Telefon jött odafentről

Az történt, hogy egy újbudai fideszes önkormányzati képviselő, Junghausz Rajmund egy Facebook-bejegyzésében keményen megszólta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest. Elárulta, gyerekként hat évet töltött az Őrmezei Gyermekotthonban, ahol számos erőszakos cselekményt élt át.

„A gyerekek közötti verések és a szexuális erőszak is része volt a mindennapoknak. De az sem volt ritka, hogy a nevelők vagy gyermekfelügyelők abuzálták a gyerekeket. Ilyenből többnyire alkalmi kapcsolatok alakultak ki, de volt olyan, amiből házasság lett. Sajnos napjainkban is pontosan így zajlanak ezek a dolgok és ennek a felelősségét is vállalnia kell valakiknek” – írta, majd így folytatta:

„Semjén Zsolt azt nyilatkozta az Egyenes Beszédben, hogy nem ismeri a gyermekvédelmi világot és soha nem járt ilyen intézményben. Semjén Zsolt 1994 és 1998 között, illetve 2002-től országgyűlési képviselő és 2010-től miniszterelnök-helyettes. 2003 óta a KDNP elnöke. Megdöbbentő számomra, hogy a kereszténydemokraták elnökének ennyire nem jelent semmit a legelesettebbek világa. Ahogyan az is, hogy a 26 perces adásban sem szánt rájuk egy gondolatot sem. Pedig bőven lenne feladat.”

Így, ilyen nyíltan és keményen. Na, ebből mi lesz? Hát lett is.

Semjén Zsolt ugyanis felhívta telefonon Junghausz Rajmundot, akinek szavaira rengetegen reagáltak. „…Emberek százaitól kaptam hideget-meleget, egyszerre voltam áruló vagy hős. Természetesen egyik sem vagyok. Bár nem követtem eddig sem a haszontalan utasításokat, soha nem árultam el a közösségemet, ahogyan a választóimat sem. A posztom lényege csak annyi volt, hogy tenni szeretnék a srácokért. Fontos nekem, hogy ne abban a kilátástalanságban kelljen élniük, amiben én is felnőttem. Megkerestek egykori növendékek, és volt olyan intézetvezető is, aki köszönetet mondott, amiért sértő őszinteséggel leírtam a vitatott sorokat.”

Szóval, ekkor jött a telefon odafentről.

„Tegnap délután éppen a Népszava újságírójával beszéltem, amikor egy újabb ismeretlen szám keresett. Meglepetésemre Semjén Zsolt hívott. Elmondta, hogy érzékenyen érintették a soraim, és belátta, hogy valóban nem foglalkozott megfelelően idáig ezzel a területtel. Elmondta azt is, hogy a közeljövőben szeretné ezt a hiányosságot pótolni és törekedni fog rá, hogy a lehetőségeihez képest a lehető legjobban megismerkedjen a hazai gyermekvédelem helyzetével és az ott élő gyerekek körülményeivel. […] Elképesztően örülök a hívásának, mert utat nyithat, hogy erre a szakterületre pozitív értelemben vetődjön nagyobb figyelem. A beszélgetést azzal zártuk, hogy nyitott arra, hogy személyesen is megismerje ezt a világot és közösen látogatást tegyünk az Őrmezei Gyermekotthonban. Erre a közeljövőben sort is kerítünk. Ezzel persze még semmi nem oldódott meg, de valami elkezdődött.”

Én inkább abban reménykedem, hogy valami folytatódott. Az idézett újbudai önkormányzati képviselő szerint „a legfelsőbb politikai szinten már tisztán és politikai okoskodás nélkül lehet beszélni arról, ami igazán lényeges”. Ez azonban szerintem korábban is így volt, ám nem vitás, hogy a lojalitást sokan hajlamosak összekeverni a szolgalelkűséggel.

A Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által mutatott példa látszólag csekély jelentőségű esemény a nagy pedofília-tombolás káoszában, de épp az ilyen gesztusok teszik erőssé a jobboldalt. Nem szentek vagyunk, hanem emberek. Ám a jó szándék vitathatatlan.