Nézem a Black Sabbath utolsó koncertjét.

Hirdetés

Fotelből, persze. Hogy másképp? Ha másban nem, ebben valamit azért mégis elért a haladás. Lehet fotelből is lázadni, távkapcsolóval a kézben, papuccsal, alkoholmentes sörrel.

A YouTube-on fenn van az egész, pontosabban szólva fenn volt, de miközben ezen sorokat írom, már a profi felvételeket leszedték. Hiába, Sharon – Ozzy felesége, TV-s személyiség, producer, menedzser, üzletasszony – mindig is szerette a pénzt, jó az érzéke a vállalkozásokhoz, nyilván a felvételeket majd rá akarja tenni CD-re, DVD-re, limitált kiadású akármikre ésatöbbi. Kár, várhatott volna egy hetet. Szívesen megnéztem volna újra. Egyszerre volt a látvány szomorú, és egyben felemelő. Ahogy az igazán nagy dolgok az életben.

@metalhammeruk All aboard the Crazy Train and all hail @ozzyosbourne. 🖤 #backtothebeginning #ozzyosbourne ♬ original sound – metalhammeruk

Szombaton, július 5-én, több mint 40 ezer ember előtt köszönt el a közönségtől Ozzy Osbourne Birminghamben, a Back To The Beginning névre keresztelt nagyszabású gálán. Az utóbbi években súlyos egészségügyi problémákkal küzdő, 76 éves énekes öt számot játszott saját zenekarával, illetve négyet a Black Sabbath igazi, eredeti felállásával, vagyis Tony Iommival, Geezer Butlerrel és Bill Warddal. A nap folyamán pedig a rock- és metálszíntér rengeteg ismert előadója szórakoztatta a közönséget saját dalokkal és feldolgozásokkal, így többek között a Metallica, a Guns N’ Roses, a Slayer, a Tool, a Pantera vagy az Alice In Chains, illetve neves zenészekből álló szupergroupok. Az egyik „szupergroupban” még K. K. Downing, a Judas Priest eredeti gitárosa is fellépett, és kicsit vicces volt, amikor vagy hat ember tolta a Breaking the Law-ot, amit én eljátszok simán, ha felkapom a sarokban álló gitárt. Ehhez persze le kell tenni a távkapcsolót, meg a sört. Mindegy.

Slash szerintem szörnyen néz ki, ahogy énekelt, az is borzasztó, a Slayert kicsit untam, de a legemlékezetesebb maga Ozzy volt. Egy székben ülve énekelte a műsort, ha akarjuk trónuson, mert ugye ő a „Prince Of Darkness”.

Nézem a Black Sabbath tegnapi utolsó koncertjét, ahol felcsendült az utolsó Paranoid, a köré szervezett vendégsereget, a zenekarokat, a zenészeket, és azt érzem, hogy végre tényleg véget értek a ’60-as évek. Ideje volt.

Hogy miért? Anno az volt a jelszó, hogy harminc fölött ne bízz senkiben! Meg, hogy élj keményen, halj meg fiatalon! S ezt a programot Hendrix, Joplin, Sid meg Bon Scott magas szinten végre is hajtotta. De most, most valami más van. Ez egy új, egy másik korszak!

Eljutottunk oda, hogy a lázadó rockzenészek éppúgy végelgyengülésben távoznak el, mint egy kárpitos vagy egy derék postai levélkézbesítő. És ez valahol így jó…

Kapcsolódó cikkünk