Igazuk van azoknak, akik szerint a világháló a létező valamennyi mocskot, pletykát, hazugságot ránk zúdítja, de csendben emlékezzünk meg arról, hogy a hírközlés és a tájékoztatás teljes szabadsága is ott valósul meg. Az amerikai Y-generáció, az 1980 és 2000 között születettek azzal a magabiztossággal forgatják az egeret a kezükben, ahogyan szüleik a golyóstollat. A hagyományos írás-olvasás hanyatlásával az amerikai hírközlés monopóliuma is megrendült. A trumpista Breitbart hírportál elsöprő sikere nemcsak megrendítette a New York Times, a CNN és a liberális világhegemóniát hirdető médiumok tekintélyét, de kiderült az is, hogy az Y-generáció politikára fogékony része már most sem ezekből tájékozódik. Húsz év, és a hosszú évtizedek alatt kiépült mediokráciának, a cenzúrának, a tiltásnak végleg befellegzett.

Ha nincs a Breitbart, Donald Trump sem győzött volna. Váratlan sikerének számtalan oka között a merész hangvételű konzervatív hírportál segítsége az egyik legfontosabb. Trumpnak mindvégig napi kapcsolata volt az Y-generáció fiataljaival, akik valósággal falták az elnökjelölt Twitter-bejegyzéseit és a Breitbart írásait. Ezek a cikkek, kommentek, elemzések pontosan olyanok, amilyenek a fiatalok szoktak lenni: merészek, tiszteletlenek, tabudöntögetők. Az amerikai jobboldal hosszú évtizedek óta nem tudott fiatalosnak mutatkozni, éppen ezért az egymást követő elnökválasztásokon rendre elvérzett a huszonévesek körében. Az olyan figurák, mint Sarah Palin és a Tea Party politikusai, nem beszélve a John McCainhez hasonló politikai veteránokról, csak ideig-óráig mozgósították a fiatal konzervatívokat.

Donald Trump szókimondó stílusára, elitellenességére kifejezetten vevők azok a csendes milliók, akik fiatal koruk ellenére nem találják a helyüket a hazájukban, és elegük volt a demokraták önajnározó, emberektől elrugaszkodott politikájából. Az a tény, hogy Trump 45 százalékot szakított le az 18-29 évesek körében, mindennél erősebb bizonyítéka a Breitbart életképességének, egyúttal pontos jelzése a fiatalosság mítoszát Kennedyvel, Clintonnal, Obamával ápolgató demokraták tartós tanácstalanságának.

A kiépülő konzervatív sajtóhatalom nem a választásokra szerveződött. A Donald Trump elleni példátlan utcai és sajtóhisztéria az elmúlt hetekben növekvő dacot és ellenállást váltott ki a fiatalokból. Ebben az utóvédharcban fontos szerep hárul Milo Yiannopolousra. A 32 éves fiatalembernek papíron a konzervatívok közelébe sem szabadna merészkednie. Görög apától és angol anyától született, nem amerikai, hanem brit, ráadásul homoszexuális és katolikus. Egyetlen olyan eleme sincs ennek a hevenyészett életrajznak, amely Alaszkától Floridáig felrázhatná az amerikai fiatalokat. Milo mégis a konzervatív Y-generáció bálványa. Elképesztően szuggesztív előadó, briliánsan ír, pokoli humorérzéke van, semmit és senkit nem tisztel a liberális kánonból. Nem pusztán pikáns, de roppant eredeti, ahogyan homoszexuálisként hevesen támadja és gúnyt űz a „meleg polgárjogisták” beteges túlzásaiból, de nem kíméli az iszlámot, a feministákat, a politikai korrektséget sem.

Milo ismeri azt az ősrégi cirkuszi szabályt, hogy a bohóc szabálytalan hős: nem azért állunk mellé, mert szeretetreméltó, hanem mert tökéletlenségével kiváltja érdeklődésünket, szimpátiánkat. A Donald Trumpot következetesen csak „apunak” szólító Milo – a liberálisokkal ellentétben – nem hirdeti magát makulátlannak és erkölcsileg emelkedettnek. Érzelmi csapongások helyett egyszerűen a józan észben bízik, és a valóban szabad szóhasználatot kínálja a megzabolázott közbeszéd helyett. 2015-ben kezdődő egyetemi előadás-sorozatának például a Veszélyes Buzi Turnéja címet adta, amely tíz évvel ezelőtt még a jobboldalon is botránykő lett volna, ma azonban a trumpista jobboldal imádja az ilyen fricskákat. Milo eszköztára, megszólalása, kinézete hamisítatlanul 2017-es, ismeri és használja a modern technikát, kétmillió facebookos követője nyilvánvalóan nem a semmiből termett. Könyvet is ír, márciusban megjelenő életrajzára 250 ezer dollár előleget kapott a kiadótól, és a megjelenés puszta hírére máris az Amazon listavezetője a legjobban várt könyvek kategóriájában.

Milo Yiannopolous egymaga többet tett Trump győzelméért, mint az elitista, húzódozó Republikánus Párt teljes vezérkara. Sikere pontosan jelzi, hogy korszakfordulóhoz érkeztünk. A közismert módszert, hogy minden választói csoportot a maga szintjén és az általa kedvelt eszközökkel kell megszólítani, Donald Trump agytrösztje tökélyre fejlesztve alkalmazza. „Apu” pedig tovább szárnyal, bár a csata csak most kezdődik. De bármi is lesz a vége, hosszú évtizedek után nem ásítozó nyugdíjasok, hanem tetterős, változást követelő fiatalok sorakoznak a republikánus elnök mögött.

Eddig csak a randalírozó csőcseléket láttuk az elnöki beiktatás után, Milo emberei még nem léptek színre, de azért megvannak. Egyikük ezt üzente a liberálisoknak egy máris rekordokat döntögető videóban: „Olyan háborút kezdtetek, amelyet nem nyerhettek meg. Azt hittétek, erősek és hatalmasak vagytok. Lépjetek ki az elefántcsonttoronyból, lépjetek ki liberális városaitokból, és nézzetek körül az ország többi részén! Kevesebben vagytok létszámban, fegyverzetben. Erőszakos megoldással nem győzhettek. Akkor győzhettek, ha felértek a konzervatívokhoz. Beszéljetek velük! Beszéljetek Trump követőivel, és értsétek meg, miért hisznek abban, amiben. És talán lesz valamilyen közös nevező.”