Magyarország a magyarokért

Hárommilliárd forintért épít stadiont egy ötszáz fős külföldi faluban Orbán, miközben összeomlik az ország – lényegileg ezzel visította tele a világhálót a 444.hu, a Telex és még sok más baloldali propagandaszócső. Csatlakozott hozzájuk Márki-Zay Péter, a baloldali koalíció csúfosan megbukott 2022-es miniszterelnök-jelöltje is két hasonlóan zavaros egzisztencia társaságában. Egyikük Nagy János, aki 2019-ben ugyancsak a DK, a Momentum, a Jobbik, az MSZP és a Márki-Zay-féle Mindenki Magyarországa Mozgalom alkotta moslékkoalíció jelöltjeként lett Szigetszentmiklós polgármestere, 2021-ben pedig a Jobbik, az LMP, a Márki-Zay-fantompárt és a Párbeszéd jelöltjeként indult az ellenzéki előválasztásnak nevezett roncsderbin Pest vármegye 8. számú egyéni országgyűlési választókerületi jelöltségéért, de alulmaradt a DK, a Momentum és a Liberálisok jelöltjével szemben (akit pedig a 2022-es parlamenti választáson győzött le a Fidesz–KDNP jelöltje). Ezután Magyar Péterhez dörgölőzött egy ideig, és egy fóti illetőségű egyesület jelöltjeként lett tavaly újra szigetszentmiklósi polgármester. A másik zavaros figura, Alpár György 2006-tól 2022-es lemondásáig Drávaszerdahely polgármestere volt, de szemlátomást nagyobbra vágyott, ezért tavaly Harkányban célozta meg a városvezetői széket. Hiba volt, a Fidesz–KDNP jelöltje, Baksai Endre 1374 szavazattal, 55,44 százalékkal fölényesen nyert, Alpár harmadikként az utolsó helyre futott be 4,16 százalékot érő 103 szavazattal.

Ez a három frusztrált alak egy hosszúra nyújtott videós Facebook-performansszal támadott. „Várdaróc az a kis horvátországi falu, ahova Magyarország kormánya – minden bizonnyal »nemzetstratégiai érdekből« – 3 milliárd forintért stadiont épít. Félreértés ne essék, nem vagyok sem más nemzet, sem a sport ellen, de amíg Magyarországon az egészségügyi és szociális ellátórendszer, Lázár MÁV-ja – bocsánat a kifejezésért, de – rohad szét, amíg alapvető dolgok hiányoznak a bölcsődéinkből, óvodáinkból, iskoláinkból, amíg vegetálnak az önkormányzatok – és sorolhatnám hosszan –, addig szerintem nem egy másik ország falusi stadionjának építésével kellene foglalkozni!” – biggyesztette a videós ámokfutás mellé Márki-Zay, hozzátéve, hogy „a NER” biztosan ebből a beruházásból is ellop néhány száz milliót, ezért börtönbe kell zárni. Mármint a NER-t, ugye.

A stadion igaz, a hárommilliárd is. Minden egyéb hazugság és uszítás, a költségeket ugyanis fele-fele arányban állta a magyar és a horvát állam. Tehát a magyar költség csak másfél milliárd forint. Ez pedig nem „külföldön eltapsolt pénz”, ahogy a propagandamédia sugallja, hanem okos és befektetés a magyar jövőbe – nem „külföldön”, hanem Várdarócon, ebben az Árpád-korban alapított, több mint 800 éves, ma mintegy 500 lelkes, ma is magyar többségű drávaszögi faluban. Ez pedig pontosan ugyanolyan fontos, mint Miskolcon, Zalaegerszegen, Kassán, Beregszászban, Nagyváradon, Újvidéken, Lendván, Felsőőrött, esetleg Budapesten. Nincs ugyanis fontosabb magyar és kevésbé fontos magyar. Egy nemzet vagyunk, együvé tartozunk, éljünk bárhol a Kárpát-hazában vagy azon kívül a nagyvilágban. Ez nemzeti alapvetés, nemzeti minimum.

És hogy miért elemi érdek és kötelesség támogatni a várdaróci futballt? A válasz egyszerű: a sport, kiemelten a labdarúgás a kultúrának olyan identitáserősítő, közösségépítő része, amely széles tömegek számára jelent lélektani felhajtóerőt. Ezért támogatja a magyar kormány a lendvai, a topolyai, a dunaszerdahelyi és a sepsiszentgyörgyi labdarúgó-akadémiákat is, amelyek egyszerre nemzetmegtartó és utánpótlásbázist szélesítő intézmények. Egyszerű és logikus ez, mint a kétszer kettő, megértéséhez mindössze magyar szívre és így magyar gondolkodásra van szükség.

