Hirdetés

Brüsszelből közel négyszázmilliárd forintnyi guruló euró érkezett Latin-Amerikába, főleg baloldali-woke szervezeteknek. Csak a szokásos globalista befolyásolási gyakorlat, amit mi is ismerünk már. Brüsszel migrációt és genderideológiát erőltet, a pénzt sem sajnálja rá, és az emberek akarata sem érdekli.

Magyarországon jól ismerjük a guruló dollárokat. A baloldal eggyel korábbi üdvöskéje maga ismerte el az ellenzék 2022-es választási kampányának külföldi finanszírozását. Az is kiderült, hogyan gurultak azok a dollárok a magyar ellenzéki zsebekbe. Azt is tudjuk már, hogy bejáratott nemzetközi gyakorlatról van szó. A globalista erők számtalan módon igyekeznek elvbarát kormányokat juttatni hatalomba elsősorban a nyugati országokban. Professzionális összehangoltsággal használják például a nemzetközi médiát és leágazásait a globalista-woke üzenetek célba juttatására a világ szinte minden pontján. De pénz is kell a választási győzelemhez.

A globalista baloldal fő pénzforrása Washington és Brüsszel volt. A múlt idő Washingtonra igaz csak, ahol Donald Trump beiktatása utáni egyik első intézkedéseként megszüntette ezt a gyakorlatot az USAID nevű kormányhivatal elszámoltatásával. Mit tett ez az ügynökség? A USAID kezelte az Egyesült Államok nemzetközi fejlesztési pénzeit-projektjeit. A nemzetközi fejlesztési programokat azért találták ki, hogy a tehetősebb országok támogassák a fejlődőket, segítsenek iskolákat építeni, kórházakat rendbe tenni, elkerülni az éhezést, vagy támogassák a valóban demokratikus választások szervezését. Jó és hasznos célok. De mint annyiszor máskor, jött a baloldal, rátelepedett ezekre a fejlesztési projektekre, és elkezdték belőlük elvbarátaikat finanszírozni a világban: baloldali sajtó, migráció, „LMBT”, satöbbi, azaz minden, ami woke, minden, ami neomarxista filozófia, minden, ami baloldal. Aztán hogy ezektől a civil szervezetektől még hova kerültek tovább a guruló dollárok, azt a magyar példa alapján az olvasók fantáziájára lehet bízni.

Most, hogy már tudjuk, hogy folytak el az amerikai választópolgárok adódollárjai például transzoperák és képregények (igen, ilyen tényleg van) készítésére, adja magát a kérdés, vajon az Európai Unió mire költötte a nemzetközi fejlesztési pénzeit. Az Alapjogokért Központ Madridi Irodája azért jött létre valamivel több mint egy évvel ezelőtt, hogy hidat építsen a magyar és az iberoamerikai patrióta erők és gondolkodók között. Készítettünk ezért egy tanulmányt, amelyben azt vizsgáltuk, hogy valójában milyen projekteket finanszírozott Brüsszel Latin-Amerikában a fejlesztési pénzekből. Amit találtunk, azon nem lepődtünk meg, ámde annál megdöbbentőbb. Nézzük, mire költötték a guruló eurókat!

Az elmúlt évtizedben az Európai Unió latin-amerikai civil szervezeteknek közel egymilliárd eurót, azaz mai árfolyamon négyszázmilliárd forintnyi összeget küldött. Ennek a jelentős része baloldali-woke-globalista civil szervezeteknél landolt. A főbb témák, amelyekre a támogatást kapták: migráció, gender, „LMBT”, „szabad sajtó”, „őslakos” mozgalmak támogatása (megjegyzés: utóbbi tipikus baloldali téma a térségben). Kíváncsiságból megnéztük, hogy az EU által finanszírozott NGO-k vajon rajta vannak-e a Nyílt Társadalom Alapítvány kifizetési listáján. Láss csodát, elég jelentős az átfedés. Mintha csak feltétel volna vagy legalábbis előny az EU-nál, ha a Soros-birodalom is támogat valakit.

Jutott a guruló eurókból körülbelül hatmillió forint Uruguayba kisiskolások szexuális érzékenyítésére, közel egymilliárd forintnak megfelelő összeg Peruba a „transzláthatóság” erősítésére, valamint ennek kapcsán a vallási szervezetekkel szembeni küzdelemre, és még az sem tántorította el az EU-s kifizetéseket, ha egy hasonló „érzékenyítő” szervezet vezetője ellen szexuális visszaélés miatt indult büntetőeljárás. Mexikóban egy szervezet csaknem kétszázmillió forintnak megfelelő guruló eurót kapott az illegális migráció támogatására.

Mi, magyarok emlékezhetünk arra, hogy milyen szerepet játszottak az ilyen NGO-k a déli határon. De az EU azt is fontosnak tartotta, hogy az őslakosok hagyományos, ámde orvosilag nem igazolt gyógymódjainak támogatására szintén forintban százmilliókra rúgó guruló eurót küldjön Brazíliába és Ecuadorba. „Szabad sajtó” címszó alatt pedig jellemzően szélsőbaloldali, a kevés jobboldali latin-amerikai kormány militáns lejáratásával foglalkozó médiumok kaptak nem kevés európai pénzt. De még ahhoz is csurrant-cseppent pár guruló euró, hogy az USA egyik ismert kommunista politikusa, Angela Davis Uruguayban tartson előadást, amelyben a kapitalizmus lebontásának fontosságát hangsúlyozta. Ez csak a jéghegy csúcsa. Ráadásul a transzparenciára érzékeny uniós intézményeknél sem lehet hozzáférni a pontos adatokhoz, latin-amerikai partnereink nélkül mi sem tudtuk volna feltárni ezeket az eseteket.

Legalább három megjegyzést érdemes tenni. Azon szervezetek nagy része, amelyeknek az EU az elmúlt évtizedben euró-százmilliókat juttatott, fontos szerepet tölt be a latin-amerikai baloldali politikai holdudvarban. Érdemes tudni, hogy Latin-Amerika legtöbb országában ma baloldali kormány van hatalmon, nem is akármilyen kormányok. A kubai diktatúrától kezdve a venezuelai autoriter rezsimen át Kolumbiáig és Brazíliáig, ahol az aktuális kormányok épp igyekeznek börtönbe zárni a jobboldal vezetőit. Ezeket a pártokat egy szervezet, a São Pauló-i Fórum fogja össze, amely egyfajta latin-amerikai „narkokommunista internacionáléként” működik. A Szovjetunió összeomlása után hozta létre Fidel Castro és a Brazíliát ma is kormányzó Inácio Lula da Silva, hogy összefogja az árván maradt marxista erőket a régióban. Így jött létre XXI. századi szocializmust zászlajára tűző balos mozgalom Latin-Amerikában, amely a woke ideológia átvételével próbálta magát szimpatikusabbá tenni. És ehhez, mint látjuk, lényegében Brüsszel is hozzájárult némi európai pénzzel. Ez biztosan megfelel az „európai értékeknek”?

Azt jól tudjuk – lásd Gramsci –, hogy a politikai hatalomhoz az azt körülölelő közeg átalakítása az egyik legbiztosabb út. Ebben Latin-Amerikában is nagy szerepük van a civil szervezeteknek, amelyekhez az EU eurószázmilliókat juttat. Annak ellenére, hogy Latin-Amerika országainak társadalmaiban alapvetően a hagyományos értékek dominálnak, fontos a keresztény hit, fontos a család. Ennek megváltoztatását miért kell Brüsszelnek az európaiak pénzéből erőltetnie? Miért költ Brüsszel európai pénzeket társadalmi mérnökösködésre?

Végül pedig egy újabb példa ez arra, hogy a globalista-woke elit megszállta az európai intézményeket, hogy saját politikai-ideológiai céljaira használja fel őket. Az uniónak jelenleg is, többedszerre is nagykoalíciós „kormánya” van. Ursula von der Leyent az Európai Néppárt (EPP) és az európai szocialisták tartják hatalomban. Azaz Brüsszelben a Magyar Péter-féle Tisza és a Dobrev Klára-féle DK pártjai közösen kormányoznak. Ez a Brüsszel migrációt és genderideológiát akar ráerőltetni Latin-Amerikára, globalistákat és nem patriótákat, és mint láttuk, a pénzt se sajnálja erre, és a helyiek akarata sem érdekli. Ebben Magyarország mint tagállam még fontosabb célpontja a brüsszeli elitnek. Erről fog szólni a 2026-os választás is.

A szerző az Alapjogokért Központ madridi irodaigazgatója.