Megcélozta és elérte a felsőfokot

Mindössze 21 évesen sportlövőként olimpiai kvótát szerzett, úgy, hogy a 2023-ban megrendezett világbajnokságon először döntőzött a felnőttkorcsoportban, és világbajnoki negyedik helyet ért el. A magyar csapat egyik legfiatalabb versenyzőjeként vett részt a párizsi olimpián. Azóta is kiemelkedő eredményeket ér el, az élet minden területén. Az élsport önmagában kitölthetné az életét, de az alapokat nemcsak Los Angelesre, hanem a jövőjére is most teszi le. Életútja követendő példa lehet a fiataloknak, mert a befektetett munka és a kitartás eléri célját. Fábián Sára Ráhel azon tehetséges magyar élsportolók közé tartozik, akik az érmek mellett a tudást is halmozzák, és két területen is képesek komoly eredményt hozni.

Fábián Sára története azért is érdekes és érdemes a bemutatásra, mert a párizsi olimpia felkészülési hajrájában, élete és pályafutása addigi legnagyobb világeseménye előtt, az egyetemen is a legfontosabb megméretés várt rá. Stressz-szintje duplájára emelkedett, mert maximalista hozzáállás jellemzi, így mindkét területen a legjobbját akarta nyújtani. Megcélozta és elérte a felsőfokot. Bár megfordult a fejében, hogy a tanulmányait elhalasztja Párizs utánra, pont a dupla stressz miatt – utólag úgy látja, talán jobb lett volna, ha későbbre teszi az államvizsgát –, hiszen a napi két edzés mellett a tanulás töltötte ki a teljes napját, hitt magában annyira, hogy képes helytállni egyszerre két fronton is.

– Utólag is jogosnak érzem a korábbi kijelentésem, viszont ismerem önmagam, ha passziváltatom az egyetemet, az lett volna a plusz stresszforrás, hogy úgy érzem: márpedig meg tudtam volna csinálni, és hogy miért nem bíztam magamban eléggé. Úgyhogy végül is minden úgy volt jó, ahogy volt.

Fábián Sára lapunknak elárulta, hiába a tiszta fej, higgadtság, koncentrálás és a többéves rutin a lőállásban, még ennyi tapasztalat sem segített a vizsgáinál.

– Az államvizsga előtt eszméletlenül ideges voltam és azon gondolkodtam, hogy ennyi év élsport után azt várná az ember, hogy egy kicsit könnyebben kezelem a téthelyzeteket – de mégis teljesen másféle stresszt élek át, mint a sportban. Úgy éreztem, az élsportban annyi tapasztalatot szereztem, számtalan eszköz van a kezemben, ezáltal jobban kezelem a nyomást akkor is, amikor ott ülök az államvizsgán a bizottság előtt az egyetemen. Nem így történt.

A fiatal olimpikon azt állítja, a sikeres államvizsga és tanulmányi eredmények hasonló büszkeséggel töltik el, mint a lőtéren egy-egy jó teljesítmény, hiszen mindkettő mögött rengeteg munka áll.

– Nyilván a sport nagyon fontos és komoly szerepet tölt be az életemben, viszont próbálok mindig arra is figyelni, hogy mi lesz az élsport után. Nekem lelki megnyugvást is ad, hogy más területen is eredményt értem el, van még valami a kezemben. Bármilyen nehéz is a tanulás és a versenysport összeegyeztetése, valahol segítséget jelent, hogy a sportban így nem égek ki, nem feszülök rá, másra is koncentrálhatok.

A Nemzetközi Közszolgálati Egyetemen tavaly leállamvizsgázott – megszerezte az alapdiplomát –, az olimpián pedig kihozta magából, amit tudott. Fontos megjegyezni, a csepeli sportlövő szívósságát, kitartását és kvalitását mutatja, hogy az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara hallgatójaként a Rektori Elismerő Oklevél sportfokozatában is részesült. Fábián Sára életében az olimpia utáni év sem hozott könnyebbséget, mivel a lövészetben és a tanulmányokban továbbra is a legmagasabb szintet célozza meg, olyannyira, hogy korán megkezdte a versenyszezont, novemberben már egyetemi világbajnokságra utazott Indiába – a 25 méter pisztolyszám csapatversenyében bronzérmes lett –, tanulmányait pedig mesterképzésen folytatta.

– A párizsi olimpiát követően sem mondom azt, hogy a sportról a tanulásra került a fókusz, továbbra is párhuzamosan csináltam mindkettőt. Az egyetemi alapszakom talán kicsit közelebb áll ahhoz, ami a jövőbeni terveimhez kapcsolódik, International Public Management szakot végeztem, ha valahogy meg akarom fogalmazni, kicsit keveréke a diplomáciának és az EU-s tanulmányoknak. A mesterszakom a fejlesztéspolitikai programmenedzsment – igen, nekem is több idő volt megtanulni, mint elvégezni. Nyilván egy kicsit komfortzónán kívülre esett abból a szempontból is, hogy az alapszakomat egyébként angolul végeztem, a mestert most magyarul, szóval sok volt az újdonság, akármennyire is érdekesen hangzik. Az elmúlt évben levelezőre jártam, mert úgy gondoltam, hogy végigcsináltam egy nappali képzést, részem lehetett az egyetemi életben, viszont így azért könnyebb volt az edzéseket úgy beosztani, ahogy nekem megfelelő. Talán a sportdiplomáciában tudnám később elképzelni magamat, mindenképpen olyan kvalitásokat szereztem ez alatt az idő alatt, amiket szerintem később is majd tudok kamatoztatni.

