták mellett gyorsan megjelentek azok, akik felismerték, jól járnak azzal, ha megtartva magyarországi lakhelyüket, a határhoz közel eső Burgenlandban vagy a szintén gyorsan megközelíthető osztrák fővárosban vállalnak munkát. Nagyon megérte, hiszen akkoriban egy pultos, felszolgáló vagy akár mezőgazdasági idénymunkás a magyar bérek tíz-tizennégyszeresét is megkereshette a határ túloldalán, így sokan a feketemunkát is vállalták. Hatalmas volt a különbség az ingatlanárak között is, Győr és Sopron környéke még most is olcsóbb, mint Ausztriában venni lakást vagy bérelni ingatlant.

A rendszerváltás óta mégis sok minden változott. Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, 2011-ben pedig Ausztria megnyitotta munkaerőpiacát. Ennek hatására az ingázók többségének ma már legális, bejelentett munkahelye van, annak minden előnyével: magasabb nyugdíj, családi pótlék, tizenharmadik és tizennegyedik havi fizetés. Ugyanakkor a magasabb életszínvonal lehetősége annyi embert vonzott a nyugati határhoz, hogy mára erőteljesen megdrágultak az ingatlanok, miközben a magyarországi bérek növekedése miatt a kint dolgozók ma már csak körülbelül a kétszeresét tudják hazahozni itthon elérhető jövedelmüknek. Persze sokak számára még így is megéri, és ez így is marad, amíg a bérek közötti különbség fennáll, vagy a nyugat-magyarországi ingatlanárak utol nem érik az osztrák árszintet.


Tumultus Sopronban

Ekkora embertömeg mozgásának természetesen következményei vannak, amelyek főleg a határ menti településeken érezhetők. A leglátványosabb talán az ingatlanárak alakulása, mivel az ingázóknak köszönhetően akkora kereslet van a helyi házakra, lakásokra, hogy azok ára a fővárosi ingatlanokéval vetekszik. Sopronban például alig kapni már tíz- és húszmillió forint közötti ingatlant, az átlagos négyzetméterárak pedig felkúsztak négyszázezer forint fölé.

Megkerestük a soproni Central House ingatlanirodát, hogy megtudjuk, mikor ugrottak meg ennyire az árak. Azt a választ kaptuk, hogy 2011-ben pörgött fel a lakáspiac, azóta szinte minden ingatlant el lehet adni, és a befektetők is gőzerővel vásárolnak. Emellett a mai napig folynak az építkezések, terjeszkedik a város, hogy az ingatlanpiac meg tudjon felelni a hatalmas keresletnek. Sokan jönnek ide a keleti megyékből, de még Ausztriából is többen ide költöznek haza. Az albérleti árak is a plafonon vannak. Eleve nehéz kiadó lakást találni, egy két-három szobás panelért is simán elkérnek háromszáz eurót havonta, ezenfelül pedig ott a kaució és a fenntartás költsége. Éppen ezért sokan nem családdal érkeznek, hanem több munkás közösen dobja össze az albérletre valót. Az ingázók jelentős része autóval jut el munkahelyére – gyakran többen utaznak egy kocsiban, így a költségek is megoszlanak – nap mint nap zsúfoltak az utak, gyakoriak a dugók a határátkelőknél. Ugyanakkor, szintén az ingázókra való tekintettel kiváló a vonatközlekedés Ausztria felé – a Budapest–Győr–Hegyeshalom-vonalon – naponta közel száz, ezen belül Győr és Hegyeshalom között nagyjából hetven oda-vissza közlekedő személyvonat jár, méghozzá modern és kényelmes FLIRT, Talent motorvonatok, illetve railjet szerelvények. A munkások jellemzően bérlettel utaznak, amit megfizethető áron kínál a vasúttársaság, a Bécsújhely elővárosának számító Katzeldsdorfig például húszezer forintnál is kevesebbe kerül a havi bérlet.


Magyarországi hatások

Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan hat egy település mindennapjaira, ha érintett az ingázásban, ezért megkerestük a Jánossomorja Televízió főszerkesztőjét, Hauptmann Tamást, aki rendszeresen foglalkozik a témával. A hatezer fős kisváros mindössze hat kilométerre van az osztrák határtól, így a rendszerváltás óta járnak át dolgozni a helyi lakosok. A főszerkesztő elmondta, itt már régóta érvényesül a szomszédos ország elszívó hatása, ami abban nyilvánult meg, hogy már évekkel ezelőtt fellépett a szakemberhiány, hiszen a szakmunkásokra nagy a kereslet a határ túloldalán. Emiatt helyben már alig lehet ácsot vagy kőművest találni, illetve aki esetleg vállal munkát itthon is, az rendkívül borsos áron dolgozik. Új keletű jelenség viszont, hogy az ország más területeiről, de még Erdélyből is jönnek ide munkavállalók. Ők jellemzően áprilistól novemberig tartózkodnak Jánossomorján, illetve a határ menti településeken, hiszen többségük mezőgazdasági idénymunkás, és a közeli zöldségfeldolgozók valamelyikében vagy a burgenlandi szőlőültetvényeken talál munkát. Ez persze jelentősen megváltoztatta a városképet, igazi kavalkád van tavasztól késő őszig, ugyanakkor a környékbeli településekhez hasonlóan itt is jelentősen felmentek az albérlet­árak. A tömegesen érkező munkásoknak mindent ki lehet adni, volt már rá példa, hogy egy kisebb brigád egy bedőlt falú házat is ki akart venni, sőt egy disznóólra is kapott már ajánlatot a tulajdonosa. Ez leginkább a helyi fiatalokat érinti rosszul, akik így nehezen találnak a pénztárcájuknak megfelelő ingatlanokat. Ugyanakkor Hauptmann Tamás azt is megemlíti, az osztrák munkaerőpiac elszívó hatásának eredményeként nálunk is emelkedtek a bérek.

Vannak ugyanakkor káros hatásai is az átjáróháznak. Sopronban például romlott a közbiztonság, mióta ezerszámra költöznek ide a munkavállalók. Megnőtt a lopások száma, és a korábban nyugodt, csendes városban is megjelentek a hajléktalanok, valamint az utcai prostituáltak. Az ingázás ugyanakkor egészen váratlan területeken is képes versenyhelyzetet teremteni. Ilyen a gyerekek iskoláztatása, hiszen sok ingázó szülő dönt úgy, hogy csemetéjét valamelyik burgenlandi tan­intézménybe íratja be, aki így szüleivel együtt utazik oda és vissza, és a határon átkelő iskolabusz is egyre népszerűbb. Egyes osztrák településeken nyelvoktatással, ingyenes tankönyvekkel és síoktatással csalogatják a diákokat, míg a magyar önkormányzatok kedvezményes ingatlanárakat kínálnak, ha az odatelepülők a helyi iskolába vagy óvodába íratják be gyereküket.


Ingázók a számok tükrében

A határon át ingázókról két éve közölt átfogó tanulmányt a Központi Statisztikai Hivatal. Ebből kiderül, hogy az összes környező országba járnak át munkavállalók, de mivel a határon át­ívelő munkavállalás leggyakoribb oka az eltérő bérszínvonal, ezért a külföldre eljárók túlnyomó része Ausztriában vállal munkát. Akik ide ingáznak, jórészt a nagyobb mobilitású csoportokból kerülnek ki: hetven százalékuk férfi, közel hatvan százalékuk pedig fiatalabb negyvenévesnél. Többségük középfokú végzettséggel rendelkezik, és erre is van a legnagyobb igény, hiszen a magyarok elsősorban a vendéglátásban (szakács, cukrász, pincér), az idegenforgalomban (szobaasszony, konyhai segítő, takarító), egyéb szolgáltató ágazatokban, valamint építőipari szakmunkákban, egészségügyben, idős­gondozásban tudnak gyorsan elhelyezkedni. Ezek mellett a kereskedelem, a szállítás és raktározás, illetve a mezőgazdaság nyújt még munkalehetőséget.

Akik képzettséget nem igénylő munkakörökben dolgoznak, általában 5-6 eurós órabéreket kapnak, ez havi szinten ezereurós bevételt jelent, míg a középfokú szaktudást igénylő helyeken már 7-10 eurós órabér sem ritka, ami havonta 1500-2000 euróval kecsegtet. A többi határszakaszunkon át ingázókra általában jellemző, hogy gyakrabban töltenek be magasabb képzettséget igénylő munkakört, sok közöttük a diplomás, általában több nyelvet beszélnek. Körükben magasabb a nők és a negyven felettiek aránya is, mint az Ausztriába átjárók között.

A KSH jelentésében így fogalmaz: „a legutolsó népszámlálás időpontjában a határ menti ingázásban kitüntetett szerepű helységek az ország területének 3,8 százalékát fedték le, és itt élt a lakosság 4,9 százaléka, 488 ezer fő.” Ezeknek a településeknek – noha az ingázásnak van árnyoldala is – népességmegtartó képessége az átlagosnál erőteljesebb maradt, lélekszámuk gyakorlatilag nem változott, vagy éppenséggel növekedett, miközben országosan a lakosság száma 2,6 százalékkal csökkent.

Kovács Dániel

Kapcsolódó cikkeink:

Látszat és valóság

Európa mozgásban

A félelem húrjain