– Azt tapasztalom, hogy Zágrábban vagy a tengerparton is hallottak rólunk és tisztelnek minket, amiért folyamatos meneteléssel a megyei másodosztályból feljutottunk az elsőbe, majd onnan az országos negyedosztályba, tavasszal pedig azt is megnyertük, és most nekivágunk a harmadosztálynak. Bizonyítottuk, hogy mi is képesek vagyunk nagyszerű fiatal sportolókat kinevelni. A felnőttcsapat sikerei nyomán egyre többen jelentkeznek az akadémiánkra, jó látni a sok fiatal srácot Szoboszlai-mezben játszani. Minket ez büszkévé tesz, ez elengedhetetlen a megmaradásunkhoz – mondja a Várdaróc FC ügyvezető elnöke. Kiss Dárió hozzátette, hogy jelenleg száz gyerek rúgja a bőrt öt korosztályban a várdaróci akadémián annak ellenére, hogy az eddigi körülmények rendkívül mostohák voltak, a csapat régi, termőföldek között kanyargó murvás földúton megközelíthető pályáján az agyagos, tehát vízzáró talaj miatt nagyobb esőzéskor megállt a víz, rendes öltözőről, zuhanyzóról csak álmodhattak. Megesett, hogy a játékra alkalmatlan pálya miatt meccseket kellett elhalasztani.

– Minden meccsen nyerni akarunk a legjobb teljesítményt nyújtva. A következő szezonban stabilizálni akarjuk a helyünket a harmadosztályban, és tovább is szeretnénk lépni. Ebben sokat fog segíteni ez az új, UEFA B-licences stadion – mondja a klub sportigazgatója, első csapatának edzője. Marko Dinjar neve ismerős a magyar szurkolóknak, az eszéki születésű horvát középpályás, akinek egyik nagypapája egyébként magyar volt, 2009 és 2018 között Magyarországon játszott Győrben (2013-ban bajnok is lett az ETO-val), Felcsúton, Kozármislenyben, Mezőkövesden és Szegeden. Most pedig a horvátországi magyarság jelképének számító Várdaróc sikereiért dolgozik.

Hogy az eddigi pálya valóban aligha alkalmas komoly szakmai munkára, arról bárki meggyőződhet az újonnan épült, augusztusban felavatandó csinos, egyébként cseppet sem hivalkodó, mintegy 500 néző befogadására alkalmas, de korszerű kis stadionnal összevetve. Láthatta ezt Márki-Zay Péter és két cimborája is, hiszen az új létesítményig el sem merészkedtek, helyette a régi pálya falatnyi lelátóján ülve hőbörögtek, azt sugallva, hogy az épült hárommilliárd forintból. Mint többen megjegyezték, ezek után jobb, ha nem is merészkednek be a faluba, most már sokat kockáztatnának vele…

– Mi vagyunk az egyetlen külhoni magyar közösség, akiknek sikerült bevonni egy ilyen vállalkozásba az adott államot. Ennek jó üzenete van, látványos példája a két ország jó kapcsolatának – hívja föl figyelmünket egy másik fontos szempontra a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, egyben a magyarok zágrábi parlamenti képviselője. Jankovics Róbert (és nem Robert Jankovics, miként a 444 és a Telex propagandistái nevezték, megkísérelve ezzel kitagadni őt a magyar nemzetből, bizonyítva ugyanakkor saját idegenségüket) hozzáteszi, hogy ennek fejében, amint azt a Magyar–Horvát Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottság 2022. december 7-i budapesti ülésének jegyzőkönyve rögzíti, a magyarországi horvátok Pécsett szakkollégiumot, Budapesten pedig a Horvát Általános Iskola és Gimnázium keretében multifunkciós csarnokot kapnak. Ezeket szintén közösen finanszírozza majd a két kormány.

– A kulturális autonómia hagyományos eszközeivel: főzőversenyekkel, zenével-tánccal kevesebb magyart tudunk megszólítani. A foci viszont megmozdítja a közösséget és megerősíti a gyengülő identitást. A gyerekeket is egyre nehezebb kimozdítani a telefonnyomkodásból, de a futball még mindig alkalmas erre, feltéve hogy civilizált körülmények között játszhatnak. A Várdaróc FC az egész, mintegy tízezres horvátországi magyar közösség csapata, az új stadion befogadóképessége pedig azért 500 fő, mert nem csak a várdaróciak járnak meccsre, hanem más településekről is jönnek. A Puskás Aréna sem csak a budapestieknek épült – mutat rá a fröcsögők állításainak képtelenségére Jankovics Róbert. Mindezek miatt szerinte szánalmas a hisztéria.

– Ráadásul ezzel a rosszindulattal a horvát–magyar viszonynak is ártanak, hiszen joggal vonhatják fel a szemöldöküket a horvátok, hogy miért minősítik az Orbán-kormány vállalkozásának ezt a közösen, egyenlő arányban finanszírozott fejlesztést. A támadás mindemellett azt is üzeni, hogy ha ők kerülnek hatalomra, akkor nem fogják teljesíteni az államközi megállapodásokból fakadó kötelezettségeiket. Mégis hogy képzelik? Idejön Márki-Zay, a régi pályánknál azt állítja, hogy az épült hárommilliárd forintból. Ez az ember akart miniszterelnök lenni? – teszi hozzá a képviselő.

Ez és ezek – adhatjuk meg a választ. Azonban, mint Wass Alberttől tudjuk, a víz szalad, a kő marad. Várdaróc stadionja bekerül a nemzetpolitika nagykönyvébe, a magyarellenes gyűlölködőket elfújja a szél.