Az úgynevezett Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport nem kételkedik abban, hogy László Petra nem önvédelemből, hanem előítéletes indíttatásból cselekedett 2015 őszén a röszkei gyűjtőpontnál, amikor illegális migránsok törtek ki a rendőrgyűrűből. A balliberális szervezet listát is összeállított arról, hogy szerintük milyen esetekben kell ilyen hátteret vélelmezni különböző konfliktusok hátterében. A Demokrata betekintett egy paranormális világba.

A Soros-támogatott szervezetek által alkotott Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport (avagy GYEM) nyíltan beavatkozik a magyar bűnüldöző és bírósági szervek munkájába – írtuk két héttel ezelőtti lapszámunkban (Demokrata, 2017/6), annak kapcsán, hogy a 2015 őszén a röszkei gyűjtőpontról kitörő illegális migránsok ellen védekező László Petrát garázdaságért elmarasztalta a bíróság, és három év próbára bocsátotta. Az említett balliberális szerveződés ugyanis levélben követelte a területileg illetékes Csongrád Megyei Főügyészségtől, hogy fellebbezésében minősítse át a vádat közösség tagja elleni erőszakká – ezt súlyosabban rendeli büntetni a törvény.


Elsőbbség a jognál

Mint két héttel ezelőtt írtuk, ide vonatkozó kérdéseinkkel megkerestük a munkacsoportot, ám érdeklődésünkre cikkünk lapzártájáig nem kaptunk választ. Később viszont igen. Idézzük a lényeget: „…a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport az eset sajtóból megismert körülményei alapján észlelt az esetben olyan indikátorokat, amelyek alapján alaposan feltételezhető, hogy László Petra a menekültek ellen érzett előítélettől motiválva rúgott a sértettekbe, a sértettek felé. Számos nemzetközi dokumentumot tanulmányozva, a büntetőeljárásban képviselőként szerzett tapasztalatainkat felhasználva, a téma állami, tudományos, büntető-igazságszolgáltatásbeli szakértőinek véleménye alapján állítottuk össze az indikátorlistát. (…) László Petra esetében több indikátor is fennállt, amely azt a gyanút erősíti, hogy előítéletes cselekmény történt. Bármi is legyen a valós indíték, a kétségtelenül fennálló alapos gyanú alapján elengedhetetlen lett volna, hogy a nyomozóhatóságok alapos vizsgálatot folytassanak ennek feltárására. Erre azonban – a rendelkezésre álló információk alapján – nem került sor. (…) Munkacsoportunk tagszervezetei, valamint más, jogvédelemmel foglalkozó szervezetek a gyűlölet-bűncselekmények áldozatainak, a kiszolgáltatott, kisebbségi csoportok tagjainak nyújtanak védelmet, jogi tanácsot és képviseletet. Ők olyan emberek, akiket kizárólag valamely, nem választáson, (hanem általában születésnél fogva adott) tulajdonságuk alapján támadják meg.”

A társadalmi folyamatokat éberen vizslató GYEM tehát a meghatározóan balliberális médiatálalás alapján „észlelt” olyan „indikátorokat”, amelyek szerintük a „menekültekkel” szembeni előítéletességet igazolják.

Tekintsünk most el a szemantikai csúsztatástól, (tudniillik hogy a tényszerűen illegális migránsoknak nevezendő határsértő idegenek nagyobb hányada származási országa alapján semmilyen szempont szerint sem titulálható menekültnek), és figyeljünk a lényegre: a munkacsoport, illetve tagszervezetei az általuk kiszolgáltatottnak nevezett kisebbségi csoportok tagjainak nyújtanak védelmet, jogi tanácsot. Úgy tűnik, a jognak asztalánál nem mind egyaránt foglalunk helyet, a meglehetősen önkényesen valamely kisebbségi közösséghez sorolt személyek elsőbbséget élveznek e Soros-támogatott szervezeteknél. Szívük joga persze így gondolkodni és cselekedni, nekünk, a többségnek viszont éppígy szívünk joga ebből levonni a kézenfekvő következtetéseket – hogy tudniillik e szerveződések nem a törvény előtti egyenlőséget és jogi rendezettséget óhajtják, hanem a zavarkeltésben érdekeltek.

Figyelemre méltó a jól ismert panel: „ők olyan emberek, akiket kizárólag valamely, nem választáson, (hanem általában születésnél fogva adott) tulajdonságuk alapján támadják meg.” Ne akadjunk fenn a magyartalan fogalmazáson, sokkal érdekesebb a torz logika. Feltételezve, ugyanis, hogy a Röszkénél kitörő illegális migránsokat László Petra valóban megtámadta (bár a felvételek tanulsága szerint nyilvánvalóan nem tette), ők nem születési adottság alapján meghatározott csoportot alkottak, hanem nagyon is egyéni választás eredménye az, ami közös bennük: mindannyian illegálisan hatoltak be Magyarország területére, személyazonosságukat tudatosan eltitkolták, és ellenszegültek a hatályos jogszabályoknak. Vagyis rosszhiszeműen jártak el, és ezt saját döntésük alapján tették. Már csak ezért sem merülhet fel tehát semmilyen előítéletes támadás velük kapcsolatban.


Akkor is, ha nem

Roppant tanulságos olvasmány az úgynevezett indikátorlista, mely alapján a balliberális szerveződés lelkesen minősítgeti a célkeresztjébe vett személyeket vagy szervezeteket.

Összesen 11 pontba sűrítették világnézeti meghatározottságukat. Mint írják, a lajstromot „sértetti képviselőként szerzett tapasztalatok és a nemzetközi szakirodalom alapján” állították össze, konzultálva jogalkalmazókkal, kutatókkal, minisztériumok képviselőivel. A lista úgymond segítséget nyújt „az előítéletes indítékkal elkövetett (…) gyűlölet-bűncselekmények büntetőeljárásban való felismerésében és megítélésében.” Az „előítélet-indikátorok” szerintük olyan objektív tények vagy körülmények, melyek alapján következtetni lehet egy-egy cselekmény előítéletes hátterére. Bár, mint írják, „az indikátorok ugyan önmagukban nem bizonyítják az előítéletes indítékot, ugyanakkor már egyetlen indikátor jelenléte is megköveteli, hogy a nyomozás az esetleges előítéletes indítékra is kiterjedjen.” Ráadásul „ha valamelyik indikátor nincs jelen, az nem jelenti azt, hogy az előítéletes indíték kizárható.”

Az a gyanús tehát, ami nem gyanús. A lista első pontja szerint például „alapvető jelentőségű, ha a sértett vagy a cselekményt közvetlenül észlelő személy a támadást előítéletes indítékú cselekményként érzékelte, értelmezte. Ugyanakkor az a tény, hogy a sértett vagy más tanú a cselekményt nem előítéletes indítékúként élte meg, nem döntő jelentőségű. Ennek oka lehet az, hogy a sértett szégyent érez a cselekményt kiváltó csoporthovatartozása miatt (…), vagy, hogy tudat alatt a cselekmény pszichikai hatását próbálja csökkenteni azzal, hogy bagatellizálja az ügyet.” Vagyis – vonhatjuk le a következtetést – a megvédelmezendő kisebbségi személyt alkalmasint önmaga pipogyaságától is meg kell óvni, rátukmálva az áldozati szerepet, akár akarja, akár nem.

A sértett megjelenése is intő jel lehet, a sötét bőrszín vagy más hasonló antropológiai vonás már-már hivatottá teszi az illetőt az előítéletesség áldozatává válni. Kínzó kérdés ugyanakkor, hogy az antropológiai sajátosságok megállapítása csak az áldozati szerep megélésére jogosít fel, vagy netán bármely cselekmény elkövetése esetén is lehetséges felismerni a felismerhetőt. Erre nézve a balliberális indikátorlista sajnos nem nyújt útmutatást.

Az elkövető és a sértett közti vélt vagy valós csoportkülönbség is felettébb gyanús lehet perpatvar esetén, feltéve, hogy a sértett valamely kisebbségnek minősülő közösség tagja. Az elkövető eleve előítéletes beállítottsága pedig diadalmas bizonyíték lehet – persze ehhez, mint a GYEM-lista szorgalmazza, úgynevezett környezettanulmányban fel kell tárni az illető gondolkodását, például ismerni kell, milyen könyveket olvas, milyen zenét hallgat, kik a barátai. Vagyis – logikusan – professzionális hírszerzést vélnek mozgósítandónak a nagy feladat elvégzésére…

Ugyancsak nyert ügye van az esetlegesen áldozattá váló úgynevezett kisebbségi személynek, ha az ellene irányuló cselekmény elkövetői úgynevezett szervezett gyűlöletcsoportok tagjai. E csoportok felismerhetők ruházatról, tetoválásokról, sajátos üdvözlési formákról, továbbá hajviseletről. De nemcsak a haj, hanem a hely is fontos, derül ki az indikátorlistából, akárcsak az időpont. Előfordulhat például, hogy egy előítéletes elkövető azért megy egy bizonyos helyszínre, hogy egy adott közösséghez tartozó kisebbségi személlyel találkozzon. Ilyen lehet például egy közösség számára fontos nap, ünnep, illetve egy közösség tagjai által rendszeresen látogatott kulturális intézmény vagy szórakozóhely, netán egy vallási csoport temetője, imahelye.

Ne hagyjuk ki a ziccert: ily módon tehát megállapítható, hogy a budapesti Szabadság téri református gyülekezet által a Hazatérés Templomában Horthy Miklós kormányzónak állított mellszobor ellen válogatott szitkozódások közepette acsargók határozottan gyűlölet-bűncselekményt követtek el. De hát mint a GYEM képviselői nyíltan írják, ők kizárólag kisebbségi személyek jogait kívánják védelmezni…

Újabb indikátor az erőszak mértéke és módja. Több példát sorolnak a cigánygyilkosságoktól hajléktalanok levizelésén át a pajeszhúzásig, ürülékkel való megszégyenítéstől veszélyes eszközök, például baseballütő használatáig, és az efféle cselekmény nyilvános közzététele is előítéletességre utal a GYEM szerint. Végül, de nem utolsósorban akkor is gyanakodni kell, ha az előítéletességen kívül egyéb indíték nem lelhető fel. Sosem lehet elég éber egy elszánt munkacsoport.

Ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes – összességében ez világlik ki a GYEM tizenegy pontjából. És az, hogy ők szemlátomást minden olyan esetben, amikor akármilyen kisebbségnek minősülő csoport bármely tagját valamiféle sérelem ér, megszállottan előítéletességet, rasszizmust, egyéb efféléket akarnak látni a történtek mögött. És fordítva: ha netán valamely kisebbséghez tartozó személy vagy csoport támad gyalázatos okokból a többséghez tartozó személyre vagy személyekre, akkor körmükszakadtáig tagadják a nyilvánvalót. Általában sikerrel.


A vége mindig a kettős mérce

Szomorú példa erre az az eset, melynek 8 miskolci cigány vádlottjára egy 2009 tavaszán történt támadás miatt (melynek során előkerült egy „halál a magyarokra!” feliratú dorong, s a jegyzőkönyvek szerint a „büdös magyarok, üssétek őket!” ordítás is felhangzott) többek között közösség tagja elleni erőszak miatt is kirótt ítéletet enyhítette a 2013 októberében hozott másodfokú döntés, s az előítéletes, rasszista háttér kikerült az ügyből. Ki nem találná az Olvasó, de a GYEM-et létrehozó szerveztek közül a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Helsinki Bizottság virtuálisan tapsviharban tört ki, mondván, „alapos, magas színvonalú másodfokú ítéletet hirdetett (…) a Miskolci Törvényszék, amely szerint nem rasszista bűncselekményért, hanem elsősorban garázdaságért felelnek a szélsőségesek autójára támadó miskolci romák.”

Merthogy a megtámadottak – ez csak természetes – szélsőségesek voltak. Hogy miért? Mert a két balliberális szervezet ezt nyilatkoztatta ki. És azzal mentegették a támadókat, hogy a cigánygyilkosságok időszakában feszült idegállapotban voltak, mivel „olyan hírek terjedtek”, hogy „szélsőséges, cigányellenes” személyek támadása várható. Így aztán voltaképp érthető – sugallják a balliberális „jogvédők” – hogy egy „gyanúsan lassan” közlekedő autóra – büdös magyaroknak nevezve utasait – rátámadtak a dorongosok.

A TASZ 2013-as közleményében mintegy diadalmasan állapította meg, hogy a jogerős ítélet szerint nem bizonyítható a támadók magyarellenes érzülete. Nos, jogi alapossággal vélhetően a GYEM és minden rendű-rangú (Sorosan) kapcsolt része esetében sem igazolható a magyar­ellenes érzület, de tevékenységük, hátterük, súlyosan elfogult kettős mércés szemléletük alapján okkal vélelmezhetjük az ő esetükben a többségi társadalom elleni előítéletességet.