A proletár internacionalizmus jelmondata az volt, hogy „semmik vagyunk, és minden leszünk”. Az új ember, az árja vagy a proletár előtti távlatok megnyitása érdekében mindent megengedhetőnek tartottak, egész társadalmi rétegek, osztályok vagy akár népcsoportok tömeges likvidálását is. A következmények ismertek. A nemzetközi szocializmus és ikertestvére, a nemzeti szocializmus emberek millióit pusztította el könyörtelen módszerességgel.

Az elmélet és a gyakorlat visszatért. A modern kor proletárja, aki előtt teret kell nyitni, a migráns lett, aki minél rosszabb, annál jobb. Térnyerésének öngyilkos előkészítője, lenini meghatározással a „hasznos idióta” az az identitását feladó, transznemű, önző ember, aki növekvő esélyt kínál arra nézve, hogy ellentétben a korábbi gyakorlattal, ezúttal nem lesz szükség társadalmi rétegek, osztályok vagy akár népcsoportok kiirtására, mert kipusztulnak azok maguktól is, teret nyitva a mai, új ember számára megvalósítani kívánt zombicivilizációnak.

Talán éppen erre mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz kongresszusán, hogy „van itt egy új, egy modern, egy korábban soha nem volt fajtája a politikának. Ennek középpontjában a kultúrájából, nemzeti, vallási és nemi identitásából kiforgatott, ösztönvilágára visszabontott ember áll. Az új idők új embertípusa maga a Homo brüsszelicus. Mondjuk ki, hogy meggyőződésünk szerint az élet természetes rendjét elvető, a nemzeti közösségek életjogát elvitató politika – eddigi tapasztalataink szerint – függetlenül kiagyalóiknak műveltségétől és moralizáló jó szándékától, Európában mindig barbársághoz vezetett.”

Mi itt, a volt kelet-európai blokk hajdan legvidámabb barakkjának egykori lakói még emlékszünk az Orbán Viktor által fölemlített barbárságra, és aki nem élt még akkor, jól teszi, ha szüleit, nagyszüleit kifaggatja azokról az évtizedekről, mert félelmetes az átfedés az akkori és a mai stratégia között. Aligha véletlen, hogy a modern nyugat-európai közgondolkodásban máig elpusztíthatatlan erővel hat az a baloldali ideológia és világfelfogás, például a globalizmusba átlényegülő internacionalizmus, amelyik a gyilkos bolseviki eszmékből nőtt ki.

„A helyzet sokáig olyan egyszerű és világos volt. Az ember nő volt és férfi, anya volt és apa, magyar volt, német vagy éppen orosz, keresztény volt vagy muzulmán. Ma egy olyan világba akarnak kényszeríteni bennünket, amelyből ezek a természetes és világos körvonalak bizony hiányoznak. Annak a világnak nincsenek biztos pontjai, nem világos, ki a férfi és ki a nő, mi a család, mit jelent magyarnak és kereszténynek lenni. Harmadik nemet kreálnak, a hitet kifigurázzák, a családokat feleslegesnek, a nemzeteket elavultnak tartják.”

A folyamat megállíthatatlannak látszik, és szinte biztos, hogy Európa egyes térségeiben a demográfiai katasztrófa már elkerülhetetlenül bekövetkezik. Folytatódik, de nem ismétlődik a történelem. A szerepek megcserélődtek, most az előző fertőzést túlélő, immunitását megszenvedő volt Kelet-Európa lehet az európai eszmény megmentője. Igen, a megmentője.

„…a korszellem valójában a mi oldalunkon áll. A keményen dolgozó, felelősséget vállaló, családjukról gondoskodó, hazájukat szerető, keresztény gyökereikhez ragaszkodó európai emberek oldalán áll. Mi vagyunk többségben, sőt, elsöprő többségben vagyunk. Csak idő kérdése, és nemcsak Magyarországon, de egész Európában, sőt az egész nyugati világban győzni fogunk.”