Hirdetés

A XXI. században nemcsak a határainkat, a gazdaságunkat vagy a kultúránkat kell megvédenünk, hanem az online teret is. Aki ma a digitális világban gyenge, az holnap a valóságban is veszít. Ezért nem véletlen, hogy Orbán Viktor tusványosi beszédében új korszakot hirdetett: a polgári körök szellemi örökségéből megszülettek a Digitális Polgári Körök. A kezdeményezés célja, hogy a magyarság ne csak megőrizze nyelvét, kultúráját és identitását, hanem a kibertérben is képes legyen megvívni a maga szabadságharcát.

2002-ben óriási sikert arattak a Polgári Körök. Ezek a közösségek a helyi társadalmi életet mozgatták meg, kulturális és közéleti rendezvényeket szerveztek, és erősítették a nemzeti összetartozást. A polgári körök akkoriban nem csupán politikai fórumok voltak, hanem élő közösségek, ahol az emberek személyesen találkozhattak, tapasztalatot cserélhettek, és aktívan formálhatták a közösségüket.

Innen indul a Digitális Polgári Körök (DPK) története. A hagyományt átültetve a digitális térbe, a DPK-k nemcsak online csoportok, hanem valódi digitális zászlóaljak, amelyek egy közös célt szolgálnak: a magyarság megőrzését és megerősítését a kibertérben. A cél világos: megmaradni magyarnak, megvédeni a szabadságunkat, és erőt gyűjteni egy olyan világban, ahol a manipuláció, az álhírek és a külföldről érkező nyomás mindennapos fegyverré vált. A DPK-k így ötvözik a régi polgári körök közösségi erejét a modern technológia lehetőségeivel, és egy olyan nemzetet erősítő hálózatot alkotnak, amely nap mint nap képes megvédeni az értékeket és összefogni az embereket a közös cél érdekében.

A kezdeményezés villámgyorsan magával ragadta az embereket. Pár hét alatt tízezrek csatlakoztak, és ma már számtalan kör működik: vannak, akik az álhírek ellen indítottak digitális keresztes hadjáratot, megjelentek a női DPK-k, létrejött a vidéki DPK, amely a kisebb települések közösségi életét és hagyományait ülteti át az online világba, és természetesen nem maradtak ki a határon túli magyarok sem, akik saját körökben erősítik a nemzeti összetartozást a Kárpát-medence minden szegletéből. Ez az új, virtuális hálózat bebizonyította: a magyaroknak nemcsak igényük van az összetartozásra, hanem készségük is arra, hogy közösen cselekedjenek. DPK-k tagjai támogató közösséget is alkotnak. Olyan teret teremtenek, ahol szabadon meg lehet beszélni a közös ügyeinket, ahol véleményeket lehet ütköztetni, tapasztalatot megosztani és közösen formálni a jövőt.

Kapcsolódó cikkünk

Kiemelt figyelmet érdemel a Szuverenitásvédelmi Digitális Polgári Kör, amely Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatójának kezdeményezésére indult el. Már több mint 2500 tagja van, és üzenete világos: Magyarország nem engedheti meg magának, hogy kívülről diktálják, miként gondolkodjunk vagy cselekedjünk. Sem a politikában, sem a digitális világban. A kezdeményezés alapító tagjai között olyan ismert személyiségek találhatók, akik nap mint nap harcolnak a nemzeti szuverenitásért és az önrendelkezésért: Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, Schaller-Baross Ernő európai parlamenti képviselő, Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök, Pokol Béla jogászprofesszor, valamint számos más közéleti és civil szereplő. 

Különösen fontos a szuverenitásunkért való kiállás, amikor a választások közelednek, és tudjuk, a korábbi tapasztalataink alapján ilyenkor mindig felerősödik a külföldi befolyásgyakorlás. Az Alapjogokért Központ elemzései rendre rávilágítottak arra, hogy a Soros György-féle támogatások a választási évek előtt látványosan megugranak: civilnek nevezett szervezeteket finanszíroznak, amelyek valójában politikai munkát végeznek, és közvetlenül próbálják formálni a társadalmi közvéleményt.

