Árpád és a hét vezér a Vereckei-hágóhoz érve egyszer csak egy óriásplakátot pillantott meg, amin kék alapon hatalmas fehér betűkkel a következő felirat állt: „Ha Pannóniába jössz, tisztelned kell a gepidák kultúráját!” A felirat különösebben nem zavarta meg a magyar csapatokat, hiszen még elolvasni sem tudták a plakát szövegét, így nagyjából azzal a lendülettel mentek is tovább. A völgyben egy másik plakát fogadta a magyar honfoglalókat: „Ha Pannóniába jössz, be kell tartanod az avarok törvényeit!”

Ám ezt a plakátot sem értették meg, így elfoglalták Pannóniát. Letelepedtek, nem tartották tiszteletben sem a gepidák kultúráját, sem az avarok törvényeit, hanem új hazát és új államot hoztak létre maguknak. S addig terjeszkedtek, portyázgattak, amíg germán lovagok vasfegyverzetben meg nem mutatták nekik, hogy eddig és ne tovább…

Sem az avarok, sem a besenyők plakáthadjárata nem járt sikerrel.

Mert ha népvándorlás van, akkor népvándorlás van! Ha új haza keresése van, akkor új haza keresése van. Nincs se törvény-, se kultúratisztelet. Mindenki hozza magával a sajátját, majd keveredik, s lesz az egészből valami teljesen új, leváltva a régit. Ma, ahogy Orbán Viktor is mondta Tusnádfürdőn, Európa és európaiságunk a tét.

Plakátolni lehet, csak épp ostobaság. Kerítést húzni muszáj, de megállítani, feltartóztatni, és saját rend betartására késztetni egy – David Cameron szavaival élve – rajzó menekült és egyben népvándorló áradatot csak nagyobb erővel, az európai szuverének összefogásával, s ezek legitim erőszakszervezeteinek, hadseregeinek nyíltan vállat bevetéseivel lehetséges.

A magyar kormány üzenete világos! No, nem a plakátokon, hanem amit az EU-nak üzent akkor, amikor a kvótarendszer magyarországi befogadási számára vonatkozóan 0-át, azaz nullát jelölt meg. Mert ez az üzenet nem annak az üzenete, hogy nincs semmilyen együttérzésünk a valóban menekültekkel szemben, hanem annak az üzenete, hogy nem tartjuk helyesnek azt, hogy a világon bárhol lévő tömegek úgy gondolják, hogy Magyarország lesz számukra az új haza.

Mert akkor idővel el fogják foglalni!

S persze most rám ugorhat a teljes európai balliberális oldal, és fasizmust, nevetséges nemzethalált kiálthat és minden egyebet vizionáló politikai szekértolónak nevezhet, aki csak alámuzsikál a mai orbáni hangulatkeltésnek, de tévednek. Álláspontom szerint a Nyugatinál és a Keleti pályaudvarnál látható és tapasztalható állapotok szerint, vagy a csehországi első erőszakos menekülttáborbeli események világosan mutatják, hogy erő hiányában körülbelül annyira fogja érdekelni a modern kori népvándorlás Európába bevándorló ázsiai és afrikai millióit az európai és nemzetállami kultúra és jog, mint amennyire hatott volna Árpádra egy „Ha Pannóniába jössz…” plakátkampány:

Semennyire.

Ma a menekültáradat célországai elsősorban Anglia, Németország, Franciaország és Ausztria. Ezen országok radikális politikai irányváltása nélkül, miszerint végre megértik, hogy az európai szabadság és jogfelfogás csakis egy nyugati mintájú civilizációs közegben szocializálódott ember számára jelenti azt, amit liberális politikai elitjeik tévesen egyetemesnek gondolnak, nos e nélkül Európának, mármint annak, amit ma jelent Európa, e század közepére vagy annak második felére érdemben vége lesz.

Ma a világon ötvenmillió ember várja, hogy útra keljen Európa felé. És ma sajnos semmilyen erőt nem látnak ezek az útrakelők Európában, amelyik érdemben feltartóztathatná őket abban, hogy elinduljanak.
A Csalagút két oldalán lévő állapotok francia és angol területen – de különösen a Calais-ban kialakult hihetetlen állapotok – nem véletlenül vetették fel a francia hadsereg bevetését a rend helyreállítására. Ugyanis az eddig alapvetően békés, rendőri intézkedéseknek engedelmeskedő migránsok mára szó szerint brutális létszámfölénybe kerültek az intézkedni akaró francia rendőrökkel szemben, így látva ezek tétlenségét, fegyverhasználati tilalmát és létszámbeli alulmaradásukat, már semmilyen módon, semminek nem engedelmeskedve, csapatokba szerveződve támadják meg a kerítéseket.

Taktikájuk rém egyszerű: ötös, tízes csapatokba szerveződnek, majd négy-öt ilyen kis csapat egyszerre kezdi megközelíteni – egymástól nagyobb távolságokra eloszolva – a Csalagutat védő kerítést, és mivel a kerítés mellett álló rendőrök csak egy vagy két kis csoportot tudnak egyszerre feltartóztatni, ezért a szabadon hagyott falka tagjai egymást segítve átjutnak a kerítésen. Majd jön a következő attak, amiben az előre megbeszélt következő csoport tagjai veszik majd sikeresen az akadályt. A portyázó lelemény, a szervezettség, és az agresszió már világosan megmutatkozik ezekben a rendőrök számára szó szerinti macska-egér játékban, amelyben a rend őrei tragikomikus jelentek közben végül rendre alulmaradnak.

