Anikó harcai
Sok fura embertípussal ismertet meg a közösségi média és az internet úgy általában. Minden rosszban van valami jó – ahogy a mondás tartja. És az embernek rá kell jönnie bizonyos életkor után, hogy a mondások igazak. Szóval megfigyelésem, hogy az emberek befolyása és lehetősége fordítottan arányos azzal, amekkora ügyeket vesznek a vállukra, amivel egyáltalán foglalkoznak, s ami kitölti a neten töltött idejüket, valamint érzelmeiket.
A politika úgy általában is lefoglalja az emberek érdeklődésének felét, de az átlagember, aki azért valami pozíciót mégiscsak betölt, vannak itt-ott kapcsolatai meg némi anyagi háttere is, az – a napi lövészárok mellett – posztolgat a kutyájáról, nyaralásáról, kedvenc zenekaráról meg a lakkozott körméről. De a huszonhét ismerőssel rendelkező állásnélküli vagy a magányos, elhagyott anyuka – tapasztalatom szerint – minden reggel felszólítja a miniszterelnököt, közli vele, hogy vége – ezekre gyakran egyetlen lájkot se kap –, vagy messzi idegen népek elnyomása ellen küzd.
Egyik ilyen fura elmebaj számomra a palesztinaggodalom. Ez gyakran kerül elém.
Ül Anikó a gépe mögött Csepelen, a B lépcsőház kilencedik emeletén, és harcol a palesztinok szabadságáért. Az A lépcsőház földszintjén lakó Béla bácsi sorsáért egy csepp könnyet nem ejtene, s különben is a múltkor elé állt a sorban a postán, de „igazságot a palesztin népnek”. Ha valaki óvatosan megkérdi, ezekhez nekünk mi közünk, akkor támad, és védi ügyét, mint egy anyatigris. Érvei alátámasztására Anikó táblázatokat illesztget be, melyekben bizonygatja, hogy Európában milyen országok és erők ismerték már el a palesztinok igazát. Az eszébe nem jut, hogy mindez a helyi muszlim kisebbségeik miatt van. Magyarul az iszlám oly szinten vette át a hatalmat Európában, és akkora a befolyása, hogy erre rákényszerülnek. Amúgy Anikó nyugatellenes, és ha LMBTQ vagy bármi kerül szóba, akkor „ezek hülyék”, és minden lépésük káros baromság – de most hirtelen valamiért megjött az eszük?
