Kisült a pizza, jöhet a kvóta

Kellemes napsütés, húszfokos hőmérséklet, csodálatos színkavalkád, gyönyörű panoráma, séta a parkban. Egy tökéletes őszi délutánon nehezen hangolódik az ember a mínuszokra, hidegre, jégre, hóra, de a Magyar Olimpiai Bizottság emlékeztetett: három hónap múlva kezdődik az olaszországi téli olimpia. A Normafa Síház éttermében szintén nem fagyos a hangulat, piros, fehér, zöld kötényben sürgölődnek a pultok mögött a téli sportágak sportolói, hogy kemencébe tegyék alkotásaikat. Stílszerűen az olasz olimpiához az olaszok nemzeti ételét készítik.

A pizza ad erőt és mindent lebíró akaratot – adhatnánk a magyar téli olimpiai csapat jelmondatának, Bud Spencer után szabadon. A Kincs, ami nincs című film Puffinját cseréltük ki a kultikus filmidézetben, az olasz színész valószínűleg kiegyezne ezzel a mondattal is, és elnézve az elkészített alkotásuk villámgyors elfogyasztását, leendő olimpikonjaink sem bánnák.

A rövid pályás gyorskorcsolyázó, Somodi Maja mosolyogva megsúgja, bár nagyon szereti a pizzát, nem mondható gyakori fogyasztónak, ezúttal a feltét-specialista volt a készítésénél. Abban állapodunk meg, hogy februárban Olaszországban inkább a jégpályán szerezne élményeket, csak utána jöhet a gasztronómiai élvezet.

– Nagy álmom kijutni az olimpiára, csapatban és egyéniben egyaránt. Bármennyire közeleg is az időpont, még nem szeretnék a téli olimpiára gondolni, hiszen előbb ki kell jutni, és csak utána lehet álmodozni. A legfontosabb cél, hogy a következő kvalifikációs versenyek sikerüljenek.

Ha már az álmok világa, nem csak a sportban nehezített a pálya a kvótaharc miatt, az élete egyéb területén is magasra tette a lécet. A húszéves Somodi Maja gyermekkori álmát próbálja valóra váltani, ha nem is egyszerre, de hasonló energiabefektetéssel.

– Kicsi korom óta az az álmom, hogy orvos legyek. Tradicionális orvoscsalád a mienk, nagyszüleim és szüleim is orvosok, a húgom is most kezdte a tanulmányait, valahogy elrendeltetett ez az út számomra, és szeretném folytatni a hagyományokat. Elkezdtem az orvosi egyetemet, három-négy aktív félévet megcsináltam, de be kellett látnom, az olimpiai felkészülés mellett nagyon nehéz magas szinten végezni, nem tudtam olyan ütemben haladni, ahogy szeretnék, és ahogy a csoporttársaim. Az edzésekkel is nehéz volt összeegyeztetni, ezért passziváltatni kényszerültem. Úgy vagyok vele, egy dologra koncentrálok, a téli olimpiára, a játékok után tudom az energiáimat a tanulásra fordítani. Édesapám után én is sebész szeretnék lenni, de még korai erről beszélni, a tanulmányaim előrehaladtával majd kiderül, hozzám melyik irány illene. Mindig az úton derül ki, merre is haladunk tovább.

Somodi Maja kétszeres junior világbajnok – egyéniben és váltóban –, a korosztályos vb-k történetében Liu Shaoang 2017-es diadala után második magyarként büszkélkedhet egyéni aranyéremmel, másnak még nem sikerült megszerezni a címet. Jelenleg már a felnőttmezőnyben és a felnőttválogatottban küzd a kvótáért, de még kettős érzések vannak benne.

– A juniorhoz képest nem éreztem akkora szintváltásnak a felnőttmezőnyt, nyilván az is közrejátszott, hogy párhuzamosan versenyeztem a kettőben, megtapasztaltam közben a szinteket, könnyebben tudtam így alkalmazkodni és nem ért akkora meglepetés. Ami az idei évet és a felnőttmezőnyben való szereplésemet illeti, nehéz megítélni, hiszen mindenkinek változik a teljesítménye, és nekem el kell hinnem, hogy helyem van az erős mezőnyben. Néha nehezebb, máskor könnyebb. Az előző évhez képest sok minden járult hozzá a fejlődésemhez: technikában és versenyzésben is előrébb léptem, és azt érzem, a mentális felkészülésem is sokat adott hozzá az idei szezonhoz. Magabiztosabbnak mondanám magam, ami a versenyekhez való hozzáállásban is megmutatkozik. Az eddigi verseny adott olyan visszajelzést, hogy úgy érzem, tavalyhoz képest tudtam fejlődni. A váltóval nem volt szerencsénk a világkupán, de örülnék, ha javítanánk, és sikerülne kijutni az olimpiára. Egyéniben is végezhettem volna előrébb az eddigi két vk-versenyen, szóval kettős érzés van bennem. Szeretném azt gondolni, hogy összességében jó úton vagyok.

Somodi Maja szerint a válónál a kulcs a csapategység, és ebből a szempontból úgy látja, mindenkire számíthat, és mivel a lányok nagy része idősebb, tapasztaltabb, a rutinjuk segíthet neki is túljutni a nehezebb pillanatokon.

– Tudok kihez fordulni, segítséget kérni, és a váltó egyébként is a közös munkáról szól, ne csak egyénileg menjünk a pályán, hanem együtt, egymásért is dolgozzunk. Azt gondolom, hogy eléggé ismerjük a másikat a jégen kívül is, a mindennapjainkat együtt töltjük, ezenkívül kifejezett csapatépítő programokon is részt veszünk, mert fontos az összhang.

