Jelenlegi hely

Az élet isteni rendje

Bencsik András
Bencsik András képe

A gyáva és meghunyászkodó évtizedek után – undorító kádári örökség – a magyar külpolitika bátor, gerinces és sikeres korszaka jött el Szijjártó Péter vezetésével. Ennek ékes példája az, amikor a leköszönő holland nagykövet, aki letöltött ciklusában egyszer sem volt képes olyat mondani vagy cselekedni, amivel megérdemelte volna a nyilvánosságot, a baloldali 168 Órában jókorát szellentett a nullás lisztbe: a szélsőséges iszlamisták „ugyanolyan elv mentén kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány”. Erre a magyar külügyminiszter hollandiai nagykövete hazarendelésével reagált, valamint bejelentette, hogy addig nem fogadják az új holland nagykövetet, amíg Hollandia hivatalosan nem kér bocsánatot.

Lett is nagy sivalkodás ellenzéki oldalon. A balosoknak és liberálisoknak a nemzeti büszkeség egyenesen méreg, ilyenkor gonosz kis lényük remeg az indulattól, és hevesen átkozódnak. Csatlakozott hozzájuk a magát már csak szavakban magyarnak valló Jobbik is. Egyik felejthető politikusuk tette közzé: „A Jobbik álláspontja szerint azáltal, hogy Magyarország megszakítja a nagyköveti szintű kapcsolatait Hollandiával, még távolabb kerül az európai politika színpadától abban az időszakban, amikor végre lehetőség nyílna az Európai Unió közösségének változásait a magyarok számára kedvező irányban formálni.”

Mire gondolhatott a buta szöveg megalkotója? Néhány nap múlva dönt a fellebbviteli bíróság arról a szlovák beadványról, hogy kell-e vagy sem migránsokat befogadnunk. Angela Merkel megrágalmazza Magyarországot, hogy a választási kampányban elháríthassa magáról a felelősséget. Hol van itt a Jobbik által látott lehetőség? Másfelől, ki súg Vona Gáboréknak külpolitikai kérdésekben? Talán csak nem az örök­ifjú Kovács László?

Túl gyorsak voltak a jobbikos fiúk, mert még meg sem emésztette a közvélemény e magvas gondolatokat, amikor a holland külügyminiszter elhatárolódott nagykövete kijelentéseitől, ami a diplomáciában a bocsánatkérés első lépésének tekinthető.

Szánalmas, ahogy a honi ellenzék akár a hazaárulást is megkockáztatja, világnézettől, politikai oldaltól függetlenül, ha belemarhat a kormánykoalícióba. Érthető, tele van az ország kincseskamrája, hát persze, hogy csorog a nyáluk a rengeteg pénz láttán. Ami emberileg érthető, de azért az ország érdekeit nem kellene veszélyeztetni, nem kéne egy olyan élet-halál kérdésben, mint a migráns ügy, az ország biztonságát alattomos árulásokkal kockára tenni.

És végül még egy tisztázó gondolat. Vihart kavart Veres András győri megyéspüspök nyilatkozata, aki szerint tudatlanság áll a lombikbébiprogram hátterében, és a tudatlanság mértékétől függ, hogy az mekkora bűn. Itt és most nincs hely e tézis kifejtésére, de még egy mondat a püspöktől: „A katolikus egyház egyértelműen az élet védelme mellett teszi le a voksát, ahogy azt a mai orvostudomány tartja, a fogantatás pillanatától a természetes befejeződéséig.”

Igaza van. A természet isteni rendje szerint az élet első pillanata a fogantatás, az utolsó pedig a halál. Életet elvenni pedig csak annak van joga, aki életet adni is tud. Aki erre nem képes, és mégis öl, az bűnt követ el. Az emberi törvények azonban relativizálták az isteni rendet, bizonyos helyzetekben tiltják, más helyzetekben viszont helyeslik az ölést, lásd abortusz, háború, eutanázia… De ettől az isteni rend változatlanul fennáll, egy pap nem mondhat mást. Erről bővebben majd a jövő héten.