Furcsa politikai kísérletnek lehetünk szemtanúi ezekben a hónapokban. Az ellenzéki pártok ugyanis a jelek szerint azt a stratégiát találták ki, hogy ha már a szavazók számát nem sikerül gyarapítani – sőt a kormánypártok támogatottsága még nőtt is az áprilisi választások óta –, akkor megpróbálják a fogyatkozó létszámú tábort a lehető legtöbb részre osztani. A kizárt, illetve kilépett jobbikosok által létrehozott Mi Hazánk Mozgalom már megalakult, és heteken belül hivatalosan is párttá válhat, és ha a Magyar Hírlap múlt pénteken közölt információja igaznak bizonyul, akkor hamarosan az LMP is szakadhat.

Fotó: MTI, archív

A napilap ugyanis úgy tudja: az egyéni körzetét áprilisban nagy különbséggel elvesztő, majd a Lehet Más a Politikából kilépő Hadházy Ákos új párt alapításán töri a fejét. Ebben pedig olyan társai lehetnek, mint miniszterelnök-jelöltként már a választások előtt fél évvel elbukó Botka László, az áprilisban szintén vereséget szenvedő Kész Zoltán, valamint az utcai szónokként egyes körökben népszerű, hódmezővásárhelyi polgármesterként viszont eddig semmi eredményt sem felmutató Márki-Zay Péter. Az új formáció ellenzékdarabolás tekintetében még sikeresebb is lehet, mint a Mi Hazánk: míg Toroczkaiék csupán a Jobbikban csalódottakat próbálhatják megcélozni, addig Hadházy kiábrándult LMP-seket, Botka pedig elégedetlen MSZP-tagokat próbálhat maga mellé állítani.

A parlamenti ellenzék már eddig is meglévő pártjai persze maguk is sokat tesznek azért, hogy sikeres szétszakításukra minél nagyobb esély mutatkozzon. A Jobbiknak már nemcsak „lelke” nincs, de pénze és erőskezű vezetője sem. A rossz politikai és gazdasági döntések egész sorát meghozó egykori radikálisok az anyagi csőd szélére kerültek, Sneider Tamás elnök és helyettese, Gyöngyösi Márton pedig semmilyen karizmával nem rendelkezik, ami a szavazótábor egyben tartásához meglehetősen fontos lenne.

E tekintetben az MSZP sem áll jól: Tóth Bertalan szinte biztos győztes lenne a „Minden idők legkevésbé ismert szocialista pártelnöke” versenyben, bár legalább tett arról, hogy legyen egy idézhető mondat, amiről eszünkbe juthat. Májusban, még megválasztása előtt általános derültséget okozott, amikor arról beszélt: „Mi nem három harmadot akarunk képviselni, hanem egy egészet.”

Az LMP-nél sem telnek unalmasan a napok. Előbb a Hadházy Ákos és Sallai Róbert Benedek csetepatéjáról szóló hírek és kiszivárgott hangfelvételek okoztak botrányt, majd formálisan is kilépett a pártból a már korábban háttérbe húzódó Schiffer András, mostanában pedig a Ron Werberrel kötött korábbi szerződés kapcsán áll a bál – az idő előtt kiebrudalt kampánytanácsadónak ugyanis mostanáig sem fizettek. Az esettel a Magyar Narancs foglalkozott a legrészletesebben. A szélsőliberális hetilap közölte egyebek mellett Werber ügyvédjének leveleit, illetve nyilvánosságra hoztak egy videofelvételt is egy választások utáni „kibeszélőről” – itt Ungár Péter magyarázkodik arról, miért állapodott meg a tanácsadóval decemberben annak ellenére, hogy akkor erre még állítólag nem volt felhatalmazása.

„Én ezt azért írtam úgy alá, hogy erre semmilyen jogom nem volt, hogy semmilyen módon ne legyen ez jogilag kötelező érvényű ránk nézve azt követően. Valószínűleg ez még a bírósági perben nagyon jól fog nekünk jönni” – mondja az újonc képviselő, ami kétségtelenül felvet jó néhány jogi és etikai kérdést, mindemellett meglehetősen feltűnő, hogy egyes balliberális médiumok nem bánnák, ha a nagy ellenzéki összeborulás egyik legfőbb gátjának és így harmadik kétharmadért fő felelősnek tartott LMP minél inkább meggyengülne. Ugyancsak divat az ellenzéki sajtóban Fidesz-bérencnek beállítani a Lehet Más a Politika bizonyos politikusait, most éppen Schmuck Erzsébet van soron, aki ellen állítólag vizsgálat is folyik a pártban.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kis híján frakció nélkül maradt Párbeszéd az elmúlt hetekben legfeljebb Tordai Bence tapló stílusával tudott kitűnni, a Gyurcsány-féle DK most éppen „alternatív nemzetgyűlésben” hozná össze az ellenzéki pártokat, a Fodor Gábor vezette Liberálisok legfontosabb témája pedig továbbra is a kannabisz legalizálása, akkor láthatjuk: az ellenzék teljességgel alkalmatlan a szerepére. Vagyis arra, hogy fontos nemzeti ügyekben konstruktívan együttműködjön a kormányoldallal, máskor építő kritikákat fogalmazzon meg a kabinet tevékenységével kapcsolatban – és bizonyítsa saját kormányzati alkalmasságát. Ehelyett olykor egy kissé bosszantó és (közpénzből) túlfizetett bohócként funkcionálnak, máskor meg egy árulkodó kisgyereknek tűnnek, aki mindenféle hazugságokat talál ki, hátha a felnőttek – esetünkben a külföldi politikusok – megbüntetik a legyőzhetetlennek tűnő, nagyobb és ügyesebb riválisukat.

És mivel ez a helyzet, így nem tehetünk mást, mint hogy a feladatát kiválóan ellátó kormánynak jó munkát, az ellenzéknek pedig sok-sok sikeres pártbejegyzést és szórakoztató belharcot kívánunk!