Gáncsoskodó ellenkezők
Körülbelül száz éve lehet annak, hogy Karinthy Frigyes megírta szatirikus tárcáját a fogalmak zűrzavaráról. Vagyis arról, hogy a szavak értelmüket veszítették. Ez a múlt század tízes éveiben történhetett, a világháború idején, de a mai értelmi, értelmezési zűrzavar alapján kijelenthetjük, hogy az írónak fogalma sem lehetett róla, mi is a szavak valódi értelemvesztése.
Itt van mindjárt az ellenzék szó. Az értelmező szótár szerint „polgári demokratikus államban” a „nem kormányzó pártok együttese”. Helyesbítve a kommunista definíciót, az ellenzék SZEREPE a döntő és nem az, hogy kívül áll a hatalmon. Ugyanis a polgári demokráciában nincs kívül, sőt az ellenzék a parlamentáris rendszerben a hatalmat gyakorlás része. (Ha van esze.) Nos, a magyar ellenzék nem úgy politizál, mintha része volna a magyar politikai életnek, nem fék és nem segíteni akaró korrektor, csak gyermekesen mindent ellenez. Gáncsoskodik. Ne mondják azt, hogy ez a kormányzat bűne. A szocialisták több mint félszáz esztendő uralma alatt elszúrták a politizálást, ahogyan az SZDSZ is kiiktatta magát a magyar politikai életből. Az újabb pártok pedig még nem fogtak talajt. A csak néhány százalékos jelenlétük sem a Fidesz hibája, hanem az ő hozzánemértés-sorozatuk következménye.
És ezt azért kell leszögeznünk és hangoztatnunk, mert az EU nyüzsgöncei sem értik a helyzetet. A Fidesz a fönnálló törvények szerint elsöprő többséggel, szabályosan nyerte meg a választást, és most szavazói szándéka szerint cselekszik. Lehet ide-oda forgatni ezt, de a tények makacsok. Minden pártnak megvolt és megvan a lehetősége, hogy nyerjen és ő kormányozzon.
Nyilván, hogy a győztesek dirigálnak. És ha annyira győztesek, kétharmados törvényeket is hozhatnak. Amire azért kényszerülnek, mert az ellenzéknek, vagyis a gáncsoskodó ellenkezőknek volt legalább hatvan évük arra, hogy jól irányítsák az országot, de elmulasztották. Sőt, minden fordulóponton végveszélybe döntötték. 1948. 1956. 1994. 2006. Vagyis nemzeti érdekből nem szerencsés ismét átengedni a vezetést, mert sokszorosan kudarcot szenvedtek.
Még mindig nem tudja a magyar történelmet az „ellenzék”. Nem érti például a Trianonban határainkon kívülre szorított honfitársak sorsát, és még mindig gáncsolja a határon túli nemzetpolitikát. Holott ebbe már egyszer vagy kétszer vagy sokszor belebuktak. Mert a magyar szavazók túlnyomó többsége valódi humanista, azaz EGYÜTTÉREZ a száz esztendő óta tartó lassú, lappangó nemzetirtás áldozataival, a kárpátaljai, az erdélyi, a felvidéki, a bácskai magyarokkal – emberekkel.
A múlt században a kommunista terror nemhogy megszüntette volna, hanem hallgatólagosan támogatta a magyar nyomorgattatást. Sőt népirtást. És a XXI. században a magyar ellenzéki pártok ezt a politikát folytatják, morbid, hamis, álságos jelszavakkal. Életidegen magatartásukkal.
Történelmi szükségszerűség, hogy az öregedők kihalnak, eltűnnek a politika porondjáról, de hatnak az eljövendőkre, a fiatalokra. De miként hatnak? Volt egyszer egy Nagy Blanka nevű zöldagyú, izgágonc diáklány, aki odakódorgott egy mikrofon elé, és ordenáré szavakkal gorombáskodott a nagy nyilvánosság előtt. Bangóné, Bősz úrleány meg mások majmolójaként. Ez a leányzó most bejelentette: politikai pályára lép. És a DK funkcionáriusa örvendett, mondván: a lányka megérett a politikusi pályára! Mitől érett meg? A mocskos beszédtől? Az ordenáré pimaszságtól? Azóta nemcsak ő szerzett érettségi bizonyítványt, hanem blankáskodásával az ellenzék is kiállította magáról szellemi szegénységi bizonyítványát ezzel a kijelentéssel.