Fábián Sára elmúlt egy évét Châteauroux foglalja keretbe. A párizsi olimpián a sportlövők a fővárostól 300 kilométerre lévő helyszínen versenyeztek. A játékok előtt három héttel államvizsgára készült – sikeresen megoldotta –, majd az olimpián sportpisztolyban a 14., légpisztolyban a 33. helyezést érte el. Azóta sincs megállás, sőt, újabb szinteket lépett, két világkupán jutott fináléba, Buenos Airesben három kínai, egy-egy hongkongi, dél-koreai, német és indiai döntőzött, vagyis Fábián Sára mellett mindössze egy európainak sikerült, itt hetedik lett.

A csepeliek 23 éves klasszisa az idei, júniusi müncheni világkupán egyedül képviselte a kontinenst a fináléban. Az egyik legrangosabb mezőnyben – 25 méteres pisztolyos versenyen 110 fő indult – 589 körös óriási egyéni csúccsal a második helyen került döntőbe, mellette két-két dél-koreai és kínai, egy-egy vietnámi, indiai és iráni sportlövő szerepelt, és nyolcadikként zárt. Idén az Európa-bajnokságot is a francia városban rendezik, és a kontinenstorna előtt a magyar kiválósága a tanulmányaiban ismét kihívás előtt állt, ezúttal mesterdiplomával a kezében vágott neki az újabb francia megméretésnek.

– Teljes egészében saját döntésem volt, hogy nem veszek vissza a tempóból, ezt az utat választom, mert az olimpián úgy jöttem ki a lőállásból, hogy én ezt nagyon szeretném tovább csinálni és nagyon szeretnék versenyezni. Vártam a szezonkezdetet, és végre újra azt az adrenalinlöketet érezhessem, mint egy-egy verseny közben. Sportlövőként lehet hogy kicsit érdekesen hangzik, mert kívülről nem feltétlenül tükröződik rajtam, de bennem attól még ugyanúgy dolgozik a feszültség. Ezt a szezont igazából tapasztalatszerzésre szeretném felhasználni, amit csak versenyzéssel lehet megszerezni. Jól haladok, mert két világkupából kétszer döntőztem, ráadásul München köztudottan a legnehezebb világkupa a legtöbb résztvevővel, és egyéni csúcsot lőttem, amit már szerintem körülbelül öt éve nem sikerült. Ezek visznek előre és motiválnak. Amikor Münchenben volt két szabad órám, akkor biztos hogy lőtéren tételekkel a kezemben lehetett megtalálni, mert a tanulmányaimra is készültem, ami nyilván egy kicsit azért kimeríti az embert mentálisan. Most, hogy az egyetemi teher lekerült rólam, úgy gondolom, felszabadultabban létezem.

Fábián Sára nem csak olimpiákban gondolkodik, hiszen a három év még beláthatatlan, de ahhoz, hogy valaki a világ legnagyobb sporteseményén készen álljon, az odáig vezető úton tudja letenni az alapokat. A 23 éves olimpikon tavaly a játékokon megtalálta azt az érzést, amit minden alkalommal szeretne átélni versenyeken a lőállásban.

– Ahhoz, hogy az ember eljusson egy olimpiára, kvalifikációs versenyeken át vezet az út, ezeken viszont akkor tud jól teljesíteni, ha az alapot a teljesítményéhez felépíti. Nekem nem szokott nagyon számszerűsített célom lenni, viszont az olimpia után, erre az évre azt fogalmaztam meg, hogy a világranglista első tíz helyezettje között szeretnék lenni – az Eb előtt tizenkettedik voltam –, a szezonban még van hátra pár verseny, hogy elérjem, örülök, hogy az utamon jófele haladok. Az olimpián a sportpisztoly versenyszámomban volt egy olyan érzésem, amire azt mondtam magamnak: „Úristen, ezt még át szeretném élni!” Úgy gondoltam, többet nyújtottam, mint a száz százalékomat, a müncheni világkupán éreztem újra, és átéltem, megéltem az egész versenyt. Azt hiszem, a sportban ez a fajta élmény a legfontosabb számomra. Egyre többször érzem azt a versenyeken, hogy teljesen jelen tudok lenni és megélni a pillanatot.

Châteauroux lezár egy fejezetet vagy megnyit egy újat, egy biztos, Fábián Sára Ráhel továbbra is minden területen a felsőfokot célozza meg.