Sellő a vécépapíron
A Csipkejózsikás Krisztina, meg a meztelen testárus Róka Réka nyomában egy újabb, nem kevésbé sokoldalú sellő emelkedett ki látványosan a sekélyesedő Tisza hullámaiból, méghozzá a vécépapíros, szállodai főmadám, Forsthoffer Ágnes asszony, akitől minden valamirevaló (használható) férfiembernek el kell hogy álljon a lélegzete.
De nem állt el! Egyrészt azért, mert akit lát, az inkább a régi mondás visszaigazolása, miszerint minden, ha nincs, még a szépség is, megvehető, akár versenyeztetéssel is, előny, ha a zsűri tudja, hogy az ember a helyi hajógyár igazgató elvtárs lánya, másrészt viszont, ha így történt, ha nem, az egykor nyertes szépségkirálynőnek azóta sem lehet a korona alá némi észt is vásárolni.
Történt ugyanis, hogy miután Forsthoffer sellőt poloska (Volodimir) Péter felültette maga mellé az alelnöki hullámra, pikkelyes farkával rögvest megcsapdosta Takács Péter egészségügyi államtitkárt, amiért volt képe kijelenteni: „Matematikai képtelenség, hogy mindig minden kórházi mosdóban legyen vécépapír.” Ettől olyan izgalomba jött sellő asszony, hogy víz után kapkodás helyett azonnal kopoltyú üzemmódba váltott a magyar tenger északi partján, és mint a tulajdonában lévő Margaréta hotelt igazgató madám, eddigi összes kórházi tapasztalatát csónakba hányva, emígyen futott neki Takács államtitkárnak a nyílt vízen:
Ez nem matematikai, hanem szervezési képtelenség. Ez is megoldható, de az ország vezetői nem kellő gondossággal kezelik a pénzt, és hiányzik belőlük a törődő, emberséges szemlélet. A wc-papír mára – keserű módon – a nem működő ország szimbóluma lett.
No erre mondtam az imént, hogy a szépséget esetleg meg lehet így vagy úgy nyerni, venni, viszont hozzá észt (gógyit) is kapni sehol nem lehet. Mert mit is rittyentett ki az oldalára ez a füredi menyecske? Hogy Magyarország szimbóluma a wc-papír. Meg a jó édes nagynénje térdekalácsa! Ha látsz egy Vesta robogót, szent tehenet, kétfejű sast, oroszlánt, medvét vagy kettős keresztet, esetleg iszlám csillagot, gondolkodni sem kell sokat azon, merre jársz, legalábbis képzeletben. A szimbólumok ugyanis nem csak tematizálják, be is azonosítják a nemzeteket, az országokat, olykor akár az eredetüket is.
Na most ez a Forsthoffer a maga szerény sütnivalójával és a Tisza nevében minket wc-papírként azonosított be, egyem a lelkét. Még szerencse, hogy mindezt csak keserű, és mondjuk nem szagos vagy orrfacsaróan büdös módon tette. Nő, anya, szállodaigazgató, kádergyerek, újabban pedig Tisza-alelnök létére vécépapírnak nézi a hazáját? A családját, kedves Ágnes, meg a rokonságát, azt nézheti, ha hagyják, egészségügyi papírtekercsnek, tőlem még szagosíthatja is ízlése szerint például margarétásra, de azt az országot, nemzetet, amelyben velünk közösen élhet, mi jogon, főként milyen érdekből sérti és alázza?
Márai Sándor – már ha tetszik tudni, ki az – így ír: „Hazám, amely egyszerre élet és halál, s amelyet »szeretni« vagy »nem szeretni« csak az ostobák és frivolok tudnak. (…) Add hazádnak, ami legjobb életedben. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri.” Hogy a frivol ne okozzon önnek fejtörést, ideírom, hogy a latin frivolus szóból származik és közös anyanyelvünkön hitványt, semmit, értéktelent jelent. No comment!
Ami viszont kórházaink egészségügyi papírellátottságának helyzetét illeti, nem rosszabb, mint a nagyvilágban, amelynek negyedét, olykor egészségügyi intézményeit, magam is bejárhattam Kanadától Pakisztánig, Los Angelestől Tiranáig, és ha hiányzott is a papírféleség, olyat sehol sem hallottam, hogy az adott ország vezetői miatt lenne, „akik nem kellő gondossággal kezelik a pénzt és hiányzik belőlük a törődő, emberséges szemlélet.” Felvetésnek persze érdekes és elgondolkoztató, ha például Macron, Trump, Meloni vagy Tusk lenne a felelős, minő nemtörődömség, azért, mert a mosdókban nincs állandóan vécépapír. Orbán esetében viszont ez csak természetes.
Egyébként a vécépapír világszerte már csak olyan, de ezt ön is tudhatná szállodás létére, hogy könnyen lába kél, akár a törölközőnek, a kávéscsészének, a sótartónak, kiskanálnak vagy a csaptelepnek, amit „véletlenül” magával vihet vendég, látogató, hozzátartozó, akár a személyzet vagy a beteg is. Vagy ezt is Orbán meg a miniszterei lovasítják meg, zsákolják be, netán a tiszások Kuljával és jellemtöpörtyűvel az élen, hogy aztán másnap bejelenthessék, hogy itt sincs, meg ott sincs.
Miattam, mint potenciális lopkodótól, ne aggódjon! Én a büdös életben nem teszem be a lábamat egy nyilvánosan párthű, vendéglátós madám műintézményébe, ha állná a cechet, akkor sem, de engedelmével lenne egy szimbólum ötletem – ingyenesen. A füredi Margaréta szálloda homlokzatára, közvetlen a bejárat fölé szögezzen ki hatalmas wc-papír tekercset és gombostűzzön rá egy méregzöld, „bazi nagy” poloskát.
Keserű módon – ha kérhetem.
