Uborkaszezon van

Nyár van. Aki teheti, lazábbra fogja a figurát, igyekszik kellemes helyen tölteni az időt. A média azonban nem pihenhet, mert kánikulában a hülyeség látványosabb és nagyobbat szól. Egy arroganciájáról és magabiztos pimaszságáról ismert médiaszereplő, egy úgynevezett rapper, vagyis aki összevissza rengeteget beszél nem túl sok értelemmel egy nem túl bonyolult háttérzene ritmusára, előadja, hogy egy képzeletbeli országban jól fejbe lövi a miniszterelnököt, és ez most óriási botrány, mert mindenki Orbán Viktorra gondol, aminthogy ez is volt a színpadi provokáció célja. Ki-ki ízlése és vérmérséklete szerint lángot fúj, vért hány vagy átkokat szór a rapperre, aki persze föl van háborodva, hogy korlátozzák művészi szabadságában… Mintha tudná a szerencsétlen, hogy mi az.

Egy másik médiaszereplő tudatosan a hülyeségre épít, mert pontosan tudja, hogy kánikulában nem szabad semmit sem túl komolyan venni. Csónaktúrára indul, a csónak orrában bohóckodik, táncol, mindezt az őt mindenhová elkísérő kamera gondosan veszi és továbbítja a lelkes rajongótábornak, valamint a fáradhatatlan médiumok munkatársainak, akik ízlésük és vérmérsékletük szerint lángot fújnak, vért hánynak vagy átkokat szórnak (lásd mint fent) a szóban forgó bohócra, aminek köszönhetően ezek a nyári hülyeségek a lehető legszélesebb közvéleményt is elérik, és aminek köszönhetően hősünk – akiről ahogy telik-múlik az idő, egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy tökéletesen alkalmatlan arra, amire készül – egyelőre sikert sikerre halmoz és boldogan jelenti be, hogy már 600 ezernél is többen követik ugrabugrálásait.

Az uborkaszezon az uborkaszezon, lassul a tempó, a nagy meleg nem kedvez a gondolkodásnak, eljön a szabadságolások ideje, és aki nem teheti, az is igyekszik valahogy elviselhetővé tenni a hétköznapokat. Ez az időszak a pihenésre való és nem a szorgos szervezkedésre, de mit tegyen az, aki már a nyár elején elkezdte a jövő tavaszi választásokra való felkészülést? Akinek most kell fölépítenie azt a hatalmas tábort, amelyik segítségével a jövő tavaszi választásokon győzni szeretne? Annak nap mint nap mutatnia, mondania kell valamit, hogy ébren tartsa a feléje irányuló közfigyelmet.

És pontosan ez történik. Hősünk tánclépésekben halad előre a népszerűség egyelőre napsütötte mezején, élvezi a nyilvánosságot, a feléje irányuló közfigyelmet, mert tudja, hogy most kell összeszedni a tábort, mert ősztől, amikor a profi politikai szereplők is elkezdik a választási kampányt, a toborzás számára véget ér, attól fogva a választók túlnyomó része már nem aszerint választ majd magának jövőt, hogy ki ugrabugrál szebben egy csónak orrában, hanem aszerint, hogy ki garantálja számára a biztonságot, a megélhetést és a boldogulást.

Most még csak kicsi gond, hogy a sebtében összehozott tábor egyik vezérképviselője történetesen egy „nagy teherbírású” pornószínésznő, most még ki lehet dumálni a dolgot, hiszen nyár van, ezerrel süt a Nap, és ilyenkor annyi minden történik az emberekkel, de ősztől, amikor tétre megy majd a dolog, egy ilyen hiba végzetes lehet. Akkor nem lesz elég a hazudozás, az arrogáns pimaszság és a mániákus fenyegetőzés a hibák elfedésére. Ha ősszel egy újabb alvezérről derül ki, hogy levitézlett kábítószer-kereskedő, egy másikról, hogy egyszerűen idióta, egy harmadikról, hogy már elítélték korrupcióért egyszer és így tovább, akkor az számukra végzetes lesz. Úgyhogy nyugi.