„Ami most van, a Fidesz, arra én magasról köpök”
Csapta oda elokvenciás, ékesszóló mondatcsuláját hiphop művész úr az igazmondó Telex kőpadlójára, tegyék csak közkinccsé. Mert lássa be minden halandó rajongó, hogy csak nagy művész tud magasról köpni, kicsi nem. És az élő klasszikus, ki ne ismerné, Siska Finuccsi (Bonyhádon anyakönyvezett nevén Losonczi Szilveszter) szűken mérve is akkora talentum, mint ide Lacháza, sokat próbált hiphop és rap veterán, röviden: művészetre fogékony ifjúságunk bőnyállal talajt fogott példaképe. (Hasonlóak: Majka, Caramel, Azahriah, noÁr stb.)
Aki magas köpését megízleli, bizonyára azonnal érzékeli szájban és agyban a hamisítatlan tatabányai kultúrfilinget – ott cseperedett és szökkent szárba Finuccsi mester – az acélgyári kénes szmogot, a kérges melós tenyér vasreszelékillatát, benne a tmk-műhelyből ellopott franciakulccsal, a kokilla szőrtelenítő melegét, a városi szánkódomb tavasszal megenyhült sárszagát. Nyers ékesszólása lenyomata választékos kohász, bányász, bokszoló famíliája makulátlan, egyben csodálatraméltó puritán hagyománytiszteletének, a családi fészek becsületes életre nevelő kisugárzásának, ahol bizonyára nem bújócskáztak, társasjátékoztak vagy imádkoztak, helyette magasról köpködéssel, célbacsulázással múlatták a keserves gyári munka utáni „8 óra pihenést”. Cakli-pakli felnőtt és gyerek.
Finuccsi hiphop és rap ikon, aki minő érzékeny lélek, az Oscar című filmbéli szabó-bérgyilkos testvérek nevét vette fel, keresztelte át magára és lett belőle egy kiköpött vagabund, ugyanakkor választékos panelgyerek. Panelgyerek, aki szűkösen nőtt ki, akár ártatlan ecetfa a flaszter repedéseiből, a cement és kavicsfalú Kádár-kaptárból, ahol, ahogy nyilatkozta, még azt is hallotta, „mikor finganak a szomszédban”. Ilyen magasfokú natúr érzékenységre csak művész képes, akinek egész lényén szintén megérezni ezt a más szaggal összetéveszthetetlen flórát és faunát.
Különösen kicsapódik csábossága brillantinja, amikor, miután magasról köpött a Fideszre, azt is megosztja a független-objektív Telex szabad sajtóra éhes közönségével, hogy „Azért nem történt itt (értsd: hazánkban) nagyobb baj, mert még mindig van vesztenivalónk. Nagyon sok országnak már nem volt, és annak csúnya vége lett. Remélem nem jutunk el idáig. A kizsákmányoló Fidesz összeugrasztotta az országot, ez így nem mehet tovább.” – majd még hozzáteszi, a zenésznek meg kell nyilvánulnia, mert a hiphop politikai műfaj.
Remélem, a nyájas olvasónak is azonnal átjön eme briliáns művészelme mélyenszántó, a béka feneke körüli magasságokat ostromló gondolatroham lényege, amiből egyenesen következik az is, ha bérgyilkosunk nem hiphopozna, meg rapelne, tömören nem kormányelleneskedne, akkor kénytelen lenne valamit melózni. Hiába nem teszi, akkor is csak azért nincs balhé, mint mondta, „mert van féltenivalónk.” Hála Istennek – teszem hozzá én –, de ha van veszteni való, akkor mit zsákmányolt ki vagy el a Fidesz? Meg kiket ugrasztott itten össze? Ahhoz például, hogy a művész urat minden valamirevaló normálisabb ember ütődéstől nyáladzó majomnak nézze, ahhoz, köztük engem is, nem kell összeugrasztani senkivel. Megy az magától is.
Több tucat könyv elolvasásának még parányi eszenciáját is nélkülöző ars poéticája tüzét talán régebben felgyújtott lakótelepi kukák, utcakővel betört házablakok, kannás bortól kéjes éjszakák, meg bokszoló apu muslinca felhőben produkált cefrés mutatványainak emléke, és édesanyának korai sarkonfordulása adja, aki pedig betegápoló volt. Kár, hogy önre nem jutott ideje. Ki is csapták az iskolából, amit 45 évesen sem (lenne) késő abszolválni. Na az, példaképnek se rossz.
De hiphop művész úr ehelyett, mint rúdugró a 6 méter fölé jutást, inkább a magasból leköpés mutatványát gyakorolja, pláne, hogy a mai időkben még jól meg is fizetik. Javaslom, írja át a repertoárt: először köpjön egy jó nagyot a magasba, aztán csendben álljon (rapeljen) alá.
Tatabányát meg csókoltatom.
