Megérkeznek majd a perzsák is

„Péntek hajnalban bekövetkezett az, ami hónapok óta a levegőben lógott, kitört az izraeli–iráni fegyveres konfliktus, miután az izraeli légierő összesen öt hullámban több száz iráni célpontot támadott meg, köztük katonai és nukleáris létesítményeket, valamint magas rangú tisztségviselőket. Válaszul a perzsa állam rakétazáport zúdított izraeli civil célpontokra, mélyítve a két ország közötti ellenséges szembenállást. Vasárnapra virradó éjjel pedig az USA hadereje is bekapcsolódott, és a világ legmodernebb harcászati eszközeivel vette célba a Fordo, a Natanz és az Iszfahán mellett található nukleáris komplexumokat” – írja az Origo. Az internetes portál elárulja azt is, hogy a „hadművelet mérete példátlan volt, több mint 125 gép vett részt, köztük hét B–2 bombázó, negyedik és ötödik generációs vadászgépek, rakétahordozó tengeralattjáró, valamint felderítő és megfigyelő egységek”.

Nem merülve túl mélyre az euroatlanti külpolitizálás rejtelmes mocsarába, annyi azért megkockáztatható itt, az áldott Magyarországon, hogy mintha ezúttal a békés egymás mellett élés érdekében folytatott megelőző kezelés egy kicsit talán túl durvára sikerült volna. Értjük mi a demokratizálás olykor szokatlan, de vitathatatlanul hatásos gyakorlatát, ahogy példának okáért az Iránnal szomszédos Irakot az emberi jogok védelmében visszabombázták a középkorba. Líbiát ügyes CIA-ügynökök közreműködésével a földdel, akarom mondani, a homokkal tették egyenlővé, valamint Szíriát is. Hát itt volt az ideje annak, hogy a túl nagy és túl büszke Iránt is alaposan meggyötörjék, hátha le lehet szoktatni a perzsákat arról, hogy a saját törvényeik, életvitelük, hagyományaik szerint éljenek.

Ki hallott manapság bármit is Irakról, Líbiáról, Tunéziáról, Algériáról? Szíriáról nemrég ugyan hallottunk, amikor sikerült ott is összerogyasztani a status quót. Mostantól majd kevesebbet hallunk. Ezek az országok mintha aludnának. Lakóik szép csendben elszivárognak onnan. Rettenetes, felfújható lélekveszőkön kelnek át a Földközi-tengeren. Jönnek Európába, ahol lassacskán többségbe kerülnek, bár ettől nem boldogok annyira, mert a forró Afrika igen sokféle helyéről érkeztek, és nem mindig örülnek egymásnak. Íme egy különös hír kedvenc hírportálomról, a Demokrata.hu-ról:

„Brutális videók: zenei fesztivál helyett utcai erőszak Párizsban (18+)

Párizs belvárosában, többek között a Châtelet téren és a Notre-Dame székesegyház környékén is erőszakos jelenetek játszódtak le a péntek éjszakai Zene Ünnepe (Fête de la Musique) alkalmával. A közösségi oldalakon egymás után jelennek meg azok a felvételek, amelyeken utcai támadások, tömegverekedések és pánikba esett civilek láthatók. Az egyik videón a Szajna-parton, közvetlenül a Notre-Dame előtt egy fiatal nő látható, amint a földre esik, majd egy kék pólós férfi arcon rúgja. A támadó ezt követően egy másik személy ellen fordul, miközben körülöttük több tucat szemtanú áll anélkül, hogy bárki beavatkozna.” Nézem a videót, az a kék pólós, szakállas, fiatal férfi szinte biztos, hogy a sebzett Észak-Afrikából érkezett, telve olyan gyűlölettel és kegyetlenséggel, aminek a látványától elakad a lélegzet.

Van rosszabb is: egy másik videón fekete afrikaiak ütik, verik, rugdossák egymást vadállati kegyetlenséggel… Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy az éremnek, ahogy mondani szokás, mindig két oldala van. És hamarosan megérkeznek a perzsák is.