Ehhez társul az Európai Bizottság szerepe is, amely rendszeresen visszaél az uniós forrásokkal, és NGO-kkal köt titkos szerződéseket. A bizottság által megküldött adatok szerint 2019 és 2023 között összesen 37 ezer NGO-szerződés jött létre, amelyekre legalább 17 milliárd eurót költöttek. És itt nem árt kimondani: az említett szervezetek jelentős része nem a társadalom valódi csoportjait képviseli, hanem egy szűk, baloldali elit érdekeit szolgálja.

Ezek a szervezetek Brüsszel szócsöveiként működnek. Európa-szerte a bizottság nézeteit visszhangozzák, gyengítik a tagállamok határvédelmi képességeit, nem egyszer együttműködnek migránsokat képviselő szervezetekkel a nemzeti kormányok ellen, és folyamatosan liberális ideológiai ügyeket erőltetnek rá az emberekre, de Brüsszel új politikai öngyilkosságához is hozzájárulnak Ukrajna uniós csatlakozásának támogatása révén.

Ebben a közegben a Szuverenitásvédelmi DPK jelentősége felbecsülhetetlen: védelmi vonalat húz a magyar társadalom köré a digitális térben. Olyan támogató közösség, ahol együtt dolgozunk azon, hogy a magyar nemzet saját kezében tartsa a jövőjét, külső befolyástól mentesen.

Miközben a Digitális Polgári Körök napról napra bővülnek, és valódi támogató közösséget jelentenek tagjaiknak, addig a polgári köröket utánzó Tisza-szigetek egyre mélyebb válságba süllyednek.

A hangzatos ígéretek mögött belső ellentétek, személyes harcok és egymásnak feszülő érdekek jelentek meg, amelyek rövid idő alatt szétzilálták a kezdeményezést. Nem véletlen, hogy több tag is arra hivatkozva hagyta ott a szervezetet, hogy nem közösségépítés, hanem folyamatos belső torzsalkodás zajlik. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy még a Tisza-szigetek elsőként kinevezett koordinátora is hátat fordított a munkának, nyilvánvalóvá téve: ez a konstrukció nem képes összetartani a közösséget.

Ehhez társul a Tisza másik nagy projektje, a rendszerváltó kártya, amelyet nagy hanggal indítottak, de gyorsan a csalódások szimbólumává vált. A tagdíjért cserébe csupán egy digitális kártyát és néhány apró kedvezményt kínáltak, amit sokan inkább pénzlehúzásként éltek meg, mint közösségi élményként. A lelkesedés hamar alábbhagyott, a taglétszám pedig folyamatosan csökkent, amiben a botrányok és adatkezelési ügyek csak tovább gyorsították a kiábrándulást.

Az egyik oldalon egy élő, folyamatosan növekvő közösség áll, amelynek tagjai pontosan értik: a jövőt az összefogás és a közös értékek iránti elkötelezettség teremti meg. Itt nincs helye belső vitáknak, üres szólamoknak vagy kételyeknek. A cselekvés erőt ad, a bizalom pedig biztonságot teremt. Ebben a jobboldali táborban az emberek egymást támogatva és egymásba kapaszkodva építik a holnapot, minden nap új erőt merítve a közösségből.

Ezzel szemben a másik oldalon csak a külső fényben szépnek tűnő, de belül repedező falak állnak, amik a belső feszültségek és a kiábrándultság súlya alatt omladoznak. 

Ez a kontraszt mutatja meg igazán, hogy hol van az erő: az egyik oldalon a szilárd értékek, az összetartás és a cselekvő közösség tartja a tábor oszlopait, míg a másikon a gyorsan kiürülő látszat roskadozik. Az emberek ösztönösen érzik a különbséget, és sorra választják azt a helyet, ahol biztos kéz, stabil értékek és valódi közösség várja őket.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője