Liszenko

Kevés ember okozott akkora pusztítást a tudományban, mint Trofim Gyeniszovics Liszenko, a sztálini Szovjetunió számos Lenin- és Sztálin-renddel kitüntetett növénynemesítője. A hatalom teljes erejével a háta mögött azt hirdette, hogy a genetika elvetendő, burzsoá áltudomány, és az emberi tudás képes legyőzni a természetet, kitartó munkával olyanná lehet alakítani az élőlényeket, amilyenekké csak akarjuk. Magyarországon az 1950-es években ebből lett a gumipitypang, a magyar gyapot és a magyar narancs termesztése, az ismert eredménnyel. Liszenko előbb a Gulagra küldte a bírálóit, majd őt magát küldték, igaz, nem munkatáborba, de nyugdíjba, elfeledve halt meg.

Most mintha Liszenko szelleme támadt volna föl, hogy meghódítsa a nyugati világot. Teret nyert a gondolat, hogy az emberi akarat képes fölülírni a természet törvényeit. Megszületett, sőt sok országban tételes joggá merevedett a föltételezés, hogy megfelelő biológiai beavatkozásokkal a férfit nővé és a nőt férfivá lehet változtatni. Az kétségtelen, hogy vannak férfiak, akik inkább nőnek érzik magukat és viszont, nők férfinak. Azt el lehet fogadni, hogy közülük néhányan ezt a külsőségekben, öltözködésben, viselkedésben is nyilvánosan meg akarják élni. Kétségtelen tény, hogy a nemi szerep, a nőiesnek és férfiasnak tekintett magatartás és viselet legnagyobbrészt társadalmi konvenció, még ha biológiai alapokon áll is. Ezen a konvención emberi akarattal valóban változtatni lehet, még ha a túl sok változtatás rontja is az életünk minőségét. A nemátalakítónak szánt műtét azonban már a természetbe való beavatkozás, márpedig a természet törvényeit fölülírni még a sztálini akaratnak sem sikerült, pedig amögött egész elnyomó hatalmi gépezet állt.

A gendertudomány, a biológiai nem társadalmi megjelenésének és megélésének vizsgálata helyes és szükséges tudományág, amely fontos felismerésekhez vezet. Nemátalakítás viszont nincs, és akik ezt állítják, azoknak ártanak a legtöbbet, akiket a hamis állításukkal becsapnak.