„Mi vagyunk a többség!”

Bencsik András

Az április 8-i országgyűlési választásokon a voksolásra jogosultak 70 százaléka, 5 millió 800 ezer ember nyilvánította ki az akaratát. Közülük 2 millió 824 ezer ember a Fidesz–KDNP-t hatalmazta fel a kormányzás jogával, de még a legkisebb parlamentbe jutó párt is több mint 300 ezer szavazatot kapott. Akik most a választások eredménye miatt az utcán tüntetnek, és akik saját állításuk szerint százezren vannak, és magukat többségnek nevezik, valójában a választáson részt vevők 1,7 százalékát teszik ki.

Hogy ez milyen többség? A történelem pontos választ ad.

Ennyien se voltak kezdetben a lenini bolsevikok (a bolsevsztvo szó oroszul többséget jelent), minden idők legvéresebb ragadozói. De ők is csak az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt egyik frakciójában villogtak, bár a végére kétségtelenül többen lettek, mint a másik frakció, akiket kisebbségieknek, azaz mensevikeknek neveztek. Az OSZDMP első kongresszusán azonban még csak kilencen jelentek meg Minszkben, 1898 márciusában. Ez a kongresszus nem tudott programot elfogadni, és utóbb mind a kilenc bolsevikot letartóztatták. A második kongresszuson öt évvel később megjelent egy különös fiatalember, Vlagyimir Iljics Uljanov, aki később Lenin néven vált ismertté. Az 1903-as második kongresszus célja az volt, hogy egyesítse az erőket és az elképzeléseket. Ehelyett a pártban két kibékíthetetlen frakció kristályosodott ki: a Lenin vezette bolsevikok és a mensevikek.

Az elnevezések nem tükrözik a korabeli erőviszonyokat, mivel a mensevikek voltak többen. A nevek egyetlen szavazás eredményéből származnak, amikor a kongresszuson arról szavaztak, ki kerüljön a pártlap, a Szikra szerkesztőségébe. Ekkor valamiért a bolsevik szavazatok többségbe kerültek, és aztán már az egész kongresszuson és később is az ezen a szavazáson győztes oldal nevezte magát bolseviknek, a másikat pedig menseviknek – az erőviszonyoktól függetlenül.

Ismerős? „Mi vagyunk a többség!” – üvölti kórusban az újbolsevikok hada, akik történelmi elődeik példáját követik, céljaik azokkal azonosak. Utcai tüntetések sorozatán át kívánják destabilizálni a magyarországi polgári demokráciát, egy soha nem látott arányú országgyűlési választást követően. Ma még semmik, de minden akarnak lenni. Íme egy-egy jellemző adat a jelenből és a múltból, hogy könnyebben felismerjük őket.

Nyitott társadalom – a bolsevizmus az osztályharc és a világforradalom jegyében lerombolta az emberi civilizációt, hogy a helyére egy tudat nélküli, keverék rabszolga-civilizációt állítson (proletár internacionalizmus).

Homo sorosensus – a bolsevizmus az őrültek és a gonosztevők uralma a leigázott népek felett (lásd: szocialista embertípus).

Aki nem ért egyet, az fasiszta – a bolsevizmus erőszakkal jutott uralomra, és ellenfeleinek megideologizált lemészárlásával tartotta fenn uralmát.

Genderelmélet – a bolsevizmus az emberi kultúra halálos mérge. Kiirtja a legnemesebb eszményeket és felszabadítja a legalantasabb ösztönöket.

Aznos neműek házassága – a bolsevizmus feldúlja és megsemmisíti a családi életet.

Harc a korrupció (a gazdagok) ellen – a bolsevizmus jólétet ígér a proletárnak. A valóságban éhség és nyomorúság a dolgozók osztályrésze.

Willkommenskultur – a bolsevizmus mérhetetlen gyűlölettel van eltelve a kereszténység iránt. Üldözi a papokat, és istentelenségre tanítja a népeket.

Ugyanabba a folyóba azonban nem lehet kétszer belelépni.

Lapszám: