Körözik a Tisza közlekedésügyi szakpolitikusát
Akit állítólag csak azért nem mutatott be és köszöntött puszival Poloska (Volodimir) Péter, akár a Balaton 72 centis vízéből kiemelkedett turisztikai sellőjét a kötcsei megfeneklett Tisza-bárka előtt csápoló két-háromszázaknak, mert a jelölt lekéste az ünnepi debütálást. Pedig ő is lehetett volna friss szakértő, de eltévedt.
Nem kicsit! Vagy 120 kilométerrel odébb kereste messiását, még légvonalban is 75-re a kötcsei iszapba állt bárkától.
Így volt, vagy sem, azt nem kötik az orrunkra a sárga mellényes, kredencvállú fedélzeti matrózok, a tengeri beteg módjára lökdösődő Ruszin kalóz komiszárral élükön, és még az is lehet, hogy a félbefűrészelt Peti kapitány beszéde is azért csúszott félórányit, mert arra a szerencsétlen eltévedt, közlekedési szakértőnek sem rossz hölgyre ácsingóztak, hátha hörögve időben befut, mint a poros déli busz.
Ha így volt, hiába várták, mert az ismeretlenül is ígéretes közlekedési talentumot, jóravaló asszonyságot, Kötcse helyett a Vas vármegyei Köcskön látták kóvályogni, aki többszöri próbálkozást követően, akár az alvajáró, a falu polgármesterének a kertjébe is betévedt. Miután a derék faluvezető megkérdezte tőle, mi járatban van errefelé, azt válaszolta felütött fejjel, Magyar Pétert meg a gyűlését keresi, mert neki oda kell érnie, ott kell lennie, feladata van. A váratlan asszonyvendég miután szembesült azzal és visszavonhatatlanul megtudta, hogy 120 kilométerre a nagy vezírtül már nem érhet oda és nem szimpatizálhat vele időben Kötcsén, szerényre fogva megköszönte az útbaigazítást és elhagyta az eltévelyedésén mosolygó Köcsköt.
Ilyen kaland után igazán rátermett Tiszás közlekedési szakértő válhatott volna belőle.
Ne tévesszen meg és ne háborítson fel senkit, ha útja során bármelyik bekötő- vagy mellékúton megpillantja a Tisza Párt platós kisteherautóját, rajta tucatnyi sárga mellényes matrózt, előttük a sofőrfülkébe kapaszkodó kocsikenőcs hajú Poloska (Volodimir) Péter elnök urat, amint a magyar vidéket kémlelik, sőt kérlelik és eltévedt báránykájukat szólingatják.
No hiszen! Széled a nyáj, kihűl az akol, már cidrizve mekegnek és keresnek.
