2015 februárjában kezdődött a jelentős népvándorlás a Balkán felől Nyugat-Euró­pába. Akkor még csak koszovói albánok indultak útnak a jobb élet reményében Németország felé. Aztán egy bő hónap után látszott, hogy Európa soha nem tapasztalt muszlim népvándorlók célpontjává válik. Mindenki a centrumba igyekezett, vagy Skandináviába. Az Észak-Afrikából Olaszországba áramlók nagyobb része Franciaországba ment tovább, de egy részük inkább Németországot választotta, míg sokan Calais-ban rekedtek, valahol a Csalagút előtt, és minden emberi fegyelmezettséget, törvénytiszteletet, higiéniát, saját emberi méltóságot félredobva, mint pimasz indiai majmok rohamozták meg a kamionokat és az alagút bejáratát, hogy Angliába jussanak.

Törökországnak pedig teljesen jogosan elege lett abból, hogy a világ első számú menekültellátója lett 2011-től, amióta az USA és a Nyugat balga módon demokráciát akart exportálni az identitásában és vallásában is a nyugatitól eltérő, a társadalmi hierarchiát és a nemek közötti jogegyenlőtlenséget nyílt természetességgel megélő társadalmakba.

Líbia és Szíria szétverése, valamint Törökország magára hagyása a menekült­áradat feltartóztatásában és ellátásában végzetes hiba volt. 2015 tavaszától részben a valódi menekültek, részben pedig a gazdasági bevándorlók tízezres tömegei indultak útnak. Ők nem identitást akartak váltani, hanem jobban akartak élni a maguk identitása, kulturális jegyeik teljessége mentén. Aztán júniustól már százezres tömeg indult el Törökországból.

Görögország már tavasszal elesett. Kis-Ázsia partjairól 30-40 euróért napi több ezresével árasztották el kompjai iraki, afgán, szír, pakisztáni muszlimokkal saját országukat és Európát. Mintha maga Görögország indított volna támadást saját országa és kontinense ellen. Persze ezen tízezrek mellett a gumicsónakkal útnak indulók is elárasztották a védtelen, lebénult és végletesen gyenge Görögországot, aminek szimbóluma Kosz szigete lett, ami két héten belül a csodás égei-tengeri üdülőparadicsomból lepusztult, fekáliás, bűzös koszfészekké vált. Kosz egy éven belül a turisztikai agyhalál állapotába került. A migránsok megölték a szigetet, a civilizáció elmenekült róla, s a sziget lakóinak megszokott görög élete nemhogy felborult, hanem megszűnt. A balkáni útvonal ekkor még Görögország, Macedónia, Szerbia, Magyarország, Ausztria, majd Németország, esetleg Svédország volt.

Június-júliustól már látszott, hogy nagy a baj. Törökország elengedte menekültjeit. Görögország nyomorult beszállítója és elszenvedője lett az ekkorra már hordákként közlekedő és menekültjogaikból kioktatott tömegeknek, akik már szervezetten indultak neki Macedónia határának. És Brüsszel meg Merkel, csak „Willkommenskultur”-ról papolt, anélkül hogy bármit is tettek volna Európa határainak megvédésére, Törökország azonnali megsegítésére és a migránsáradat megállítására. Csak beszéltek és beszéltek, de nem terrorkockázatról, nem nemzeti szuverenitásról, nem európai és nemzeti határvédelemről, hanem jöttek a nagy ívű kvótajavaslatokkal, hogy miként kellene Európa népeinek együtt élni olyanokkal, akikkel egyáltalán nem szeretnének.

Mindezek mellett egyetlen szuverén cselekvővé Orbán Viktor és a magyar kormány vált. Orbán kinyilvánította, hogy ha az EU nem cselekszik politikai entitásként a menekültáradat megfékezése, a határőrizet fenntartása érdekében, és a menekültstátus jogi intézményét teljesen kiüresíti a migránsok totális kontrollálatlan területre engedése által, akkor egy ilyen felelőtlen közösségen belül Magyarországnak joga van megvédenie magát, és bár tudva tudja, hogy a globális problémát ezzel nem oldja meg, de kerítést épít a határára, és hadseregét beveti ennek megvédésére.

2015. augusztus 20-án a görög–macedón határon bebizonyosodott, hogy minderre ténylegesen nagy szükség lesz. Emlékezetes, 7000, azaz hétezer ember sorakozott fel a határon, és „megunták” a hivatalos eljárást a határőrök részéről, és egyetlen vezényszóra senki nem engedelmeskedett és működött együtt tovább a határrendészettel. Egyszerre megindultak, és se hanggránát, se könnygránát, se vízágyú nem tudta feltartóztatni őket, átgázoltak a határrendészeten. Se igazoltatás, se poggyászellenőrzés, se szuverén tisztelet, se együttműködés… Semmi! Csak legázoló akarat és állati ösztön a vonulásra. Ahogy akkor fogalmaztam e hasábokon, csak vonultak, mint gnúcsorda a szavannán…

Az egyre szervezettebb embercsempészet miatt mindennapossá váló határbetörések Szerbiában is, a tehetetlen rendőrségek, és határrendészetek már mind csak arra rendezkedtek be, hogy mihamarabb leszállítsák a napi migráns penzumot a nagy befogadókhoz. És a megállítás, feltartóztatás politikáját mindenki az áteresztés, továbbszállítás politikájára változtatta, humanitárius szlogenek mentén leplezve saját totális szuverenitásbeli gyengeségét, bénaságát. Szeptember 15-ig Magyarország is kacsázott e két politika között. Szavakban feltartóztatáspárti volt, de a migráns rögvalóság elárasztotta Magyarországot Ásotthalomtól és Röszkétől a Keleti pályaudvaron át egészen Hegyeshalomig. Négyszázezer migráns Európába szállításáért mi is felelősek vagyunk, igaz, a meghívót Angela Merkel kiáltotta bele a muszlim világba, s így mi, magyarok is csak ennek lettünk kényszerű áldozatai.

