Ketrecben mint az állatok

Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Ankarába utazott, ahol részt vett Recep Tayyip Erdogan államfő beiktatási ceremóniáján. Az ünnepségre az előzetes bejelentések alapján számos ország vezetőjét várták, Oroszországot például a kormányfő, Dmitrij Medvegyev képviselte, Szerbiából pedig Aleksandar Vucic államfő utazott Ankarába.

Fotó: MTI

Ajjaj! Nagy a baj! Várható, hogy Orbán Viktor autójának ablakát kővel verik be a demokráciát féltő német polgárok, ha majd arra jár, és az sem lehetetlen, hogy Mesut Özil és Ilkay Gündogan sorsára jutván a mélyen demokratikus és liberálisan megengedő Angela Merkelnek kell majd kiengesztelnie népét, hogy rá ne rontson a magyar miniszterelnökre, amiért az nem átall részt venni egy jogszerűen megválasztott török államférfi beiktatásán.

Ez a cikk a bevezető ellenére nem Orbán Viktorról szól, hanem arról az álszent nyugat-európai magatartásról, amely emberbarátnak és befogadónak, multikulturálisnak és szabadelvűnek szeretné magát beállítani, miközben sokkal kirekesztőbb, mi több, rasszistább, mint látszik. A szóba hozott két német állampolgárságú, de a nevük alapján török illetőségű focista még a választási kampány idején találkozott a törökök körében rendkívül népszerű, a választást 52,59 százalékkal megnyerő politikussal. Feltehetően azért, mert kedvelik Erdogant, és valószínűleg neki szurkoltak.

Ettől elszabadult a pokol Németországban. A balliberális média által felhergelt sima arcú németek kis híján meglincselték a két török sportolót, amiért találkozni mertek népük jeles képviselőjével. Mivelhogy a balliberális média-agymosoda szerint nevezett török politikus nem jó fiú. Hogy ennek mi köze van a két labdarúgó szakmai teljesítményéhez, másfelől mi közük van a németeknek ahhoz, kit választanak meg egyszerű többséggel maguknak a törökök, arra nem könnyű választ találni.

Ha mégis erőltetjük a választ, akkor csak ezt felelhetjük: gőg, kirekesztés és alig leplezett rasszizmus. Próbáljuk ugyanis fordítva elképzelni a történetet. A német és portugál felmenőkkel rendelkező Antoine Griezmann, aki jelenleg a francia labdarúgó-válogatott tagja, egy választási kampány során találkozik Angela Merkellel… Lesz ebből botrány, autó ablakainak beverése, hisztérikus üvöltözés meccs előtt a válogatott öltözőjében? Nem, mert Angela Merkel jó ember. A balliberális média őt Franciaországban is szereti.

Apropó, Franciaország. Ajánlom a tisztelt olvasó figyelmébe a Demokrata cikkét a világbajnokság meglehetősen vegyes válogatottjairól. Ebből egy mondat kedvcsinálónak: „A gárda középpályása, Christian Karembeu például nyíltan vállalja: 53 válogatott fellépése során sohasem énekelte a Marseillaise-t, így tiltakozott ugyanis az ellen, hogy a franciák 1931-ben két nagybátyját ketrecben, állatokhoz hasonlóan mutogatták a párizsi gyarmati kiállításon…” Ugye szép?

Nem arról van szó tehát, hogy Recep Tayyip Erdogan török államférfi jó vagy rossz ember, még csak arról sem, hogy a magyar, az orosz, a szerb és más kormányfőnek helyes-e vagy helytelen a török elnök beiktatásán részt venni, mert ez diplomáciai megfontolások kérdése, hanem arról, hogy amennyiben egy adott társadalomban az egyedül üdvözítő politikai felfogástól eltérőket a társadalom tagjai spontán lincseléssel kívánják úgymond észre téríteni, akkor ott, abban a társadalomban lehet-e még demokráciáról beszélni, vagy már valami másról van szó.

Lapszám: