Hirdetés

Brüsszelnek ismét a magyarok pénzére fáj a foga. Miközben szakadatlanul zajlik a geopolitika tektonikus mozgása, igazi világrendszerváltással a szemünk előtt, az európai bürokraták mintha észre sem vennék az egészet. Ehelyett az európai szemeszter idei országjelentésében tovább sulykolják kedvenc toposzaikat, amik lényege, hogy minden támogatást el kell venni a magyar családoktól és a multiknak, illetve Ukrajnának kell adni. Igen jó érzékkel akkor húzzák elő ismét az orosz energiáról való leválás kérdését, amikor az eszkalálódó közel-keleti konfliktus ki tudja, meddig fogja feltornázni az energiahordozók árát.

Mindemellett pedig kötelezettségszegési eljárást indítanak hazánkkal szemben az árréscsökkentés kapcsán.

Régóta tudható, hogy Brüsszel elszakadt a valóságtól, de idehaza így is akadnak olyanok, akik elkötelezetten támogatnák a magyar emberekre nézve káros globalista politikát. Az Alapjogokért Központ elemzésben dolgozta fel ezeket a brüsszeli támadásokat.

Az Európai Unió a 2008-as válság után határozta el, hogy évente megfogalmaz bizonyos gazdaságpolitikai ajánlásokat a tagállamoknak, amit európai szemeszter névre kereszteltek. Elméletileg az ebben megfogalmazott javaslatok nem kötelezőek a tagállamokra nézve, de mint az lenni szokott Brüsszelben, az idő meghaladta ezt. Egyre inkább az a helyzet, hogy a jelentésben leírtak „kötelezően ajánlott” jellegűek, és komoly politikai nyomásgyakorlásra számíthat az, aki nem tesz eleget nekik.

Kapcsolódó cikkünk

Korábban is érték brüsszeli támadások a magyar gazdaságpolitikát, de 2022 után ezek intenzitása egyre nőtt, évről évre köszönnek vissza a jelentésekben ugyanazok a kérdések: a rezsicsökkentés, a csok, a kamatstop megszüntetése. Nem kell túl sokáig gondolkodnunk, hogy eszünkbe jusson egy olyan komoly geopolitikai esemény, ami a 2022-es évre tehető, az orosz–ukrán háború kitörése. Brüsszel azóta már legalább 150 milliárd euró adófizetői pénzt égetett el ebben a céltalan háborúban, vagyis a hétéves költségvetés mintegy tíz százalékát. Mivel a háborúban nem érintett közvetlenül az EU, esztelennek tűnik ez a hatalmas költekezés. Brüsszel a legitimációját teljes egészében Ukrajna sorsához kötötte, így ha Kijev veszít a konfliktusban, a globalistáknak sincs maradásuk.

A brüsszeli erőközpontba visszaszorult, sebzett Liberális Birodalom tehát mindent feltett egyetlen lapra, és a lapjárás most nem túl kedvező. Ráadásul Washington elvesztése, a mélyállamra mért erős csapások komolyan visszavetették az erejét. Ennek ellenére aligha várható, hogy beismerik a hibáikat és elkullognak – a vereség csak szívósabbá tette őket. Most mindenhonnan igyekeznek majd előteremteni az ukrajnai háború folytatásához, valamint a USAID-árva szervezetek pénzeléséhez szükséges összegeket. Eddig csak a nekünk járó uniós forrásokból húztak sápot önkényesen, most már a magyar (és európai) emberek pénzére fáj a foguk.

Mindemellett persze az sem hátrány, ha egyúttal a nyugat-európai multik kapzsiságát is kielégítik, gondolják Brüsszelben. Hiszen a háborúra adott rossz brüsszeli válaszok következményei, mint például az áremelkedés és az energiaválság, megtépázták ezeket a cégeket. Így hát kiadják a tagállamoknak az ukázt: nem lehet olcsó a rezsi, nem szabad az inflációtól az állampolgárokat védeni. Fizessék meg ők a háború árát, hiszen annak folytatása a fentebb leírt okok miatt mindennél fontosabb a globalista köröknek. Ezért támadják annyira a rezsicsökkentést, elvégre a Gyurcsány-kormány idején óriásit kaszáltak a nyugati cégek azon, hogy arányosan a magyar emberek fizették a legnagyobb rezsiköltségeket egész Európában. Ezért indul kötelezettségszegési eljárás az árréscsökkentés miatt, amit egyébként Franciaországban is alkalmaznak, de valamiért ott mégsem jár érte brüsszeli fenyítés.

