Balpárt

Magyar Péter hívei szeretik két erő, két párt versenyének beállítani a következő országgyűlési választásokat. Ám túl azon, hogy a Tisza valódi pártnak nem is tekinthető, hiszen nem ismerjük a tagjait és hozzáférhetetlenek az alapdokumentumai, a kettősség sem igaz. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz–KDNP-pártszövetség és a Tisza mint jelölőszervezet mellett országos listával indul a Mi Hazánk és a DK, esetleg még a Kutyapárt is.

Egy, a várható eredményt befolyásoló kérdés azonban még nyitva áll: vajon a DK önállóan indul, vagy egyéb ellenzéki pártokkal és szervezetekkel összefogva. Mint tudjuk, a pártszövetségek számára két résztvevőnél 10, három vagy több párt esetén 15 százalék a bejutási küszöb, ezt nyilván senki sem kockáztatná. A probléma azonban egy új választási párt létrehozásával könnyen orvosolható. Ennek a – nevezzük így – balpártnak a technikai előkészítése már meg is történt, és ha a politikai döntés megszületik, a jogászok gyorsan megoldják a feladatot.

Az ellenzék számára az a kérdés, hogy egy ilyen párt indításával mit nyerhetnek és mit veszíthetnek. A listás eredményeket alapvetően nem befolyásolná, hiszen amit a kormánnyal szemben álló erők veszítenek a vámon, megnyerik a réven. Az egyéni körzetekben azonban, ahol a győztes mindent visz, már kétesélyes a vállalkozás. Ha a kormánnyal szembeni szavazatok megoszlanak, a Fidesznek a relatív többség is elég lehet. Ám baloldali jelölt híján a baloldali választók egyáltalán elmennek-e szavazni? Vajon a balpárt megmozgat-e annyi embert, amennyi már megéri nekik a kockázatot?

Úgy tűnik, hogy a gordiuszi csomót a DK vágja át azzal, hogy aki bújt, aki nem, az ő vonatuk elindul, aki fölszáll rá, jöhet, aki nem, az otthon marad. Most sok politikai potyautasnak fő a feje, hogy mit tegyen. Bőven akadnak, akik Magyar Péter vonata felé ácsingóznak, de nagyon úgy fest, hogy oda nincs számukra utasfelvétel. Az ellenzéket túl sok érdek sodorja a balpárt indítása felé, sem hogy veszni hagynák a lehetőséget.