Négy és fél kilométer alatt évszázadokkal vissza a Balaton-felvidéken
Középkori titkok a kék jelzés mentén
A Veszprém vármegyei Pula peremétől Nagyvázsony széléig vezető, mintegy 4,5 kilométeres kirándulás során három középkori épület, épületegyüttes maradványait csodálhatják meg az érdeklődők. A Szent Erzsébet pálos kolostor, a Szent Ilona templom és a Szent Mihály pálos kolostor romjai egyszerre mesélnek a korabeli Magyar Királyság fényéről és gazdagságáról, valamint a török hódítás nyomán bekövetkezett pusztulásról.
Arról, hogy a Balaton-felvidéken több érdekes, maradványaiban is lenyűgöző templom- és kolostorrom található, többször írtunk már. Jelen cikkünkben a Veszprém vármegyei Pula peremétől Nagyvázsony széléig vezető, mintegy 4,5 kilométeres kirándulásról szólunk.
1. állomás: A Szent Erzsébet kolostor romjai (Pula/Tálod)
Pula délkeleti szélén, a Nagyvázsony felé vezető 77-es út menetirány szerinti jobb oldalán tábla áll: „Tálodi rom”. Így hívták a középkorban itt alapított falut. A település első írásos említése 1171-ből származik: a veszprémi ispán végrendeletében szerepel, Thalad alakban.
A jelzett útra térünk, és elindulunk rajta. Néhány száz méter megtétele után, bal kéz felé leszünk figyelmesek az első érdekességre: egy betonból öntött, néhány fokból álló lépcsőtorzóra. Első látásra évtizedek óta nem használt ipari vagy mezőgazdasági létesítmény maradványának tűnik, de egy közeli fatáblán szereplő – meglehetősen nehezen olvasható – feliratból kiderül: a XIII. század végén öt-hat méter széles, nyolcvan-száz méter hosszú gát húzódott itt, amely a tálodi pálos kolostor szerzetesinek készült, és a Vázsonyi-Séd nevű patak vizét duzzasztotta halastóvá. Az egykori torlaszt 1987-ben helyreállították, bizonyára e munka során került mai helyére azt említett betonelem.
Az út lejteni kezd, majd eléri a legmélyebb szakaszát, a tálodi rétnek nevezett helyet. Ha a látogató visszatekint, a hengeres szalmabálákkal pettyezett dombok fölött megpillanthatja a Kab-hegyi adótornyot. Némi idő elteltével útelágazás tűnik fel: ha a látogató jobbra indul, kisvártatva az erdőbe ér, és a kék színnel jelölt turistaút mentén – Pula délkeleti szélétől mintegy kilométernyi távolságra – megpillantja a Kinizsi-forrást.
A vízfolyás a középkorban a ma csak tálodi romként emlegetett pálos kolostor része volt. A Szent Erzsébetről elnevezett klastromot a vidéket akkoriban uraló Rátót nemzetség alapította a rend szerzetesközösségének, a XIII. század közepén. Huszonöt méter hosszú, egyhajós templomához három szárnyból álló kolostor csatlakozott. A létesítményt 1480-ig használták a pálosok, majd ferencesek laktak a falai között 1552-ig, amikor – hogy elejét vegyék a törökök további erősödésének – felrobbantották.
Minderről csupán egy erősen megkopott felirat tájékoztatja az érdeklődőt. A hajdani komplexumból mára nem maradt sokkal több, mint egy jókora dúcokkal megtámasztott, erősen megdőlt oromfal, amelyet omlásveszély miatt nem tanácsos túlságosan megközelíteni. A maradványok nem alkalmasak a létesítmény egykori nagyságának érzékeltetésre, hangulatának visszaadására – és ha az idő változatlan tempóban végzi rajtuk a maga mállasztó munkáját, nem sokáig állnak már.
2. állomás: A Szent Ilona templom romjai (Pula/Tálod)
A kék jelzésen visszatérünk az útelágazáshoz, és most már Nagyvázsony felé tartva követjük a kék jelzést. A bal kéz felé húzódó facsoport az Eger vízfolyást rejti, jobb kéz felé az erdő széle, valamint a szélére halmozott farakások. Néhány száz méter megtétele után figyelünk fel rá: az egyik mögött földes-köves utacska indul a fák közé. Két oldalán tájékoztató táblák, amelyeket mára benőtt az erdő, így némi szerencse kell hozzá, hogy az erre járó egyáltalán észrevegye őket – vagy célirányos tervezés, némi előkészítő munka, és a látnivaló GPS-koordinátáinak ismerete.