De Orbán vezetésével Magyarország kiszállt Európa muszlim migránsokkal való feltöltésének láncolatából, s a balkáni útvonal Horvátország felé terelődött. Mindenki Orbánt bírálta, hogy ő a nem európai, ő a nem keresztény, és persze ő a nem liberális. Azért, mert kerítést mert építeni a saját népe védelmére, amelyik egyébként expressis verbis kinyilatkozta, hogy nem akar tartósan muszlim migránsokat befogadni, eltartani, és velük bizonytalan ideig, vagy netán már örök időkre együtt élni.

De vajon Merkel ezt megkérdezte a németektől, vagy Fayman az osztrákoktól, netán Hollande a franciáktól? Nem! Soha senki ilyen felhatalmazást nem adott e vezetőknek, és fennálló politikai jogosultságukból pedig igencsak döcögő legitimitás mentén lehet csak levezetni egy olyan döntésre jogosultságot, ami egy egész kontinens jövőjét érinti etnikai, vallási, szociális és kulturális tekintetben.

És ahogy az év párizsi merénylettel kezdődött a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen 2015. január 7-én, úgy zárult november 13-án ugyancsak Párizsban Salem Abdeslam szervezésében végbemenő brutális ISIS-kivégzésekkel. És Európa nagy felelős felelőtlenjei még ekkor is azt a balga PC-szöveget szajkózták, hogy nem szabad ebből messzemenő következtetéseket levonni a migránsokra vonatkozóan. Főleg azért, mert a merénylők nagyobb része már harmadik generációs muszlim volt Brüsszel és Párizs valamelyik „no-go district”-jéből, csak éppen szegények elcsábultak a gonosz ISIS-propaganda miatt…

Csakhogy pont e harmadik generációs integrálatlanság igazolta Orbán védekezését. Az a nyugati tapasztalat, amit Lyon, Brüsszel, Malmö és Marseille, vagy Kelet-London muszlim negyedei mutatnak. A párhuzamos társadalmi létek, ezek totális integrálatlansága, sőt szembenállása a többségi társadalom életvitelével a nemek közötti egyenlőség, az erőszakhoz és toleranciához való viszonyban, a vallási nevelésben a muszlim vallási kizárólagosság megkövetelésével a vallásszabadság felfogásával szemben, és a házasodási szokásokban alapvetően a keveredés elutasítása mentén.

És bár ezek közvetlen tapasztalatai Franciaországnak, Belgiumnak, Németországnak és Svédországnak, mégis a végletesen, az önvédelmi reflexeket is kikapcsolni akaró politikai korrektség és liberális mantrák harsogása az „egyformák vagyunk”, „nincs különbség”, „mindenki mindenre”, „mindenki ugyanarra” alkalmas lózungok szó szerint mesterségesen és hivatalosan fedték el a valóságot a nyilvánosság szerkezetében. Naponta üzemelt a hazugsággyár ezekben az országokban, a bűnözők kilétéről, az elkövetések számáról, a tanultsági, műveltségi indexekről, a női foglalkoztatottságról és a muszlim populáció rohamos növekedéséről.

Bár Tilo Sarazin felvillantotta 2010-ben a német valóságot, és Magyarországon ugyancsak 2010-ben Pokol Béla megírta már profetikussá váló Európa végnapjai című kötetét, a nagy lepel a hamis nyugati liberális valóságkreálásról 2015-2016 szilveszterének éjszakáján hullott le Kölnben. Migráns hordák és falkák már oly nyíltan és tömegesen estek neki az európai normák szerint ünneplő lányoknak, nőknek, asszonyoknak, hogy a segélykiáltást már nem lehetett elhallgatni, bár még erre is volt kísérlet néhány napig.

És előtte volt egy EU-török csúcs, ahol Törökország már nemcsak jogosan kért, hanem agresszíven követelt és fenyegetőzött, de érdemben semmit nem csinált a népvándorlók feltartóztatásáért, igaz, az EU és Németország sem lépett tovább a szlogenpuffogtatásokon.

Egységben cselekvő közösséggé az Orbán vezette V4-ek váltak. Akik a lassan imbecilnek tűnő német és EU-migránspolitikával szemben már együttesen akarnak védekezni, ha kell, újabb kerítésekkel.

És közben Szíriában már mindenki harcol és harcolhat. Kurdok, oroszok, amerikaiak, franciák és szőrmentén a törökök az ISIS ellen. Amerikaiak és törökök Asszad ellen. Oroszok Asszad mellett. Törökök a kurdok ellen, a szír felkelők mellett. A szír felkelők az ISIS ellen és az oroszok mellett, de az amerikaiak ellen, és még vagy néhány kombináció biztos igaz ezek mellett… A migránsáradat pedig csak nő.

2015–2016 tele éppen csak lassította a népvándorlást. De január, február bő másfél hónapjában így is közel újabb százezer ember ömlött a kontinensre. Ausztria is végre rájött: a beengedés politikája őrültség. Zsilipezni kezdtek és radikálisan lecsökkentették a területre engedettek számát. Talán a dominó elindul, de a nyomás így még nagyobb lesz. Magyarország kerítéseinél ez már látszik. Egyetlen hétvége alatt több mint félezren estek neki a kerítésnek. A nyomás napról napra nő, a katonai erő bevetése elkerülhetetlen lesz.