Ekét adunk, nem búzát

A nyolcvanas évek óta nem volt ilyen aktív a magyar agrárdiplomácia Afrikában, mint az elmúlt időszakban – mondta el a Demokratának a Migrációkutató Intézet igazgatója. A rendszervál­tással a korábbi kezdeményezések szinte teljesen megszűntek, a szubszaharai Afrika, vagy más néven Fekete-Afrika negyvenkilenc országából csak kettőben működött magyar nagykövetség, Magyarország első számú célja ugyanis a transzatlanti integráció volt. Marsai Viktor rámutatott: 2011-ben Martonyi János akkori külügyminiszter jelentette be a globális nyitást, 2015-ben pedig már Szijjártó Péter hirdette meg a déli nyitás stratégiáját, amelynek fókuszában Fekete-Afrika és Latin-Amerika állt.

Európa és Afrika kétségkívül nagyon közel van egymáshoz, és az utóbbi kontinensben óriási gazdasági potenciál rejlik, népessége meghaladja a másfél milliárd főt, a Nemzetközi Valutaalap szerint ez 2050-re megközelíti a 2,5 milliárd főt, az ENSZ szerint pedig a század végére elérheti a 4,5 milliárd főt. Ezt a lakosságot pedig élelmezni kell, amiben segíthet, hogy az óriási, második legnagyobb kontinens (amely nem is sűrűn lakott) termőföldjének csupán egy része van feltörve, így több tízmillió hektár, potenciálisan bevonható termőföldről beszélünk. Példának okáért, Etiópia a lehetséges termőterületeinek mindössze 20-25 százalékát használja jelenleg.

A fejlődéshez befektetés, tőke, know-how kell, és ezekben az afrikai országok segítségre szorulnak, szükséges a vízgazdálkodás, az öntözőrendszerek kiépítése, új kutak fúrása, a klímaváltozás miatt elengedhetetlen új mezőgazdasági kultúrák, növények bevezetése, és ezeket a változásokat tudni kell végig is vinni. Például, a kukorica Kenya nemzeti eledele, ám a klimatikus átalakulás miatt egyre kevesebb a termés, a talaj már nem megfelelő, ám az emberek ragaszkodnak hagyományos növénykultúráikhoz – mutatott rá Marsai Viktor.

Magyar mintafarmok

Kenyában 2024 márciusában adtak át egy mintafarmot Mwea térségében, magyar támogatással. A farm vetőmag-­tesztekre és termesztéstechnológiákra fókuszál. A kukorica-, cirok-, paradicsom-, zöldborsóvetőmag-termesztés kap kiemelt szerepet ebben a projektben. Emellett a halgazdálkodási és öntözéstechnológiai együttműködés is elindult – ismertette a Demokratának a Fenntartható Afrika Kuta­tócsoport vezetője, az Óbudai Egyetem szakértője.

Juhász Péter Gergő szerint további afrikai mintafarmhálózat is alakul, ami Ghanában hat farmmal működik. Ezeknek kiemelt célja olyan hazánkban nemesített szárazságtűrő növényfajok tesztelése és termesztése, melyek képesek alkalmazkodni a klímaváltozás okozta szélsőségekhez. Nigériában már konkrét sikerekről is beszámolhatunk, hiszen két szegedi kukoricafajtát is elismertek. Ennek termesztése az országnak komoly piaci lehetőséget is jelent. Mindezek mellett kísérletek folynak a helyi körülmények között a talaj tápanyag-utánpótlására.

A mintafarmok létrehozását célzó fejlesztések tehát folyamatosan zajlanak, több nyugat- és kelet-afrikai országban vannak kezdeményezések. Kenyában például olyan újabb farmok alapítása van tervezés alatt, melyek célja szintén a klímaváltozás okozta kihívásokhoz alkalmazkodó haszonállat- és növényfajok tesztelése, gondozása.

A csirkefeldolgozáson túl

Afrika országaiban vitathatatlanul komoly szerep jut a csirketartásnak, -tenyésztésnek, és csirkefeldolgozásnak, de az élelmezésbiztonság alapját a növénytermesztés képezi. Ennek megfelelően az alapvető élelmiszernövények termesztése, valamint a vetőmagok előállítása stratégiai fontosságú. A magyar kukorica, paradicsom, zöldborsó és cirok vetőmagjainak ghánai és kenyai farmokon történő alkalmazása és tesztelése, valamint a két szegedi kukoricafajta Nigériában történő elismerése jól mutatja a magyar vetőmagágazat nemzetközi jelentőségét és az afrikai agrárfejlesztéshez való hozzájárulását.

A Dél-afrikai Köztársaságban is zajlik a hazai kukoricafajták tesztelése. Ez az ország 2011 óta tesz jelentős erőfeszítéseket az úgynevezett klímatudatos mezőgazdaság kialakítása területén. Az ivóvíz-gazdálkodás és az öntözés területén több konkrét magyar kezdeményezés történt az afrikai kontinensen. Ilyen például a VízŐr technológia, mely hatékonyan hozzájárulhat a vízproblémák kiküszöböléséhez. A VízŐr egy organikus, részben növényi eredetű, felületaktív és nedvszívó anyagokat tartalmazó termék, mely a talaj vízmegtartó képességét javítja, valamint a levegő páratartalmát is képes hasznosítani. Ezen technológia alkalmazása az öntözésre fordított vízmennyiséget akár 30 százalékkal is csökkentheti a helyi viszonyok között. A terméket Kenyában már engedélyezték, Ghánában, a Dél-afrikai Köztársaságban, Marokkóban pedig lefolytatták a teszteléseket.

