Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke beszédet mond a párt kötcsei rendezvényén 2025. szeptember 7-én
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Hirdetés

Magyar Péter azért ment Kötcsére, hogy átcímkézze önmagát és az adóemelésről kiszivárgott tiszás terveket. Nem járt sikerrel. A címke, amire azt pingálta, hogy „adócsökkentés”, nem tudja eltakarni a választók elől a mögötte rothadó politikai terméket, és főleg nem veszi el annak mindent elárasztó szagát. Közben a szemben lévő boltban láthatóan és érezhetően friss a narancs. Ha ez a kép nem változik, nem kérdés, hogy jövőre mit választ az emberek többsége.

Az idei tavasz és nyár a Tisza Párt és vezetője vesszőfutásáról szólt. Az ukrán kémbotrányról, Kulja András bukásáról, a viharbotrányról, a nevetséges napraforgós performanszról, majd a választóknak adott kemény gyomrosról, azaz a titkolni próbált, de kiszivárgott adóemelési tervről.

A két legkomolyabb ügy ezek közül egyrészt azt mutatta az embereknek, hogy miközben a szomszédban háború dúl, egy Magyar Péter által vezetett kormány az ő érdekeik helyett kész lenne engedni az egyik háborús félnek, hiszen igazodik a Brüsszelben kijelölt irányhoz, szervezeti rendszerében és a pártelnök környezetében pedig megjelentek a kijevi vezetés emberei. Másrészt egy előre hozott Tarr Zoltán-féle őszödi beszéd azt a rémképet festette fel, amivel 2006-ban már találkoztak: az adócsökkentés ígéretének leple alatt adóemelésről és a jobboldali kormány által éppen bővített adókedvezmények rendszerének felülvizsgálatáról szőnek terveket a Tisza „szakértői”. Ráadásul ezeknek a „szakértőknek” egy részét úgy ismerik már, mint a rossz pénzt. Petschnig Mária Ziták és Surányi Györgyök már a korábbi baloldali kirakatfigurák mögött is ott álltak, és részt vettek a megszorítócsomagjaik kidolgozásában.

Azt, hogy a balliberális oldalon is érzik: bajban vannak, onnan is tudhattuk, hogy már a Telex is azon siránkozott múlt hét pénteken, hogy „fogást találtak Magyar Péteren”. Hozzátették azonban, hogy aktuális üdvöskéjük „szimbolikus helyen vágna vissza a Fidesznek”. De sikerült? Mindenki tudhatta, hogy a nyár elmúltával a miniszterelnök 2004 óta Kötcsén indítja el a politikai szezont, amit mindig nagy érdeklődés övez. A Tisza Párt elnöke ebben látta meg a lehetőséget, és annyiban igaza is volt, hogy itt esélye nyílt arra, hogy a széles nyilvánosság előtt pozicionálja újra önmagát. Lépését ugyanakkor a kétségbeesés szülte, hiszen arról tanúskodott, hogy nem ő diktálja a tempót, nem ő vezet, hanem számottevő hátrányban van, és elkeseredetten próbál valahogy fordítani az álláson.

Az események felvezetése is arról árulkodott, hogy a Tisza Párt a lelepleződés után nem találja az irányt, ami feszültséget kelt bennük. Az ukrán kémbotrány mellett a zsírleszívási és villaügyben is megpörkölődött Ruszin-Szendi Romulusz ezt nem is tudta elfojtani magánban, és megráncigált egy, a kiszivárgott „Tisza-adóról” kérdezni merészelő riportert. A hatásos szavak elfogytak, és a bukott főtiszt más nyelvre váltott, az erőszakéra.

Miközben Magyar Péter minden erejét megfeszítve azon igyekszik az adóemelési tervek nyilvánosságra kerülése óta, hogy letagadja őket, a párt rendezvényén megjelenő szűk rajongói táborból csak kibuggyant a sajtó kérdései nyomán, hogy ők bizony helyeselnék a többkulcsos szja bevezetését, valamint az adókedvezmények rendszerének felszámolását. Ne feledjük, hogy a Tisza Párt a „nemzet hangja” elnevezésű, év elején meghirdetett petíciója keretein belül Ukrajna európai uniós csatlakozása mellett is tudta mozgósítani szimpatizánsainak szűk többségét.

