Hétfőn megjelent a Budapest–Belg­rád-vasútvonal kínai finanszírozással történő felújítására vonatkozó közbeszerzési felhívás, amit aznap jelentett be Budapesten Kína, valamint 16 kelet-közép-európai ország gazdasági és kereskedelmi fórumának megnyitóján Orbán Viktor miniszterelnök. Ez a beruházás az első olyan nagy fejlesztés, amely Kína, egy EU-tag és egy EU-tagjelölt ország együttműködésével jön létre, és megteremti annak feltételeit, hogy a tengeri Selyemút európai kezdőpontjától Közép-Európán keresztül vezessen tovább.

A gazdag nyugat-európai országok által lényegében véve gyarmatnak tekintett volt kelet-európai országok az előbbiek kétsebességes Európájára adtak most csattanós választ azzal, hogy magasabb sebességi fokozatba kapcsolták a világ ma már legerősebb gazdasága bevonásával saját országaikat. Könnyen lehet, hogy ez a kezdeményezés, amely aligha merül ki a Budapest–Belgrád-vasútvonalban, olyan távlatokat nyit a Nyugat által őszintén szólva, máig lenézett és kihasznált Kelet előtt, amely alapvetően átalakíthatja az erőviszonyokat.

A miniszterelnök nem véletlenül emelte ki, hogy az együttműködésben részt vevő 16 ország Európának az a térsége, amelyik már most is a kontinens gazdasági növekedésének motorja, és amelyik a mostani együttműködési kezdeményezésnek is köszönhetően további dinamikus növekedés előtt áll. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott, „A világgazdaságban most a Kelet csillaga áll magasan, Ázsia és benne Kína fel­emelkedésének korszakát éljük, most az az időszak következik, amikor Európa további fejlődéséhez szükség lesz a Kelet technikai és pénzügyi részvételére”.

Tiszta beszéd. Ami közvetve azt a gondolatot is tartalmazza, hogy amennyiben az európai fejlődést nem akasztja meg egy nagyobb kiterjedésű háború vagy egy fékezhetetlenné váló népvándorlás, akkor Európának az a része, amelyiknek fejlődését nem töri derékba a népesség hanyatlásával szükségszerűen együtt járó tömeges bevándorlás, az szemben a hanyatlásra ítélt részekkel, felfelé ívelhet. Erre utalt a miniszterelnök, amikor arról beszélt, hogy Európának most nem szabad bezárkóznia, mert ha bezárkózik, elveszíti a fejlődés lehetőségét, és főleg most nem szabad bezárkóznia, amikor olyan történelmi kihívásokkal néz szembe, amelyeket csak akkor tud megválaszolni, ha erős szövetségesei vannak.

Kína vitathatatlanul erős szövetséges. Gazdaságát tekintve messze a legerősebb, ugyanakkor elég távol van ahhoz, hogy a kölcsönösen előnyös együttműködésben legyen érdekelt. Ez az együttműködés egy fontos tényezőt tekintve alapvetően eltér például az Egyesült Államokkal való együttműködéstől, amelyik nem annyira az egyenrangúságon alapul, ráadásul az USA, eltérően Kínától erőteljes politikai befolyást gyakorol az általa vezetett (uralt) országokra, beleértve magát az Európai Uniót is. Kína nem kívánja rávezetni az európai országokat a modernizált kommunizmusba oltott államkapitalizmus útjára, ezt a lehetőséget magának tartja meg. Cserébe csupán annyit kíván, hogy a térítést kölcsönösen mellőzzük. Ki-ki járja a maga útját a maga szokásrendje szerint.

Reméljük, ez így is marad. Bizonyos, hogy nem bukkan fel a jövőben egy keleti üzletember, aki emberszeretetétől hajtva tenné tönkre más népek gazdaságát, forgatná fel ügynökei által azok belső rendjét. A nyomasztóan egypólusúvá lett világ itt, Budapesten formálódik át kétpólusúvá. Történelmi jelentőségű eseménynek vagyunk szemtanúi.