Amerika a világ élén: vak vezet világtalant

Napról napra „fokozódik a helyzet” a mesterséges intelligencia (MI) frontján, amelyről az utóbbi időben többször is tudósítottam, és ahol az amerikaiak egyre inkább úgy állnak a kínaiakkal szemben, mint az ukránok az ukrajnai fronton az oroszokkal szemben. Vagyis vesztésre. Nem kicsit, hanem nagyon. Az amerikai MI-buborék valószínűleg 6-12 hónapon belül fog kipukkadni, tekintettel a borderline, csalárd, körkörös finanszírozási modellre (round-tripping trick) és a teljesen nevetséges ígéretek egyre bővülő listájára, amelyeket nem fognak betartani.

Rossz ómen, hogy az amerikai mesterségesintelligencia-szektor egyik önjelölt ásza, az OpenAI most a kormánytól koldul pénzt, hogy előremenekülve további veszteséges befektetéseket eszközölhessen chipekbe és adatközpontokba. 2023-ban a cégvezér, Sam Altman még nagy mellénnyel azzal hencegett, hogy „reménytelen velünk versenyezni” (a kínaiaknak), 2025-ben viszont már kormányzati hitelgaranciáért (értsd: mentőövért) kuncsorog. Úgy tűnik, hogy a klientúra-kapitalizmus tipikus szisztémáját követve szocializálni akarja a vállalat pénzügyi veszteségeit.

Legutóbb maga Michael Burry – aki a 2008-as gazdasági válság megjóslójaként és a The Big Short című film ihletőjeként vált közismertté – több mint egymilliárd dollárt tett fel arra, hogy a Wall Street MI-boomja könnyekkel végződik. Konkrétan arra fogadott a tőzsdén, hogy az Nvidia és a Palantir, a mesterségesintelligencia-piac két nagyágyúja fogja elszenvedni a legnagyobb veszteségeket. Eközben Jensen Huang, az Nvidia – papíron a világ legértékesebb vállalata – főnöke egy tajpeji magánrendezvényen kijelentette, hogy „2027-re Kína MI-számítástechnikai teljesítménye meghaladja az összes többi országét együttvéve”.

Ezzel lényegében azt mondja, hogy Kína fogja megnyerni az MI-versenyt, köszönhetően az ottani alacsonyabb energiaköltségeknek és rugalmasabb szabályozásnak. Ebben ott érhető tetten a sors iróniája, hogy Kína alacsony energiaköltségeit nagyrészt a zöldenergia rendkívüli felhalmozása okozza. Márpedig Trump a minap az ENSZ-ben azt állította, hogy „ha nem szállnak ki a zöldenergia-csalásból, az országuk tönkre fog menni”. Nos, a „zöldenergia-csalás” miatt Amerika elbukhatja a XXI. század legfontosabb technológiai versenyét. Alex Karp, a Palantir főnöke szerint az orvelliánus megfigyelő állam előnyösebb az amerikaiak számára, mint ha Kína nyerne a mesterségesintelligencia-versenyben. Ekkora a verseny tétje.

Amint az amerikai MI-buborék kipukkad, a világ olyan súlyos pénzügyi krízisbe fog kerülni, hogy az 1929-es nagy világgazdasági válság apró kellemetlenségnek tűnik majd hozzá képest. Miután a buborék kipukkad és az egész amerikai techipar összeomlik, a dominóhatás a világ minden államában minden iparágat elér. Az idei amerikai piaci nyereség és a GDP-növekedés teljes mértékben ezeknek az MI-vállalatoknak a számviteli trükkökkel mesterségesen feltuningolt (vö. astroturfing) értékeléséhez kapcsolódik. Az USA idei GDP-növekedése a mesterséges intelligencia nélkül stagnált volna. Valójában már semmilyen fizikai terméket nem gyárt. Szinte minden, ami az amerikai „gyártásról” szól, főként termékek összeszerelését jelenti. Amerika csupán más országokban készített alkatrészeket rak össze, de egyik alkatrész sem készül ténylegesen ott. Ez csupán egy további következménye annak, hogy szolgáltató gazdasággá vált, akár tetszik Trumpnak, akár nem.