Nem véletlen, hogy Magyar Péter a választók majdnem kétharmada előtt hiába próbálja levegő után kapkodva menteni a menthetetlent. Az Alapjogokért Központ ezzel kapcsolatban az elmúlt hét végén pontos számokkal szolgált a nyilvánosság előtt. Az általunk készített közvélemény-kutatásból kiderült, hogy a megkérdezettek 63 százaléka úgy gondolja, amennyiben 2026 tavaszán a Tisza Párt alakít kormányt, úgy az őket érintő adók emelésével kell számolniuk. Sokatmondó, hogy még a Tisza szavazóinak harmada is így gondolkodik. Márpedig a nyilvánosság előtt nem ez volt az ígéret, amit csak egy szóval írhatunk körül, ez pedig a becsapás.

Vagyis Magyar Péternek Kötcsén az átvertség érzetén kellett volna változtatnia, az események azonban inkább a visszájukra sültek el. Elmondott egy beszédet, amiben semmi erő, semmi újdonság nem volt, az untig ismert paneljeit ismételgette. Kiíratta a pulpitusra az adócsökkentés szót, mintha azzal felülírhatná az emberek nagy többségének valóságérzékelését.

A hagyományosan zárt körű polgári pikniket – amelynek eseményeit ezúttal az élő közvetítéseknek hála mindenki követhette – egy tömegrendezvénnyel próbálta volna felüllicitálni. Azonban a gyér csoportosulás, amelyről a beszéde közben drónfotók is készültek, ezt a fegyvert megfordította, pedig egy percig ne kételkedjünk abban, hogy a párt vezetése mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legtöbb szimpatizánst kürtöljék össze.

Magyar Péter hirtelenjében bemutatott két új arcot, akik azonban finoman szólva sem nevezhetők ismertnek. Ráadásul Kármán András személyében egy, az elmúlt években egy külföldi pénzintézetnél magas beosztásban álló bankárt állított a színpadra, akiről valószínűleg nem a közterhek mérséklése jutna elsőre az emberek eszébe, hanem azok emelése. Igaz, hogy Kármán 2010 után rövid ideig államtitkári pozíciót töltött be, de éppen az áthidalhatatlan nézetkülönbségek miatt kellett távoznia. A semmiből előhúzott alelnökről, Forsthoffer Ágnesről nem sokat tudunk, de az elmúlt időszakban minden újonnan feltűnt politikus, felépíteni próbált tiszás karakter csúfos kudarcot vallott és botrányokat okozott. Nem meglepő módon hamar le is kerültek a porondról. Forsthofferről annyit tudhatunk, hogy már a tavalyi önkormányzati választáson politikai szerepre jelentkezett, de önkormányzati képviselőjelöltként az arra jogosultak kevesebb mint húsz százaléka adta rá szavazatát Balatonfüreden.

Feszültség, tehetetlen agresszió, súlytalan új szereplők, gyér érdeklődés, az adóemelést elfogadó rajongók és egy gyenge fordítási kísérlet az egyik oldalon, magabiztosság, Kapu Tibor felszólalása, az ország jövőjét befolyásoló nemzetközi összefüggések bemutatása, győzelmi stratégia a belpolitikai fronton és a Tisza adóterveit érintő nemzeti konzultáció bejelentése a másikon. Nem kérdés, hogy a mérleg mely serpenyőjébe került nagyobb súly.

Mint láttuk, a választók nagy többsége úgy látja, hogy a Tisza Párt kormányzása számukra az adóemeléssel lenne egyenértékű. A napvilágra került tervekről szóló nemzeti konzultáció azt jelenti, hogy az szja-növelő elképzelésekről elmondhatják a véleményüket. A jobboldal üzenete egyértelmű. Azt mondja az embereknek, hogy be kívánja vonni őket annak a pénztárcájukat jelentősen érintő kérdéskörnek az eldöntésébe, amelyből Magyar Péterék ki akarták zárni őket.

Kötcsén tehát nemhogy nem sikerült megfordítania a Tisza Pártnak a közélet tavasz óta egyértelművé vált folyásirányát, hanem egyenesen erősödött a sodrás. A választók egyre inkább átérzik a jövő évi választások súlyát, ami a kormánypártiakat egyre nagyobb mértékben mozgósíthatja, a Magyar Péterékkel szimpatizálókat viszont mind jobban elbizonytalaníthatja.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője.