Balatonfüred már a XVIII. századtól kezdve kedvelt üdülőhely volt, noha akkoriban nem igazán a Balaton, sokkal inkább savanyúvízforrásai vonzották a vendégeket. Az idegenforgalom igazi fellendülése azonban a reformkorra tehető, amikor is a magyar nemesség, a főúri családok és a gazdag polgárok szívesen töltötték itt a nyár meleg hónapjait. Eleinte inkább fogadókban szálltak meg, majd a XIX. század végétől nagyszabású építkezésekbe kezdtek. Ekkoriban készült el például Jókai Mór vagy a korszak híres színésznőjének, Blaha Lujzának a nyaralója is.

Fotó: A szerző felvételei

A villák építése a századforduló után is folytatódott, köszönhetően mások mellett annak, hogy a fürdőtelep nagy részét birtokló Eszterházy-család a telkét 73 egységre osztotta, amelyeket az elkövetkező évek során alkalmanként értékesített is. Ezek egyikén építette fel 1943-ban Szabó Lajos, a budapesti Debrecen Étterem tulajdonosa azt a villát, mely alá Bán Károly veszprémi építész-építőmester borospincét is tervezett.

Tervező és borász

– Modern lakóépületek tervezőjeként és megvalósítójaként különös módon úgy éreztem, hogy szeretném visszaadni ennek a II. világháború előtt épített villának nemcsak az eredeti szépségét, de a funkcióját is – írja a Villa Gyetvai Borbirtok honlapján bemutatkozásként Gyetvai Zsolt építész, aki 2002-ben vásárolta meg, majd újította fel az épületet. – Mindeközben visszaültem az iskolapadba is, hogy a szőlőművelésről, borkészítésről tanuljak, és hamarosan palackba tölthettem az első saját boromat, egy merlot-t. A szőlőterületek nemsokára gyarapodni kezdtek, és pár év alatt felépítettük a Villa Gyetvai Borbirtokot Tihany, Aszófő és Paloznak határában lévő szőlőkkel, valamint egy jól működő, modern borászattal a villa pincéjében.

Amellett, hogy a villa borkóstolók helyszíne, kulturális szalonként is működik, ahová rendszeresen szerveznek időszaki kiállításokat. Most éppen B. Hegedűs Piros különleges technikával készített képei díszítik három, ízlésesen berendezett földszinti termének falait. A Veszprémben élő és alkotó Piros gyermekkorától képzőművésznek készült. Igaz, a főépítészként dolgozó édesapjával kompromisszumot kötve előbb matematika-rajz szakos tanári diplomát szerzett, és csak Belgiumba való költözését követően iratkozott be a Sint Niklaas Akadémia rajz és festészet szakára. Bár 2002 óta újra Magyarországon él, a több mint egy évtizedes belgiumi és hollandiai élet, illetve a németalföldi művészeti képzésben való részvétel meghatározó jelentőségű volt művészete számára.

Beton, rozsdás vas és műgyanta

– Mindig kísérletező művész voltam, már harminc évvel ezelőtt is szürke betonnal és rozsdás vassal dolgoztam, akkor, amikor az utóbbit még nem a művészellátóból, hanem a roncstelepről kellett összegyűjtenem. De készítettem képeket tépett antik papírból és homok felhasználásával is. Belgiumban pedig, igazodva az ottani időjáráshoz, hideg színekkel festettem nagyméretű táblaképeket – meséli lapunknak B. Hegedűs Piros, aki, miután hazaköltözött, új kihívást, új izgalmat keresett magának.

B. Hegedűs Piros

Így talált rá új anyagára, arra a speciális műgyantára, amelyet ismerhetünk mások mellett az építészetből és a hajógyártásból, de készítenek belőle szörfdeszkákat, manapság pedig már konyhabútort, asztallapot és padlót is. Az általa használt különleges művészgyanta két komponensű, amelyek külön-külön ugyan nem, de egybeöntve mérgezőek, így csak speciális védőmaszkban lehet vele dolgozni.

– A képeimet mindig akrillal festem, jellemzően MDF-lapra, mert a műgyanta, amit száradás után a képekre öntök, nehéz, így a vászon hamar megsüllyedne. Nagyon kell figyelnem az egyenletes terülésre, arra, hogy ne maradjon benne buborék – magyarázza Piros, aki a művelet elvégzését követően gyorsan becsukja maga mögött a műterem ajtaját, és 72 órán keresztül ki sem nyitja. – Persze szívesen kísérletezek ezzel a technikával is: vannak olyan képeim, amelyek akrilfestékébe különböző adalékokat teszek vagy éppen a műgyantába keverek különböző festékpigmenteket, így a végeredmény sokszor véletlenszerűen alakul.

Hieronymus Bosch nyomában

A Villa Gyetvai szeptember 1-jéig nyitva tartó Gyönyörök Kertje című kiállításán ez utóbbiakra is látunk példát. Külön felhívja a figyelmet két kedvenc képére, az Ártatlanság allegóriájára és az Ébredő vágy allegóriájára, amelyek nőalakjait vegyes, olaj- és akriltechnikával készítette el, a képeket fedő műgyantába pedig ékszereket applikált.

– Nemcsak a kiállítás címe, de üzenete – igaz nőiesebben és finomabban megfogalmazva – is ugyanaz, mint Hieronymus Bosch talán legismertebb triptichonjáé. Ehhez hasonlóan én is három részre tagoltam a kiállítást, ahol az idegen kultúrák megismeréséből fakadó ihletett képek, a földi energiák és a szépség képei mellett a környezetünk védelmére figyelmeztető művek is jelen vannak – mutat körbe a tárlat alkotásain, amelyek mind színükben, mind pedig kompozíciójukban igazi női munkák, és, amelyek „egy pillanatra megteremtik azt a harmóniát, szépséget, ami annyira fontos a belső egyensúly, a lelki béke megőrzéséhez, ezzel pedig személyiségformáló erővel bírnak. A látogató megtelik fénnyel, energiákkal és érzelmekkel”.

Hirdetés