Az is a geopolitikai érzéküket dicséri, hogy alig pár héttel azt megelőzően követelték ismét az országjelentésben az orosz energiahordozók teljes kivezetését, hogy az iráni–izraeli konfliktussal és az amerikai beavatkozással tovább súlyosbodott volna a közel-keleti válság. Már most mindenki azt várja, milyen sokkot idéz ez elő az energiaárakban. Sőt, éppen most készítik elő az Európai Tanácsban a szükséges tiltó döntést úgy, hogy jogi ügyeskedéssel a magyar és szlovák vétót is meg akarják kerülni. Brüsszel a saját szabályaira is játszi könnyedséggel hány fittyet, ha pillanatnyi érdekei úgy kívánják.

Azt se feledjük, hogy az A terv jelenleg a belső ellenállás teljes megszüntetése. Ahol hatalmon vannak, ez könnyen megy: patrióta pártok be-, jelöltjeik eltiltása, esetleg a választás eredményének megsemmisítése mind elfogadható eszközök számukra. Ahol viszont nincsenek kormányon, minden erőt mozgósítanak, hogy ez megtörténjen. Ezt láthattuk Lengyelországban, illetve tapasztalhatjuk most hazánkban is. Előbbi esetben Donald Tuskot hatalomra tudták ugyan segíteni, a teljes fordulat azonban elmaradt, hiszen a lengyel emberek észhez tértek és a globalista jelöltet leszavazták az elnökválasztáson.

Magyarországon a globalisták Tuskját Magyar Péternek hívják, aki nem egyszerűen csak elkötelezett irántuk, de egyúttal fogott ember is. Hiszen mentelmi jogán keresztül kontrollálható, tehát hiába ír nyílt leveleket meg tiltakozik az Európai Néppárt vezetője előtt, ha kormányzati helyzetbe kerül, minden hangos lesz a bokacsattogtatástól és a „jawohl, Herr Weber” kiáltásoktól. Az a hatalmas anyagi és politikai támogatás ugyanis, amit most a globalistáktól kap, nincs ingyen. És ezt Magyar nyíltan meg is fogalmazta, amikor arról beszélt, hogy egy „kevéske” szuverenitásról azért le kéne mondani, ha Brüsszel ezt kéri tőlünk. Sőt, egy lengyel lapnak azt is mondta, hogy valódi politikai véleményét egy sor kérdésben – így Ukrajna kapcsán – se vállalhatja fel nyilvánosan, mert az nem rezonálna a magyar választópolgárokkal.

De nemcsak ő ilyen, hanem a körülötte lévő emberek is mélyen elkötelezettek a globalisták iránt. Kollár Kinga meg is fogalmazta, miért: minél rosszabb a magyar embereknek, annál jobbak az ő választási esélyeik. A tiszás EP-képviselő akkor épp ötven elmaradt kórházfelújításon örömködött nyilvánosan; talán a rezsicsökkentés, kamatstop és csok eltörlésekor még táncra is perdül, mint Gyurcsány tette annak idején. Gerzsenyi Gabriella annyira elfogulatlan a kérdésben, hogy a Tisza előtt az Európai Bizottságnak dolgozott, és korábbi munkaadói véleményét osztja most is. Szerinte a rezsicsökkentés eltörlése azért lenne nagyon jó, mert takarékosságra ösztönözné az embereket.

Egyre világosabban látszik, hogy miből lehet majd választani 2026-ban: egy halódó, a hatalomba minden erejével kapaszkodó globalista birodalom gátlástalan kiszolgálói és az elmúlt 15 évben számos válságban bizonyított patrióta jobboldal között. Az előbbiek mindig brüsszeli gazdáik óhajait lesik, míg utóbbiak a magyar érdeket helyezik minden más elé. Aki abban a hitben van, hogy az itt felsorolt jóléti intézkedések kormányváltás esetén is megmaradnak, alighanem csak magát csapja be.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.