Katrein Ferenc talán mégsem az, akinek látszik. A nyilvánosság elé lépett egykori kémelhárító sztorijával komoly bajok vannak. Ami biztos: 2000-től 2013-ig a Nemzetbiztonsági Hivatalban és utódszervezetében dolgozott, egy időben műveleti igazgatóként is. Saját elmondása szerint azért nyilatkozott az Indexnek, mert szakmailag elege lett, tart az orosz beszivárgástól, aggódik hazánk keleti elköteleződése miatt.

Tekinthetjük annak ezt a beszélgetést, aminek alkotói szánták. Hihetünk Katrein erőteljesen sugallt életrajzi sztorijának (szakmai kifejezéssel legendájának), hogy ő kiugrott elhárító, akinek egyszerűen felébredt a lelkiismerete. Ebben az olvasatban, amit látunk és olvasunk, tényleg az, aminek látszik: újságírói bravúr, érdekes beszélgetés, egy ember tánca a szolgálati eskü és a kötelességszegés közötti vékony határmezsgyén.

Van másik olvasat is. Eszerint amit látunk, nem interjú, hanem közös munka, legalábbis politikai célzatú befolyásolás. Ha jobban tetszik, titkosszolgálati akció, valamilyen nagyobb szándék nyilvános sajtómegjelenítése.

Az első feltűnő körülmény, hogy ilyen mélységű, konkrétan politizáló és elemző interjút magyar titkosszolga még nem adott a sajtónak. Már az időzítés is furcsa: Katrein négy éve leszerelt, de csak most jutott eszébe, hogy aggodalmait megossza a nagyvilággal. Pont most, amikor Paks II. és az orosz kapcsolat első számú belpolitikai téma, jövőre pedig nyilvánvalóan választási propagandaanyag az ellenzék számára. Meglepő Katrein határozottsága, hiszen – mint maga is mondja – csak 2013-ig látott rá az eseményekre, ez a körülmény mégsem tartja vissza attól, hogy a magyar kormányt a jelenlegi titkosszolgálatokkal együtt valamilyen keletre tolódott, elfuserált alakulatnak fesse le. Figyelemreméltó továbbá, hogy olyan vegytisztán politikai ügyekről is sommás véleményt mond, mint a letelepítési kötvény, a civil szervezetek elleni kormányzati fellépés. Katrein Ferenc azon kívül részletesen elemzi az orosz titkosszolgálatok működését, feladatköreit, de a jelek szerint nem pontosan: már az interjúra adott első szakmai reakciók is rámutattak több tévedésére.

Mindenekelőtt lélektanilag hiteltelen, hogy egyéni sérelmei vagy szimpla ostobaság miatt egy volt kémelhárító tiszt a nyilvánossághoz forduljon. Ilyen gyakorlatilag nincs. A szakmai alapvetés szerint a dekonspiráció (önmaga felfedése, lelepleződése) abszolút elkerülendő ebben a szakmában, hiszen a felfedett elhárító értékes operatív információkat, folyamatban lévő ügyeket ismer, nem viselkedhet fékevesztett, elszabadult sajtóragadozóként. Az önkéntes dekonspirációra mindazonáltal létezik magyarázat: ha az része egy aktív intézkedésnek vagy operatív akciónak.

Felfigyelhetünk továbbá arra, hogy Katrein Ferenc számára csak orosz veszély létezik. Mintha nem lenne tudomása arról – neki, az egykori műveleti igazgatónak –, hogy Magyarország a hidegháborúban és most is különféle titkosszolgálati szándékok kereszttüzében él. Jelenleg is Budapesten, Nyugat és Kelet határvidékén szervezkednek az orosz, amerikai, brit, francia, német, izraeli, kínai, török titkosszolgálatok, nem beszélve a szomszédos országok hírszerzőiről. Katrein Ferencnek azonban minderről nincs tudomása, ő soha nem nézett még a térképre. Számára csak orosz veszély létezik. Már önmagában a tárgyilagosság teljes hiánya is jelzi, hogy interjújával Katreinnek politikai szándékai vannak, mégpedig az orosz befolyásolás jelzése, felnagyítása, kommunikálása.

Ami a beszélgetés tartalmát illeti, tipikus példája annak, amit Horváth József, a Nemzetbiztonsági Hivatal, majd a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgató-helyettese a dezinformációról mondott: ahhoz, hogy biztosan célba érjen, be kell csomagolni közkeletű igazságokba. Ha a mondandó 80 százaléka mindenki számára ismert, tényszerű kijelentésekből áll, senkinek nem tűnik fel a 20 százalék dezinformáció, de miután ez utóbbi az új elem, mindenki arra emlékszik majd. Esetünkben ez a következőképpen fest: Katrein kedélyesen elpolitizálgatott, szakmázgatott nyolcvan százalékban, majd húsz százalékban dezinformált az oroszokról. Mindezt annak reményében, hogy amit valójában bele akar verni az emberek fejébe, biztosan célhoz is érjen.

Tanulságos a beszélgetés utóélete is. Az Index már az interjú megjelenésekor angol nyelvű verzióval szolgált, így bárki birtokba vehette az abban foglalt igazságokat és részigazságokat. Miért a nagy sietség? Az Index azon kívül napokig tovább gondozta a témát: egymás után jelentek meg a magyarországi orosz beszivárgásról szóló, láthatóan gondosan előkészített írások. A liberális portál szerkesztőit a bizonytalan forrás sem tartotta vissza a közléstől. A Négy magyar céghez is került mosott orosz pénz című írásukban például az Organized Crime and Corruption Reporting Project nevű szervezetre hivatkoznak, amely sokkal inkább tűnik CIA-fedésű vállalkozásnak, mint valódi sajtóterméknek. Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy Katrein Ferenc külföldön él, és feltűnően sokat hangoztatja, hogy szigorúan szakmai kérdésekről óhajt szólni, de valamiért mindig a magyar kormány bírálatához kanyarodik vissza, már össze is állt a kép.

A Katrein-interjú minden bizonnyal befolyásolási kísérlet, külföldi titkosszolgálati munka – sajnálatos módon – az ebben ártatlanul vagy tudatosan közreműködő Index támogatásával. Rogán Antalék megfigyelése után ez a második olyan vállalkozása az Indexnek, amelyben nyilvánvalóan titkosszolgálati hátteret kaptak a munkájukhoz. Nem szakmai bravúrról, hanem a hazaárulás határát súroló eljárásról van szó. Szomorú, de végül is logikus.