Az ivóvízellátás területén is történt több magyar kezdeményezés és fejlesztés Afrikában: az ugandai Rwamwanja menekülttábor és annak környéke vízellátását egy hazai fejlesztésű víztisztító rendszer biztosítja; ezen kívül Ruandában is megvalósult egy, a főváros víztisztító telepének korszerűsítését célzó program. Szintén magyar támogatással valósult meg négyezer ember tiszta ivóvízzel történő ellátása Etiópiában, Gambella régióban – ahol egy kút fúrásán és beüzemelésén kívül új iskolát is építettek, valamint átadtak egy új malmot is. Ezek mellett haszonállatokat osztottak szét a lakosok között, és képzéseket bonyolítottak le a beruházások fenntartható használatával kapcsolatban – húzta alá a Fenntartható Afrika Kutatócsoport vezetője.

Nem ingyensegély

Több bírálat is elhangzott azzal kapcsolatban, hogy egy júliusi kormányhatározat értelmében Magyarország 55,1 millió dollár (18,7 milliárd forint) keretösszegű kötött segélyhitelt nyújt Tanzániának vízgazdálkodási fejlesztések támogatására. A finanszírozást az Eximbank biztosítja olyan ütemezésben, amely összhangban áll a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény előírásaival. A dokumentum Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter feladatául szabja a tanzániai féllel történő kapcsolatfelvételt és a vonatkozó egyezmény előkészítését. A tárcavezető felel továbbá az ügylethez kapcsolódó kamat- és díjtámogatás pénzügyi fedezetének biztosításáért is.

A Migrációkutató Intézet igazgatója ennek kapcsán kiemelte: érdemes tisztán látni ebben az ügyben, ez ugyanis nem adomány, ez nem ingyensegély. Ez a pénz a magyar vállalatok révén visszajön Magyarországra. Meg kell jegyezni, ebben a körben még akad javítanivaló, a magyar cégek kockázatvállaló hajlandósága alacsony, és számos esetben igénylik, hogy legyen mögöttük egyfajta állami védőháló. Az indiai, kínai, amerikai, holland gazdasági társaságok jobban bevállalják a pénzügyi kockázatokat. Azt is, hogy egy befektetésből 2-3 évig nem lesz profit, talán közép-kelet-európai sajátosság, hogy mi ebben a régióban másképp gondolkodunk, holott a magyar Afrika-projektek nemzetközi referenciát, piaci lehetőséget jelentenek az azokban részt vevőknek – mondta Marsai Viktor.

Érvek az együttműködés mellett

Juhász Péter Gergő szerint az afrikai országok élelmezésbiztonsága létfontosságú a lakosság egészsége, gazdasági fejlődése és társadalmi stabilitása szempontjából. Az együttműködések így csökkentik az éhínséget, a szegénységet és a migrációs nyomást. Magyarország mezőgazdasági tapasztalata, technológiája és fejlesztési együttműködései hozzájárulhatnak a fenntartható élelmiszer-termeléshez és a regionális stabilitás erősítéséhez. Az afrikai élelmezésbiztonság támogatása gazdasági lehetőségeket kínál a magyar cégek számára, miközben csökkenti a migrációs nyomást és növeli az ország nemzetközi presztízsét.

A szakemberek azonban számos kihívással szembesülnek, egyebek mellett az éghajlati változások, az infrastruktúra hiányosságai, valamint a gazdasági és politikai instabilitás miatt. A modern mezőgazdasági tudás és technológia hozzáférésének korlátozottsága tovább nehezíti a hosszú távú fejlesztéseket. Emellett a társadalmi és kulturális tényezők, például a helyi közösségek hagyományainak és évezredes tradícióinak megőrzése, jelentős kihívást jelent a vidéki területek fejlesztése során. Kiterjedt kutatási programokkal, megfelelő terepi ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkező szakemberek fejlesztési programokban való részvételével azonban kezelhetők ezek a kihívások.

Egy traktor is adhat remény

Marsai Viktor szerint az illegális migráció ellen is alkalmas az a stratégia, ha az afrikai fiataloknak reményt adnak a folyamatos, talán picinek tűnő befektetések. Egy falunak nagyon is sokat számít egy traktor, amivel szántani tudnak, és a gondolkodás már nem arról szól, hogy „utálom az egészet, induljunk Európába, Észak-Amerikába”.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója azt is elmondta, hogy a külső szereplőknek sokszor nem az afrikai országok gazdaságainak fejlesztése az érdekük, hanem az olcsó nyersanyagok, a kontinens hihetetlenül gazdag erőforrásainak megszerzése, amely révén később ők exportálnak drága termékeket vissza, a kontinens országaiba.

Ami viszont az afrikai elitet illeti, az ő esetükben érdemes újragondolni az úgynevezett sérelempolitikát. Általános vélekedésükkel szemben ugyanis nem lehet mindent a gyarmatosításra fogni, és arra, hogy a világgazdaság ellenük van. Ezzel már egyszerűen nem lehet messzire jutni, e tekintetben változtatni kell a mentalitáson, az ideológián – húzta alá végezetül a Migrációkutató Intézet igazgatója.