Az Alacsony-Tátra legfőképpen síparadicsomáról ismert hazánkban. Chopok, a 2024 méteres csúcs és az Ördöglakodalma hágó sok magyar sportolni vágyót vonz a környékre. A Fák Napján, 2016 júliusában a szlovák állami erdőgazdaság – Lesy SR – látta vendégül a Visegrádi Négyek delegációit, melynek tagjaként a tájék kevéssé ismert értékeivel is megismerkedhettünk.

A Felső-Garammente központja Breznóbánya (Brezno), mely hajdanán arany-, ezüst- és vaslelőhelyként volt ismert. Patinás centrumában reneszánsz eredetű polgárházak őrzik a múltat. A település neves szülötte a nagy magyar tudós, polihisztor Herman Ottó (1835–1914). A város vonzásában favágók alapították Feketebalog (Čierny Balog) községet a 16. században. A falu Szabadtéri Erdészeti Skanzenjében számos életkép látható az erdei munkások egykori mindennapjairól. Vállukra vetett baltával sétálnak a fából faragott alakok, mellettük rönköket szállító szekér. Balra lépve apró liget vár, ahol a népi építészet kis modelljeit a természet iránti tisztelet etikájából ácsolták. Jobbra fel kápolna nyúlik az égnek, majd továbbhaladva erdei utacskán az európai uniós országok képviselői növesztik lombjukat. A kis pagonyban hazánkat a frissen ültetett nemes körte, latinul a Pyrus communis jelképezi. Érdekes, hogy a körte természetes elterjedésével, valamint a magyar gazdálkodásban korábban betöltött szerepével ellentétben motívumként csak ritkán fordul elő a magyar tradícióban. Itt azonban a Fák Napján méltó helyére került őshonos gyümölcsfajtánk. És a Visegrádi Négyek közös erdészetpolitikai memoranduma is itt köttetett meg, Gabriela Matečná szlovák agrárminiszter asszony jelenlétében. A házigazda ország tárcavezetőjének részvétele is gesztusértékű, s jelzi: egyre nagyobb jelentőséggel bír a négy állam: Szlovákia, Magyarország, Lengyelország és Csehország régiós együttműködése. S ehhez érdemes hozzátenni, hogy Robert Fico kormányfő kis idővel a találkozó előtt leszögezte: Szlovákia és Magyarország kapcsolata a történelem során sosem volt ennyire jó, mint most.

A feketebalogi keskeny nyomvonalú kisvasút a Fekete Garam partján kanyarog a Vidra-völgyig. A feketebalogi erdészet igazgatója, Martin Daxner kalauzol bennünket, aki immár huszonhárom esztendeje viseli gondját az üzemnek. Megtudjuk, hogy ez Szlovákia legjelentősebb erdei kisvasútja. Állami kultúremlék 1982 óta. Joggal. A történelmi személyszállító kocsik igazi turisztikai látványosságnak számítanak. A völgyben pöfögő gőzmozdony tájba simuló vízparti porták, kis gyaloghidacskák mellett zakatol. A völgy fölé magasodó fenyvesek között halad, s itt a nyári kánikulában is kellemes a klíma. Az éttermi kocsiban az erdőgazdaság saját borai sorakoznak az asztalon: 1999 óta készíti és palackozza az állami társaság. Zamatosan lágy ízvilágú a hegy leve. Kóstolás közben a magyar delegáció vezetője, Ugron Ákos Gábor helyettes államtitkár arról beszél, hogy az egyeztetés során kiviláglott: közös problémákkal küzdenek a Visegrádi Négyek. Szükség van a szorosabb szakmai összefogásra és tapasztalatcserére, hogy hatékonyabban képviseljük nemzeti érdekeinket az Európai Unióban. Úgy véli, nagyon hasznos a memorandum, hiszen biztosítja a felek közötti információáramlást, a Visegrádi Négyek erdészeti politikájának alakítását.

Velünk zötykölődik Grédics Szilárd is. Az Egererdő Zrt.-t képviseli a magyar küldöttségben, hosszú ideje ápol szakmai kapcsolatot a szlovák féllel. Jól ismeri ezt a szlovenszkói, felföldi érát. Elmondása szerint a Feketebalogi Erdészeti Igazgatóság 46 ezer hektáron gazdálkodik, ebből 32 ezer hektár erdő: 69 százaléka tűlevelű, 31 percentje pedig lombhullató. Gyakori errefelé a gímszarvas, a vaddisznó, a zerge, de medvével, hiúzzal és farkassal is találkozhat az ember. Költői kép. Mi másként is lehetne zárni a beszámolót, mint irodalmi idézettel. Pavol Országh-Hviezdoslav (1849–1921), a klasszikus szlovák poéta írta Az erdőőr felesége című versében: „Fészek, tömött lombok alatt, / Sűrű bozótok rejtekében:/ Hallgat a fák közt a lak,/ az erdőőr háza szerényen./ Kérkedni nemigen szeret/ áll pompátlan egy szép kerek/tisztáson biztonságosan,/ Virágok közt. / Mint kép, olyan.” (Tőzsér Árpád fordítása)

A szerző a Földművelésügyi Minisztérium elemzője