Tomahawk
Azt hiszem, nem én mondom először, hogy a világ nem változik semmit. Ha változna bármit is, akkor nem értenénk az antik drámákat, és nem tudnánk mit kezdeni Shakespeare műveivel. De szerencsére nem változik, így időről időre ismét el lehet sütni azt, hogy itt már mindenki megbolondult, és semmi sem az, aminek mondják.
Mindez az ukrán elnök viselkedése miatt ötlött eszembe, ugyanis „Zelenszkij ukrán elnök csütörtökön kijelentette, hogy Ukrajna Nobel-békedíjra jelöli Trump elnököt, ha az országnak Tomahawk rakétákat szállít.”
Lássuk be, ez Monty Python-díjas szöveg. „Atomháború a békéért.” Nagy tréfamester ez a fickó. Már a zongorás performansznál lehetett sejteni.
Vlagyimir Putyin orosz elnök korábban kijelentette: a Tomahawk rakéták semmilyen érdemi változást nem hoznának a harctéren, ugyanakkor komoly kockázatot jelentenének a nemzetközi biztonságra nézve. Ezt nem tudom. Nem vagyok katonai szakértő, de gyerekkoromból úgy emlékszem – legalábbis a Cooper- és Karl May-könyvek tanúsága szerint –, régebben a tomahawk úgy kapcsolódott a békéhez, ha elásták, nem pedig úgy, ha másik földrészre küldték. Mágikus holmi ez, vitán felül áll.
De ma valami van ezekkel a díjakkal, nem tudnak nyugodni, adják ide-oda őket, és izzik körülöttük a levegő. A friss hírek szerint viszont mégse Trump kapta, hanem María Corina Machado venezuelai politikus, aki egyrészt bujkál, másrészt felajánlotta Donald Trumpnak a Nobel-békedíját, aki – ezt nyilatkozta is – nagyon szeretné megkapni, mivel sok háborút zárt már le. Ami jogos, hisz Obama elnök is megkapta a díjat, aki megtámadta Líbiát, bombázta Szomáliát, Jement, Szíriát és Irakot. Ennyi erővel már akkor tényleg Gorcsev Iván is jogosan kapta a fizikait!
Az ember nem érti már ezt díjak körüli hercehurcát. Laár átadja Gallának, Machado Trumpnak, s az ember csak vakarja a fejét, mint a kritikus, aki a szintén díjas Krasznahorkai Herscht 07769 című, egyetlen mondatból álló, négyszáz oldalas művét próbálja elemezni. Mindezt a Tomahawk rakéták árnyékában.
