Összeesküvés-elmélet

Az ember gyakran hall összeesküvés-elméleteket. Történik valami, valami fontos, mondjuk a politikában vagy a közéletben, és az emberek a sorban a postán vagy a buszmegállóban várakozván, esetleg az irodában a buborékosvíz-automata előtt összesúgnak. „Azt hallotta, hogy? Na, ne mondja! És maga ezt elhiszi?”

Bár márciusban még országjárásra indult Gyurcsány Ferenc, a DK akkori elnöke, nem sokkal később, májusban érkezett a hír, hogy lemond minden politikai pozíciójáról, és Dobrev Klárával elválnak. Volt neje pedig átvette a Demokratikus Koalíció vezetését. És utána nyomban elindult a találgatás, izzottak a Facebook-kommentek, s oda lyukadtak ki általában, hogy a DK megszabadult Gyurcsánytól, már Dobrevnek is ciki, jaj, szegény Gyurcsány.

Na de mi van – kérdem én –, ha nem a DK szabadult meg Gyurcsánytól, hanem Gyurcsány szabadult meg a DK-tól? Mert a DK annyira égő. Ha nem jutnak be a parlamentbe, örökre ráég, hogy „a Gyurcsány nem jutott be”. Így viszont azt mondják, hogy mióta nincs ott a Gyurcsány, lám, hova jutottak. Bezzeg ha ott lenne! Igazából ő mindig hivatkozási alap marad. Szemet lövetett, eladta az országot, Magyar Péternél még a Gyurcsány is jobb volt, Dobrevnél mennyivel jobb a Gyurcsány. A Gyurcsánynak legalább volt egy karizmája, és legalább szórakoztató volt. Őt legalább lehetett idézni. Ki idézget Dobrev Klárát? A Magyar Péternek meg inkább bicskanyitogató gesztusai vannak, de egy másodpercre sem élvezetes.

Ha a Gyurcsány valamit elrontott beszéd közben, csak félrefordította a fejét, csücsörített, és így szolt: „Nem, rosszul mondom. A helyes megfejtés ez és ez!”

Magyar Péter ilyet soha nem tenne! Ő soha nem ismerné el, ha megbicsaklott a nyelve, vagy eltévesztett egy adatot. Ő duzzogna, vörösödne, sértegetne, agresszív volna, megenné a nyakkendőjét, felrúgna egy kukát, felpattanna a székből és kiviharzana. De ez nem szellemes. Nem idézhető. De tényleg. És soha politikusnak nem volt ennyi mássalhangzó a nevében.