A magyar kormány belpolitikai szempontból kiszabadult a tavaszi hullámvölgyéből. Ma újra támogatja a lakosság többsége, mert nemcsak a hecckamány és a buta plakátháború miatt érzi úgy, hogy bizony óriási veszélybe került a kis 9,5 milliós Magyarország, hanem Ásotthalomtól Bicskéig, Debrecentől Budapestig már mindenki látja, hogy új népvándorlás kereszttüzébe került Magyarország. S bár egyelőre e folyamatnak csak a legeleje látszik, mégis mindenki lassan ráébred, hogy az európai nemzeti kultúrák történelmi veszélybe kerültek az afrikai és ázsiai, többségében muszlim menekültáradattal szemben.

Ugyanakkor ez az ügy nagyon gyorsan az Orbán-kormány vesztét is hozhatja, ha a lakosság úgy érzi majd, hogy valójában nem képes megállítani a menekültáradatot. Ha csak azt hallja, hogy be kéne zárni a menekülttáborokat, de ehelyett semmit nem tudott tenni azért, hogy ne jöjjenek létre sátortáborok, majd ezt követően olyan viszonyok, mint amilyenek létrejöttek például Traiskirchenben.

A Baden és Bad Vörstlau melletti Trais­kirchenre ma nem lehet ráismerni. Az egykori szép kis – a dualizmus idejében az osztrák és magyar kormánytagok által is szívesen látogatott – településen ma bangladesi állapotok uralkodnak. Az osztrák lakosság este már nem mer kimenni az utcákra. A rendvédelmi erők itt is már rég létszámhátrányban vannak, teljesen világos a táborlakók számára, hogy nem az erő jelenléte, hanem az ideiglenes ellátás miatt maradnak csak ott, s ha jön majd más, jobb lehetőség, akkor a jelenlegi rendvédelmi erőkön át gond nélkül mennek majd tovább.

Kosz, szemét, bűz mindenütt. A lakás­árak egy fél év alatt soha nem látott zuhanást mutattak, s mára már nincs osztrák állampolgár, aki venne házat, lakást Trais­kirchenben. Persze a környező császári települések is megsínylik a népvándorlás hordáinak jelenlétét, s pusztán Traiskir­chen közelsége hatással van a turizmusra, a környék hailigereinek (jellegzetes osztrák fogadók, borozók) forgalmára.

Ha Magyarországon a kormány nem akadályozza meg ezen állapotok létrejöttét, ha a kormány a déli határ kerítései mentén nem fékezi meg a népvándorlók hadának területre lépését, s a Calais-ban látott macska-egér harc bontakozik ki majd a magyar rendőrség és a magyar területre bejutni akaró kis szabadcsapatok között, és ha nem lesz a népvándorlóknak látványos és tényleges kiutasítása magyar területről, akkor a kormány abba a témába fog belebukni, ami kihozta őt eddigi legnagyobb hullámvölgyéből: a menekültkérdésbe.

A második és harmadik Orbán-kormány felelőssége e kérdés kezelésében kizárólagos. Itt nincs lehetőség a visszamutogatásra, nincs lehetőség arra, hogy kimagyarázza a miniszterelnök, hogy miért is nem ő a felelős a népvándorlás ügyének kezelésében. Ma az látszik, hogy karakteres, a reális civilizációs veszélyeket felmérő politikai irányvonal kimondására Cameron angol és Orbán magyar miniszterelnökök vállalkoznak. Nem az európai liberális pc szerint, hanem az európai civilizációs fenyegetettség léptéke szerint. Ám, ha a cselekvés a helyes irány megjelölését nem követi, akkor mi végre hát a helyes felismerés?

Magyarország kormányprogramját alap­­vetően kell módosítani. A fegyveres erők átlagon felüli megerősítése elengedhetetlen. A sorkatonai szolgálat részleges vagy teljes visszahozatala úgyszintén megfontolandó, de ha ez nem is, a katonaság rendszerének teljes átalakítása az előttünk álló évek legsürgetőbb feladata kell legyen. A határőrizet visszaállítása, a közép- és kelet-európai országok új típusú együtt működése is elengedhetetlen. Ha kell, álljanak le a nagy állami építkezések, ne legyen új Liget, ne legyen több új stadion addig, amíg a hadseregünk és rendőreink nem képesek feltartóztatni ezt a modern népvándorlást.

Ez ma a legfontosabb nemzeti és európai ügy. Aki ezt nem látja, az úgy viselkedik, mint a római birodalom azon polgára, aki el nem tudta képzelni, hogy egyszer a római fórumon írástudatlan, műveletlen, törzsi szokásokkal élő barbárok grasszálnak föl és alá, s bizony nagy ívben köpnek az ezeréves birodalom civilizációs romjaira. Ez elképzelhetetlen volt, még a császárkor közepén is. De aztán a népvándorlás eredményeként bekövetkezett.

És még a mi Árpád vezérünknek is hiába szerveztek volna plakátkampányt a gepidák, és hiába kommunikáltak volna az avarok, hogy ha Pannóniába jövünk, akkor tartsuk tiszteletben a törvényeiket, és nem vehetjük el a munkájukat… Mert elvettük! És az is világos, hogy csak nagyobb erő állította meg a kalandozásainkat, és bizony tűzzel-vassal kellett erőskezű uralkodóinknak a szabad magyarokra kényszeríteni az európaiságot jelentő kereszténységet és feudális politikai rendet.

Ma Európát és nemzeteit csak az önvédelmi ösztöne és fegyveres ereje védheti meg az egyre fokozódó és egyre agresszívebbé váló legújabb kori népvándorlástól. Amely kormányok ezt megszervezik, azok történelmi érdemeket szereznek az európai nemzetek körében, amelyek pedig elmulasztják, vagy csak szavakban mondanak jó nagyokat, azok a népvándorlók új honfoglalását segítik elő. Mert már Árpád idején sem volt hatásos a „Ha Pannóniába jössz…” típusú kampány.