Hmv.

A nő érezte, hogy nem kellett volna ebbe a sötét mellékutcába bejönnie. Barátai mindig is óvták tőle, de ő mindenkinél okosabbnak akart látszani. Amikor meghallotta a lépteket, még nem is gondolt feltétlenül rosszra. De aztán gyorsan kiderült, hogy hallgatni kellett volna mások véleményére. Nagydarab, ápolatlan férfi érte utol, és rávetette magát; sikítani sem maradt ereje. Miután az idegen megerőszakolta, alaposan megverte, még a pénzét is elszedte tőle.

– Aztán tartsd a pofád! – mordult rá, jól belerúgott és otthagyta.

Piszkosan, véresen, megalázottan, reményvesztetten feküdt a kövön, amikor a jól öltözött fiatalember felbukkant. Odalépett hozzá, felsegítette, az egyetlen épen maradt lámpa fényénél megvizsgálta a sebeit. Elővett a zsebéből egy szelet csokoládét, és a nő kezébe nyomta.

– Pénze van? – kérdezte.

– Az a szemét elszedte az összeset – felelte dühösen.

– Tessék, fogja! – Elkísérte a metróig, ott udvariasan meghajolt. – Láthatom még?

Valamit mormogott, mire a férfi köszönt, és távozott. A nő csalódottan nézegette az édességet; kis vacak Boci szelet volt, amikor ő a Ferrero Rocher-t jobban szerette… Megszámolta a pénzt is. Pár ezer forint; na nem erőltette meg magát túlzottan, ez alig több, mint amit elloptak tőle.

Később a férfi próbált hozzá illendően közeledni, elvitte vacsorázni (egész jó étterembe, de a pincér flegmán bánt vele…). Egy napsütéses délutánon, a Halászbástyánál megkérte a kezét (pedig ő mindig arról álmodozott, hogy ez Párizsban történik majd…), ráadásul egy ronda, csicsás gyűrűt ajándékozott neki.

Egy nap, amikor a Várban sétáltak, ismerős alak jött szembe. A hajdani erőszakoló. Rákacsintott egykori áldozatára:

– Na, mi az? – röhögött a képébe. – Ezzel a fickóval jársz, aki Boci csokit adott Ferrero Rocher helyett, a Halászbástyára vitt Párizs helyett?

A nőben felhorgadt az indulat. Csakugyan, a kicsinyes, önző fráter! Leköpte a vőlegényét, jól belerúgott, majd elment az erőszakolóval.