A Vadnyugat története 2.: Törzsi harcok és kapitalista profitéhség
Amikor a prémkereskedelem háborút szít
Megjelent A Vadnyugat története című olasz westernképregény-sorozat második része. Az új epizódban a főszereplő – egy európai bevándorló, aki egy indián lányt vett el – egy kereskedelmi társaság és az őslakosok közti összekötőként veszi ki a részét az északnyugati határvidék konfliktusaiból. Amelyek nem kizárólag a helyi törzsek közti ellenségeskedésre vezethetők vissza, de az őslakosok mellett egymással is tusakodó fehérek célkitűzéseire is. Lehetséges-e békésnek maradni a mind gyorsabban polarizálódó világban? És meddig bizonyul eredményesnek az idealista szemlélet a pragmatikussal szemben? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kínál válaszokat a Kalandorok című epizód. Részletes recenziónk következik.
Emlékszünk még A Vadnyugat története (Storia del West) című olasz képregénysorozat nyitó kötetére, a márciusban megjelent Út az ismeretlenbe (Verso l’ignoto) című füzetre? Ebben a főszereplő – egy Brett MacDonald nevű bevándorló – csatlakozik az Amerikai Egyesült Államok által a közelmúltban megvásárolt Louisiana területet felfedező expedícióhoz. Útközben annyira megkedveli a kalandozó életet, hogy elhatározza: nem tér vissza a civilizációba, hanem a határvidéken marad, a Missouri felső folyásánál. Részben azért, mert megismerkedett egy gyönyörű indián lánnyal, a soson törzsből való Sicawejával, akit feleségül vett, és kilenc hónapra rá fiuk született.
Nos, a júliusban tartott 56. Fővárosi Képregénybörzére napvilágot látott a széria második kötete, így az apává lett fiatalember és családja története folytatódik! A Kalandorok (Gli Avventurieri) című epizódban Brett a Missouri Fur Company alkalmazottja: összekötőként tartja a kapcsolatot a prémet eladni szándékozó bennszülöttek, valamint a prémek felvásárlására és továbbadására specializálódott szőrmetársaság között.
Csakhogy egy Jack Colter nevű felderítő – aki megkísérelt üzleti kapcsolatot létesíteni a feketeláb indiánokkal – határozott elzárkózást érzékel a törzs főnöke, Égett Fej részéről. Miután jelentést tesz erről az őt útnak indító társaság vezetőjének, abban feltámad a gyanú: lehetséges, hogy más kereskedők is megvetették a lábukat e területen, akik szintén szőrmefelvásárlással foglalkoznak, és üzleti kapcsolatok után kutatva járják a vidéket? Égett Fej ugyanakkor nem csak a Missouri Fur Company kiküldöttjével kerül szembe, de a sosonokkal is. Embereivel megtámadja azok táborát, és ezt követően az ügy személyessé válik Brett számára…
Gazdasági érdekellentétek
A Kalandorok cselekménye tehát a fehér ember felbukkanásával mind súlyosabbá váló gazdasági érdekellentétek, valamint a sápadtarcúaktól függetlenül is jelenlévő törzsi konfliktusok mentén bonyolódik. Az akcióra fogékony olvasó figyelmét elsősorban azok a jelenetek – és persze képkockák – ragadhatják meg, amelyek a szembe került indiánok közti összecsapást, egy zúgókkal nehezített vízi út nehézségeit, valamint egy fehér ember és egy indián vezető párviadalát mutatják be, igencsak szemléletesen. Gino D’Antonio és Renato Polese rajzai változatlanul aprólékosak és dinamikusak: az összecsapásokat feszültséggel teltek, a táj szemet gyönyörködtetően szép és tiszteletet parancsolóan vad.
A XIX. század eleji, határ menti mindennapok részletei iránt érdeklődők megelégedéssel nyugtázhatják, hogy az író és rajzoló Gino D’Antonio ezúttal is alapos kutatómunkát végzett, így a Kalandorok meglehetősen reális képet fest például a korabeli kereskedési gyakorlatról. Kiderül belőle, hogy a szőrmetársaságnak is nevezett kereskedelmi szervezetek erődöket emeltek maguknak a begyűjtött prémek tárolására, és e cölöpkerítéssel körülvett építményeket magánhadseregekkel őriztették. Maga a kereskedés az úgynevezett trading postokon – kereskedőállomásokon, kereskedelmi telephelyeken – zajlott, de nem pénzben: jellemzően áruk cseréltek gazdát. Egy-egy ilyen állomás a különböző embercsoportok közötti találkozás helyszíne is volt, akik épp a csere végett jelentek meg az adott helyen. E létesítmények tehát nem csak a gazdasági, de – mai kifejezéssel élve – a kulturális transzfer színterei is voltak.
A történetmesélés szakmai kérdései, valamint gondolati tartalom iránt (is) fogékony olvasók ugyanakkor azt találhatják érdekesnek a Vadnyugat története 2. részében, ahogy D’Antonio – érezhető odafigyeléssel – felépíti a különféle karaktereket, hogy aztán nyilatkozatra késztesse őket a központi motívumokat illetően. Ilyen például a betelepülők és az őslakosok viszonya, valamint az egymás mellett élés lehetőségei. Brett, aki indián lányt vett el, kritikus szemmel nézi a fehér ember tevékenységét:
Az érdek, a pénz, az irigység… betegségek, amelyek ismeretlenek voltak errefelé, amíg mi ide nem hoztuk őket! Azokból a magokból, amiket elszórunk, csak mérgező növények sarjadhatnak!
– jelenti ki egy helyütt.
Tisztánlátása ugyanakkor nem csak e ponton mutatkozik meg, asszonyának, Sicawejának kifejti: az Európából Amerikába igyekvő emberáradat feltartóztathatatlan, és érkezése súlyos következményekkel jár: „A változástól félek, ami nem lesz fájdalommentes. […] A különbségekből fakadóan lesznek nehézségek, sértődés és harag is. […] Baráti szándékkal kinyújtom a kezeimet: az egyiket a világ felé, amelyet elhagytam, a másikat pedig felétek. Bárcsak közelebb hozhatnálak titeket… barátokként. Szeretnék mindent megtenni, hogy a változás könnyebb legyen.”
Ami pedig az őslakosokról alkotott véleményeket illeti, a már említett Jack Colter például így gondolkodik róluk: „Az indiánok olyanok, mint mi: sem jobbak, sem rosszabbak”. E kérdésben alighanem egyetért Sicawejával. MacDonald felesége ugyanis egy másik jelenetben azt mondja a férjének: „Hát nem érted? Pontosan ugyanolyanok vagyunk, mint ti, csak a bőrünk színe különbözik. A jó és a rossz füvek egyazon helyen nőnek… együtt!”
Lehet-e etikáról beszélni, ha üzletről van szó?
A másik kérdés, amely a Kalandorokban fontos szerepet kap: milyen morális keretek közé illeszthető a szőrmekereskedelem? Egyáltalán: lehet-e etikáról beszélni, ha üzletről van szó? És a kötet egyik mellékszereplőjének szavaiból – és persze viselkedéséből – egyértelműen kiderül: erkölcsi szempontok nem jöhetnek szóba, másmilyenek viszont igen: „Üzletemberek vagyunk, nem igaz? Vitázhatunk egymás között, de megegyezés is születhet. Úgy nem lehet pénzt csinálni, ha egyfolytában hadakozással vagyunk elfoglalva”, érvel az egyik jelenetben. Vagyis: számára a haszon legfontosabb, mindent ennek rendel alá. És pontosan ez indítja arra, hogy néhány panellel később hidegvérrel végezzen egy magát megadó, fegyvertelen férfival.
„Üzletember vagyok, nem harcos. Megelégszem a legnagyobb profittal a legkisebb költség fejében… Mi szükségem lett volna élve erre a fattyúra? […] Végül így is, úgy is ki kellett volna nyuvasztanom! És addig még több küzdelem, idő-, emberélet és pénzpocsékolás… pusztító rendszer egy kereskedelmi vállalkozás számára” – okolja meg a saját nézőpontjából logikus, morális szempontból viszont okkal helyteleníthető tettét.
E kíméletlen profitorientált szemlélet megjelenítése a kötet egyik fő erőssége: részben ugyanis ez a hozzáállás tette naggyá az Egyesült Államokat, valamint az amerikai kapitalizmust,
amely – egyebek mellett – az őslakosok kiirtása, valamint a kontinens természeti kincseinek kiaknázása során mutatta meg markáns vonásait.
Az említett mellékszereplő a kötet végén kilép a történetből, de igencsak valószínű, hogy a későbbi epizódok valamelyikében ismét színre lép. Már csak azért is, mert pragmatikus szemléletmódja éles ellentétben áll Brett alapvetően idealista szemléletmódjával, így nincs kizárva, hogy konfliktus alakul ki kettejük között.
A Kalandorok gyengeségeiről szólva csupán annyit lehet említeni, hogy valamivel gyengébb, mint a sorozatindító epizód, és hogy Brett indián segítője, Csontbőr kissé elnagyolt vonásokkal megrajzolt, sztereotip alak – bár bizonyára azért lett az, hogy komikus figuraként tűnhessen fel a főszereplő mellett. A kötet összességében mégiscsak azt igazolja, hogy
A Vadnyugat történetét okkal tartják az egyik legjobban megírt és megrajzolt olasz westernképregény-szériának.
Akik a romantikusabb hangulatú történeteket kedvelik, vagy gyors lefolyású, könnyed kalandokra vágynak, nem biztos, hogy megtalálják a számításukat, ha kézbe veszik. A westernrajongók, akik értékelik a történelmi hitelességre való törekvést – valamint azok az olvasók, akik nem kizárólag akciót várnak egy képregénytől, de némi karakterrajzot is, és nincs ellenükre a morális és gazdasági konfliktusok alaposabb bemutatása –, semmiképp sem fognak csalódni benne!
Folytatása következik
És ami a folytatást illeti: a Kalandorok végén Brett elfogadja, hogy az északnyugati határvidék túlságosan veszélyes. Ezért a felesége és a fia társaságában elhagyja a Missouri mentét, és – a két tájegység között mutatkozó, mintegy 1500 mérföldes távolságot leküzdve – középnyugatra költözik: az Ohio mellé, közelebbről Vincennes jól őrzött katonai erődjébe…
A Vadnyugat története 3. – A nagy völgyvidék a tervek szerint idén októberben lát napvilágot!
(A Vadnyugat története 2. – Kalandorok. CSA Comics – Frike Comics, Budapest, 2025. 96 oldal, ára: 5500 forint.)
