Tisztelet Éric Fournier-nek

Éric Fournier francia diplomata egy belső használatra szánt, de most nyilvánosságra került levélben azt írta, hogy a franciáknak meg kellene változtatniuk a véleményüket a magyar kormányról. Ez pár nappal később az állásába került. Arról van szó, hogy „Franciaország magyarországi nagykövete támogatja Orbán Viktort” címmel megjelent egy francia hírportálon egy írás, amiben ismertetnek egy kiszivárgott bizalmas levelet, amelyben a Budapestre delegált Éric Fournier arról írt a francia külügyminisztériumnak, hogy Orbán Viktor nem szélsőséges és nem is populista.

Fotó: MTI, archív

Lett is ebből haddelhadd. A francia külügy szép sunyin kiszolgáltatta a jelentést a médiának. A portál pedig közzétette, hogy Fournier nagykövet úr szerint a magyar kormány populizmusa csak a média kitalációja, a populizmusról szóló vádak „fantazmagóriák”, és ez az egész „magyarfóbia”. Ráadásul a nagykövet úr az Orbán-kormány migrációs politikáját modellnek nevezte. A francia nyilvánosságban fel-felbukkanó, antiszemitizmusról szóló vádak célja pedig szerinte csak az, hogy eltereljék a figyelmet a franciaországi muzulmánok antiszemitizmusáról.

De ez mind semmi. Éric Fournier azóta leváltott nagykövet azt is leírta, hogy Magyarország a modern világ politikai értelemben vett Real Madridja, mivel Orbán Viktor zsinórban háromszor nyert választást, akárcsak a spanyol csapat a Bajnokok Ligájában. Szerintem ez verte ki a biztosítékot az ideiglenesen francia államfői tisztséget betöltő, és mint majd látni fogjuk, kissé buzoid bankárfiúnál. Miért nem Paris Saint-Germaint írt? És jött a szultáni fermán a leváltásról, meg a selyemzsinór. A magyarországi ballib média persze igyekezett bizonygatni, hogy semmi nem történt, teljesen normális, hogy egy nagykövet három év után hazamegy. Hát persze.

Legalább olyan normális, mint az, hogy egy hete homoszexuális és transzvesztita fekete táncosokkal mulatott a Zene Ünnepén Emmanuel Marcon francia köztársasági elnök becses neje társaságában az Elysée-palota dísztermében. Ez ugyanis egy olyan világdivat, ami a jelek szerint még a népességcserés népvándorlás, röviden migráció jelenségénél is fontosabb. És ellentétben az előbbivel, amely végre megakadni látszik, ez vidáman átsuhan a határokon.

Meg is érkezett Conchita Wurst hazájába, ahol mostantól az „inter” vagy „egyéb” nemek feltüntetését is kérhetik hivatalos okmányaikban az arra hajlamos osztrák állampolgárok. Európában egyébiránt az e tekintetben élen járó Németország ismerte el elsőként a harmadik nem létezését, még tavaly novemberben.

Azért e hír mellett ne szaladjunk el olyan könnyedén. A Bocsánat, uram, nem tudja merre van a Mariahilfer Strasse? kérdésre érkező válasz, hogy: Kikérem magamnak, én egyéb vagyok! alighanem megakasztja majd a német nyelvben és osztrák szokásokban járatos látogatóban is a szót. És az illető hüledezve kérdi majd: Hogy tetszett mondani? Egyéb? Mire a megkérdezett majd így felel: Igen egyéb. Én ugyanis, ha nem tudná, inter vagyok, akit sért mind az „uram”, mind a „hölgyem” megszólítás, ezért engem tessék „izének” hívni.

Egyszóval, hiába aratott vitathatatlanul nagy diadalt Magyarország a brüsszeli csúcson, hiába sikerült a pokol fenekére küldeni a migránskvótát, és hiába kapott Angela Merkel kedvezményes beutalót ugyanoda, az európai civilizáció hanyatlását még nem sikerült megállítani. Egy csatát megnyertünk, de a háború még tart.

(FRISS: A Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki Éric Fournier francia rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az elismerést Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter adta át Budapesten pénteken. Az eseményről bővebben erre a linkre kattintva olvashatnak. – A szerk.)