Hirdetés

Egy bölcs mondás szerint a nagy társadalmi viták nem úgy dőlnek el, hogy az egyik fél meggyőzi a másikat, hanem úgy, hogy az egyik fél kihal. Akik először leírták ezt a megfigyelést, természetesen átvitt értelemben, az eszmei utánpótlás elakadásaként gondolták a kihalást. Akik már kialakítottak magukban egy nézetet, legtöbbször meg is maradnak annál, de új híveket már nem tudnak megnyerni, velük a meggyőződés is sírba száll.

A mi korunkra azonban ideje átértelmezni a gondolatot, amelyet immár a szó szoros értelmében is vehetünk. A bizonyos nézeteket vallók kihalása valós lehetőséggé vált, amely minden vitát végérvényesen eldönt a fennmaradók javára. Az úgynevezett genderszemléletről van szó, amelyet most éppen a budapesti pride-vonulás körüli viták emeltek a napi viták egyik központi témájává. Manapság már aligha szorul magyarázatra, hogy miről is van szó, de annyit mindenképpen elmondhatunk, hogy a hívei szerint az ember neme szabadon megváltoztatható, és a hagyományos, anyából, apából és gyerekekből álló család csak az egyik lehetőség a sok között. Mindez kiegészül az énközpontúsággal és azzal, hogy az élet központi rendezőelvévé az egymás kölcsönös szolgálata helyett az egyén élményszerzése lép.

Sokan érvelnek mindennek a helyes és követendő volta mellett, mások ellene lépnek fel. A vitát azonban végső soron nem a vitatkozó felek viszik majd dűlőre, hanem a biológia. Azok a társadalmak, amelyek elveszítik a biológiai reprodukciós képességüket, tehát ahol folyamatosan kevesebb gyerek születik, mint ahány felnőtt meghal, a természet kérlelhetetlen törvénye szerint ki fognak halni, és átadják a helyüket gyermeket nevelő társadalmaknak. Ahol olyan kapcsolati viszonyok terjednek el, amelyekből nem születhet gyermek, ott nem elvi okból nincs jövő, hanem a természet törvénye szerint. Bár nyilvánvaló, mégis el kell ismételten mondanunk: a jövő és így az igazság kizárólag azoké, akik megszületnek. A meg nem születetteknek igazságuk sem lehet.

Kapcsolódó cikkünk