A váltónak a kvótaszerzés és olimpiai érmek szempontjából nagy érvágást jelentett, hogy az idén Európa-bajnoki címet nyerő Jászapáti Petra súlyos sérülést, elülsőkeresztszalag-szakadást szenvedett, műtét után lábadozik, nélküle próbálja elérni a kvalifikációs helyet a női és a vegyes váltó is, de az esélyek ezáltal jelentősen megváltoztak. A 2022-es téli játékokon még tagja volt a bronzérmes vegyes váltónak, nem csak neki, a rövid pályás gyorskorcsolya-válogatottnak is fel kellett dolgozni a történteket.

A Jászapáti testvérek biztos nem vehetnek részt közösen az olaszországi játékokon. Jászapáti Péter mindent megtesz, hogy legalább egyikük odaérjen. Szoros a kapcsolat közöttük, megérintette nővére sérülése, de érte is hajt és küzd tovább.

– Nagyon nehéz volt feldolgozni a történteket, hiszen a testvéremről van szó, nagyon közel állunk egymáshoz. Főleg az első pár napban látni, végigélni vele a fájdalmát… Az a helyzet sajnos, hogy igaz a mondás, az élet megy tovább, így egyénileg és a váltókkal is valahogy menni kell tovább. Petra szépen viselte az eddigi utat, annak ellenére, hogy nem juthat ki a játékokra, mégis mellettünk áll és segít a mai napig. Látni azt, ahogy ebből a helyzetből talpra áll, milyen óriási erőket megmozgatva próbál visszatérni, felépülni a sérüléséből, erőt és hitet ad nekem és mindannyiunknak. Sok mindenen mentünk keresztül az életben, mindig felváltva voltak sérüléseink, és mindig támogattuk egymást.

Jászapáti Petra egy edzésen szenvedte el súlyos sérülését, öccse bevallotta, a történtek hatására pár napig óvatosabb volt a jégen, de a félelmét gyorsan le kellett küzdenie, mert ha az ember fél, nem mer belemenni kiélezett szituációkba, a short tracknél pedig kell a bátorság, óvatosságból nem lehet jó időt repeszteni. A férficsapat nincs egyszerű helyzetben más okból sem, hogy az előző két olimpián a Liu testvérek vezetésével érték el a történelmi aranyérmeket, az eredményes testvérpár azonban kínai színekben folytatja, így a kijutásért is keményen meg kell küzdeniük.

– Az ember egy idő után megbarátkozik ezzel, vagy próbálja azt a célját, azt a lépcsőfokot megugrani, amit lehet. Már nem foglalkozom azzal, hogy nincsenek a Liu testvérek, így az elvárásokkal, várakozásokkal sem, nem stresszel. Tudom, hogy mi mindannyian próbálunk mindent beleadni és a legjobb eredményt elérni, de ez rengeteg mindentől függ, és ezt láthattuk az előző olimpián pont a Liu testvéreknél… Én futamonként nézem a teljesítményemet, azt vizsgálom, mi maradt még benne, vagy mit lehet még beletenni. Ha azt érzem, szinte tökéletesen lehoztam a futamot, és nem volt benne hiba, elégedett lehetek. A lényeg, hogy ne maradjon semmi a futamban.

Jászapáti Péter az elkövetkező két kvalifikációs világkupára előre tekintve azt mondja, a formaidőzítéssel sokat lehet nyerni egy-egy versenyen, és folyamatosan tökéletesítik a taktikát is.

– Célként mindig ott lebeg a szemünk előtt a téli olimpia, de addig nem fókuszálhatunk rá, amíg nincs meg! Tényleg arról van szó, hogy napról napra megyünk az edzésekkel, versenyekkel, mindig a következő feladatot kell megoldani, megugrani, és majd utána kiderül, hogy sikerül-e kijutni az olimpiára.

Nehéz pillanatokból kijutott a válogatottnak: Jászapáti Petra sérülése, a kvótaharccal járó elvárás, a folyamatos téthelyzet… De a csapat megtanulta, egymásra mindig számíthatnak.

– Idén dolgoztunk pszichológussal csapatként, sokat segített abban, hogy jobban összerázódjunk, és meghallgassuk, meglássuk egymás gyengeségeit. Ha látjuk, milyen folyamatok zajlanak a társunk lelkében, átsegíthetjük rajta, és együtt tudunk építkezni belőle. Persze élsportolóként mindenki szereti a saját problémáit megoldani, mégis fontos a tudat, hogy ott vagyunk, bízunk egymásban, és könnyebb közösen megoldani helyzeteket. Egyéni sportágként csapatban készülünk, a váltóban egymást erősítve, csapatként versenyzünk, ugyanakkor valahol egymás versenytársai is vagyunk, mégis kijelenthetem, soha nem hátráltatni, hanem segíteni akarjuk a másikat, mert pontosan tudjuk, együtt lehetünk még erősebbek. Régóta korizunk együtt, ismerjük kis mozdulatokból is a társunkat, ha látjuk, valaki kezd fáradni, vagy magához képest gyengébb a versenyen, a többi kisegíti és a taktikát is eszerint alakítjuk át, ha szükséges. A férfiváltó esetében kevésbé izgulunk, tapasztaltabbak vagyunk mindannyian, a vegyes váltóban több a fiatal és az izgalmi szint, előfordult, hogy nyugtatni kellett kicsit a másikat. A világkupa ráadásul kvalifikációs verseny, nagyobb a tét, ezt kezelni kell, és azt gondolom, ebben tudunk segíteni egymásnak.

Megfogyva bár, de törve nem – a Szózat sora tökéletesen illik a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatottra. Egymást segítve csúsznának át a téthelyzeten, egészen Olaszországig.