A visszavándorlás korszaka

Megfordulni látszik a közhangulat: tavaly 15 százalékkal kevesebb fiatal vállalt munkát külföldön, mint egy évvel korábban. De nem csak az elvándorlók száma csökkent: évről évre többen vannak, akik a külföldi munkás évek után hazatérnek.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Ma már közhelynek számít, hogy az Európai Unió nemzetei között mi, magyarok mutatjuk a legkevesebb vándorlási hajlandóságot. Mindazonáltal fájó veszteségként tarthatunk számon minden külföldre igyekvő fiatalt, hiszen hónapról hónapra növekszik a munkaerőhiány, és demográfiai helyzetünk miatt minden korábbinál nagyobb szükség lenne arra, hogy a fiatalok itthon alapítsanak családot, és hozzák világra, neveljék fel a gyermekeiket. Ahogy az is mindannyiunk érdeke, hogy ne szóródjunk szét a kontinens országaiban, meggyengítve ezzel hazánkat.

A statisztikai adatok szerint ma már minden okunk megvan a bizakodásra.

Riasztó múlt

Az uniós magországok munkaerőpiacainak megnyitása után térségünk más államaihoz hasonlóan sokan kerekedtek fel Magyarországról is, hogy a gazdag nyugati államokban keressék a boldogulást. Az elvándorlási hajlandóságot 2002–2010 között növelte a hazai tíz százalék fölötti munkanélküliség, valamint az alacsonyan tartott munkabérek. A Nyugaton tapasztalható szakemberhiány miatt tárt karokkal fogadták a magyar szakmunkásokat, és a betanított munkára is kész, a nyugati béreknél olcsóbban dolgozó fiatalokat. A diplomásokat is sok-sok fejvadász cég csábította a Lajtán túlra. Jól jövedelmező állásokhoz juthattak az orvosok, mérnökök, számítástechnikai szakemberek. Az ő döntésüket jelentősen befolyásolta, hogy a tízes évek elejéig az országba települő nyugati cégek nem tartottak igényt a tudásukra, inkább összeszerelő üzemként tekintettek Magyarországra.

Az Eurostat adatai szerint a külföldön élő magyar állampolgárok létszáma ezekben az években 610 ezerre növekedett. Közöttük többségben vannak azok, akik még a rendszerváltozás előtt hagyták el az országot, valamint azok a diákok, akik a már itthon is elérhető ösztöndíjaknak köszönhetően egy-két félévet nyugati egyetemeken tanultak, vagy eleve ott végezték felsőfokú tanulmányaikat. Mindazonáltal a szám mégis azt mutatja, hogy honfitársaink öt százaléka választotta a nyugati világot.

Valamelyest biztatóbb képet mutattak, mutatnak a hazai adatok. A demográfusok szerint napjainkban 300-350 ezer honfitársunk él külföldön. Ez az adat a hazai és a fogadó országok munkaügyi és egészségbiztosítási statisztikáinak összevetésén alapul. Ám ebben az is bizonytalanságot jelent, hogy a környező országokból elvándorolt, 2010 után magyar állampolgárságot szerzett munkavállalók szívesen hivatkoznak magyarságukra, a magasabb színvonalú munkahely reményében.

A külföldre távozók több mint 70 százaléka 40 évesnél fiatalabb, 52 százalékuk német nyelvterületen talál magának állást, 17-20 százalékuk pedig az Egyesült Királyságban keresi a boldogulást. Az időlegesen vagy végleg elvándorlók körében, ha csekély mértékben is, de többségben vannak a férfiak, akiknek 54 százaléka nőtlen vagy elvált. A külföldön dolgozó nők 64 százaléka hasonló cipőben jár, hajadon, vagy házassága csődjéből remél szabadulást.

Változó viszonyok

Az utóbbi években tapasztalható gazdasági növekedés, a látványos béremelkedések és a fiatal családoknak nyújtott adókedvezmények, az otthonteremtési és gyermeknevelési támogatások trendfordulót hoztak. Míg a tízes évek elején évente akár 28-35 ezer fiatal vett vándorbotot a kezébe, addig az évtized közepére egyre lassult az elvándorlók számának növekedése. 2017-ben 25 ezren vállaltak munkát külföldön, 15 százalékkal kevesebben, mint egy évvel korábban.

A hazatérők számának alakulásában 2014 hozta a fordulópontot, azóta évről évre többen jönnek haza: tavaly 18 500-an, 9 százalékkal többen, mint egy évvel korábban. A hazatérők harmada Németországból, 29 százaléka Ausztriából, ötödük az Egyesült Királyságból jött vissza.

A hazatérők számának növekedése nem csak az itthoni munkaerőpiaci változásoknak köszönhető. A külföldön munkát vállalók döntését vélhetően jelentősen befolyásolja, hogy egyre több nyugati ország igyekszik lefaragni a külföldiek számára elérhető szociális juttatásokat. Emellett különösen a szakképzettséget nem igénylő munkát végzők lelkesedését lohasztja, hogy a napi tíz-tizenkét órás munkával elérhető keresetük még egy kicsit el is marad attól az összegtől, amit az illegális bevándorlók alanyi jogon megkapnak ellátmányként a befogadó országoktól.

Az elvándorlás területén egyébként hasonló változások játszódnak le a többi V4-tagországban is. Térségünkből csak Romániában és Bulgáriában növekszik továbbra is az elvándorlók száma.

Nem kivándorlók

A derűlátást tovább táplálhatja a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének négyévente ismételt vizsgálata a migrációs hajlandóságról. A nem kis nehézség árán felvett adatok azt mutatják: a férfiaknak több mint fele, a nők nem egészen ötven százaléka néhány éven belül hazatér. A külföldön tanuló diákok elsöprő többsége is itthon kezd karrierépítésbe diplomája megszerzése után. Vagyis a napjainkban külföldön dolgozó népesség tagjai nem azonosak azokkal, akik 10-15 évvel ezelőtt hagyták el az országot. Nincs tehát kivándorlás, a szó ugyanis azt jelenti, hogy a kivándorló teljesen felszámolja itthoni hátországát, egzisztenciáját, erről azonban szó sincs.

Ennek ellenére nem mondhatunk le arról, hogy a tavalyinál több fiatalt csábítsunk haza, és a lehető legkevesebb ifjú embert hagyjunk elmenni. Ehhez nyilvánvalóan érdemes megvizsgálni azt, mi jelenti a legfőbb vonzerőt a 18-40 évesek számára, mi befolyásolja a döntésüket. Erről szintén a KSH Népességtudományi Kutatóintézet vizsgálataiból alkothatunk képet. A megkérdezettek válaszaiból kiderül: az elvándorlási hajlandóságot jelentősen növelhetik korábbi külföldi munkatapasztalatok, vagy a már a határokon kívül dolgozó barátok, ismerősök kapcsolati hálója. Legkönnyebben azok vállalkoznak az utazásra, akik életkezdéskor vagy egy válás után akarnak új egzisztenciát teremteni maguknak. Ők szívesen vállalják az itthoninál keményebb munkát, rosszabb életkörülményeket, és a cél érdekében a szigorú takarékoskodást. A legfiatalabbak egy részét azonban befolyásolja a kalandvágy is, valamint hogy a családtól távol kipróbálják, képesek-e önállóan talpon maradni.

Örvendetes ugyanakkor, hogy az időlegesen külföldre távozók körében növekszik azoknak az aránya, akik elsősorban nyelvtanulási célból vágnak neki a világnak. Ők arra számítanak, hogy a stabil nyelvtudás javítja majd elhelyezkedési esélyeiket, erősíti munkavállalói pozícióikat – itthon.