A kevéssé észrevehető táblák Tálod valamikori, Szent Ilonáról elnevezett templomának maradványait jelzik. A falu aprócska, torony nélküli, egyhajós úrhajléka szintén a XIII. században épült, és a XVI. század közepéig használták. 1548-ban – a török fenyegetés hatására – a lakosság elköltözött, pusztán hagyva a falut. A település és a templom egyaránt romlásnak indult: előbbibe sosem tértek vissza az emberek, míg utóbbinak a léte is kikopott a köztudatból: csak 1970-ben fedezték fel a maradványait, és 2007-ben végezték el rajtuk az elkerülhetetlen állagmegóvási munkálatokat.
A látogató így viszonylag kis méretű, egyszerű templom maradványával találkozhat, melyen csak a bejárat és a vele szemközti szentély azonosítható egyértelműen. A szertartás elvégzésének, valamint a szentáldozat bemutatásának egykori helyén kőből raktak keresztet ismeretlen kezek.
Az emberi léptékű rom még jelenlegi állapotában is képes felidézni, hogy annak idején milyen és mekkora lehetett egy hasonló méretű falu istenháza, és bár jelenlegi környezete nem feltétlenül segíti a látogató eligazodását, az ilyesmire fogékony érdeklődők feltöltődhetnek a falcsonkok között uralkodó, megkapó és békés, nyugodt hangulattal. A többieknek viszont fel sem tűnik: anélkül haladnak el az erdő szélén futó úton, hogy tudatában lennének, éppen mit hagynak maguk mögött.
3. állomás: A Szent Mihály kolostor romjai (Nagyvázsony)
A nagyvázsonyi temetőtől mintegy kétszázötven-háromszáz méterre, az erdőben újabb pálos kolostor maradványai várják a látogatókat. Elérésükhöz változatlanul a kék jelzést kell követni. A létesítményt 1483-ban alapította a pálos rendnek Kinizsi Pál és apósa. 1494-ben itt helyezték örök nyugalomra a legendás törökverő hadvezért és országbírót, ez volt Mátyás király kedvenc katonájának temetkezési helye.
A pálos szerzetesek a cikkben már leírt, közeli tálodi kolostorból költöztek át Vázsonyba, és másfél emberöltőn keresztül használták a létesítményt: 1543-ban hagyták el, miután a török elfoglalta Fehérvárt. A hódítók 1552-ben Veszprém várát is bevették, és ez megpecsételte az akkor csaknem tíz éve néptelen épületegyüttes sorsát: a védők – a többi környékbeli kolostorral együtt – a levegőbe röpítették, hogy elejét vegyék, hogy a török erődítménnyé alakítsa, és innen fenyegesse a vázsonyi végvárat.
Az épületegyüttes maradványait szemlélve könnyen azonosítható egykori temploma, mely igen nagy méretű volt: hossza meghaladta a harminc métert. A szentély végfala teljes magasságban megmaradt, így nem nehéz megállapítani: gótikus ablakai három ember magasságúak lehettek, s mennyezetét pompás gótikus csillagboltozat borította belülről. A kolostor négyszöge a templom északi oldalához épült hozzá. A klastromban élő szerzetesközösség munkáját négy fennmaradt, kézzel írott, korabeli kódex dicséri, melyek közül kettő Kinizsi Pál feleségének, Magyar Benignának készült.
A látogató a komplexum maradványai alapján is következtethet annak eredeti méretére és jelentőségére, míg a múlt század ötvenes évekbeli megítéléséről a templom egykori falán elhelyezett emléktábla vall. Szövege így szól: „Romok megáldva 1951. XI. 1. Védjed és őrizzed a szent romokat”.
Summa summarum: a középkori építészeti emlékek, valamint a Balaton-felvidék természeti szépsége iránt érdeklődőknek egyaránt ajánlható e 4,5 kilométeres, rövid kirándulás, amely a kikapcsolódás és a felfedezés, az izgalom és a tanulás érdekes elegyét kínálja mindenkinek, aki vállalkozik a megtételére.
Képgaléria