Második elnöki ciklusa tizedik hónapjában a demokraták a vártnál nagyobb fölénnyel nyerték meg a három nagy helyi választást a napokban. A republikánusok ezt maguknak köszönhetik. Az elmúlt évet főként azzal töltötték, hogy a Netanjahu-rezsim szekerét tolták, gurujukkal az élen, aki a Nobel-békedíjra ácsingózva szinte havi rendszerességgel támad meg vagy fenyeget agresszióval/annektálással más országokat (Grönland, Kanada, Mexikó, Panama, Kolumbia, Venezuela, Irán, Jemen, Nigéria). Hegseth hadügyminiszter most bejelentette a „békeharcos Trump” tévhit hivatalos végét: „Nem a békeidőkre készülünk. A Pentagon és ipari bázisunk háborús állapotokra való átállításán dolgozunk.”

Nincs is hatékonyabb módszer egy gyengélkedő gazdaság felélesztésére, mint egy jó kis világháború. Rooseveltnek már bejött egyszer. Miért ne működne megint? A republikánus kormányzat szinte semmit sem tett a törzstámogatóiért, azzal áltatva őket, hogy aranykorban élnek. Nem volt tömeges migránsdeportálás, a munkahelyeket továbbra is kiszervezik külföldre, főleg Indiába, és az infláció kezelhetetlen. Trump bevándorlási és gazdasági ígéretei miatt nyert. Ehhez képest a Belbiztonsági Minisztérium hamisítja a deportálási statisztikákat, a kormány pedig elidétlenkedi az újraiparosítást. De legalább Izraelt már csak egyetlen amerikai katonai intervenció választja el a regionális dominanciától.

Trump vesztésre áll a közvélemény-kutatásokban is. Ennek számos oka van, de a legnagyobb probléma a gazdaság. Trump bekapcsolta a gazdasági vészleállító gombot az autista vámpolitikájával anélkül, hogy neki és a stábjának halvány fogalma lett volna a következményekről. Hasonló dolgot tett az első ciklusában, amikor alacsony hitelkamatokkal tömeges inflációt okozott, de azt senki nem értette igazán, és inkább Bidenre hárították érte a felelősséget. Az illegális bevándorlás meggátolásának elszabotálása és a legatyásodott gazdaság fellendítésének elszúrása mellett az Epstein-akták közzétételének elsumákolása is előbb-utóbb Trump körmére fog égni.

Ugyanakkor 38 millió amerikai él szegénységben, de a világ tíz leggazdagabb emberéből 9 amerikai állampolgár. Széles körben elterjedt hajléktalanság, heti rendszerességű tömeggyilkosságok, hamis demokrácia (lobbiérdekek és az elektori kollégium korrupciója), nincs infrastruktúra-karbantartás, nincs általános egészségügyi biztosítás, nincs nagy sebességű vasút, nincs társadalmi kohézió, nulla nemzetközi hitelesség és még kevesebb tisztelet a világ részéről.

Az Egyesült Államok alapvetően egy agymosott társadalom, ahol a közvélemény bármit elhisz, amit a kontrollált média és a korrupt politikai szuperosztály bead neki a külvilág dolgairól. Az amerikai rendszer egy plutokratikus, militarizált rendőrállam, amely megpróbálja kontrollálni a civilizálatlan, irányíthatatlan, önhitt, bűnorientált, alacsony IQ-jú, rosszul képzett, hedonista-nihilista társadalmát, amely veszélyezteti mások szabadságát. Az USA mindennek az elpusztítója, beleértve önmagát is, de remélhetőleg nem ebben a sorrendben.