Fotó: Péter Magyar, Facebook (képernyőkép)
Hirdetés

Kudarc a Tisza (ál)előválasztási mechanizmusa – ezt már most, a folyamat közben leszögezhetjük. Hogy nem minden a politikában önmagában a „napirend meghatározása”, tehát a közkeletűen csak „tematizációnak” hívott fogalom, azt a mostani időszak eseményei is megerősítik. Ugyanis a Tisza ezzel az üggyel kétségkívül mintha megint a figyelem középpontjába került volna, ámde egyáltalán nem úgy, ahogy előre tervezték, hanem negatív éllel.

A Fidesz–KDNP a Harcosok klubja megalapítása óta folyamatosan védekező pozícióba szorította a Tiszát, amely követő üzemmódba kapcsolt, nincs saját kezdeményezése, innovációja. Kellett volna tehát valami, ami megfordítja az egyre csak romló trendet.

De a választások előtt néhány hónappal nagyon elkeserítő lehet a saját bázis számára is, hogy az eddig mindent a „digitális térben” intéző párt még egy fránya jelöltállítást sem képes az interneten rendesen levezényelni. Az elképzelés arról szólt, hogy szeptembertől egy nagy adatbázist építenek a Tisza applikációjával, és erre támaszkodva digitális térképen tudják mozgatni az aktivistákat, segíteni a mozgósítást.

Az íróasztal mögül ez jó tervnek tűnt, csak a kivitelezés volt gyatra. Már akkor elbukott a történet, amikor ukránokat vettek be a fejlesztésbe. (Az ukrán szakértő cége az ukrán hadsereg beszállítója, tehát az egy feltehetően az ukrán nemzetbiztonság által felügyelt vállalkozás.)

Októberben teljesen össze is omlott a rendszer, az adatgazda, a párt nem volt képes megvédeni a saját kétszázezer szimpatizánsának adatát, azok kikerültek a világhálóra. A magyar emberek adataihoz akár automatikusan is hozzáférhetett egy idegen állam. Ez egyértelműen nemzetbiztonsági kockázat is.

A Tisza ezzel a saját hívei előtt is megbízhatatlanná vált, sokan közülük kétszer is meggondolják, hogy részt vesznek-e ebben az előválasztási cirkuszban. Akkor is így van ez, ha az applikáció helyett a honlapon lehet szavazni a tiszás jelöltekre.

A botrány túlmutat az előválasztáson, hiszen a Tisza hitelességéről, kormányzati alkalmasságáról állított ki nagyon rossz bizonyítványt; ekkora hibát nem követhet el kormányra készülő szervezet. Sok szavazó belegondolhat, mi lenne, ha egy ilyen kókler alakulatnak kellene egy egész állami apparátust irányítania.

Ezt az érzetet nemcsak az alkalmazás körüli káosz, botrány, hanem maga a tiszás előválasztás is erősíti. A kiindulópontom az, hogy a választókerületi jelöltállítást is elsiette a Tisza, ez is egy óriási ki nem kényszerített politikai hiba Magyar Pétertől. Az ő nagyotmondásai, hazugságai miatt állt a Tisza olyan politikai lépéskényszerben, amit már nem lehetett tovább elodázni. A pártelnök ugyanis már tavaly is olyan szólamokat pufogtatott, miszerint tízezer magyar áll készen arra, hogy tiszás képviselőjelölt legyen. Aztán az újévi beszédében hozakodott elő azzal, hogy a kormányzat áprilisban előre hozott választásokat akar rendezni, ezért nekik már másnap meglenne a 106 egyéni jelöltjük. Ez a nagyotmondás sem jött be; következett a szeptemberre beígért jelöltállítás, aztán ebből lett október, majd november 17. Múlt hétfőn este hatra ígérte a neveket, aztán nyolc után adták le a közösségi oldalán a szürke, közhelyes beszédét, amelyben nem állt elő a jelöltekkel. Az éjszakai névcsorgás hajnalig tartott, ennek során nagyrészt teljesen ismeretlen három-három választókerületi jelölt jelent meg a legnagyobb közösségi oldalon. Ez annak fényében volt furcsa, hogy ennyi előkészület után a háromszáz fős listát akár egyszerre is nyilvánosságra lehetett volna hozni.

Az ellenzéki szavazóknak az a rossz hír, hogy nemcsak számunkra, jobboldali hírfogyasztók számára ismeretlen a jelöltek, hanem az adott választókerületekben élők számára is.

A polgári sajtó oknyomozásának köszönhetően viszont kiderült, hogy vagy olyan figurák mosolyognak a képekről, akik egykor MSZP-sek, SZDSZ-esek, Márki-Zay-, Bajnai- és Gyurcsány-rajongók voltak, a háttérben dolgoztak, vagy rokoni, baráti, üzleti szálakon kapcsolódnak a posztkommunista–SZDSZ-es maghoz.

Ha már SZDSZ. Emlékeznek még az Új generáció nevű SZDSZ-es ifjúsági szervezetre? A Tisza most az egész baloldal új generációja.

De abban is biztosak lehetünk, hogy ezek az „újak” minőségben semmiben sem különböznek a „nagy elődeiktől”, akik 2010-ig kormányoztak, és tönkretették az országot. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a posztkommunista, liberális holdudvar sokadik (leginkább ötöd-hatodvonala) lépett most egy nagyot előre.

Kapcsolódó cikkünk

Ők kétségkívül nem voltak a politika első vonalában, de a céljaik ugyanazok, mint az elődeiknek. Talán nem véletlen, hogy Magyar Péter nem szeretné, hogy ezekről beszéljenek, ezért jelentette be a politikailag értelmezhetetlen, abszurd nyilatkozatstopot. Kevés olyan jelölt van közöttük, akihez a helyi választókerületben bármilyen nagyobb közéleti ügyet köthetne bárki. Ez azért gond, mert leginkább ez jelezhetné, hogy alkalmas-e valaki politikusnak, képviselőnek. Bármilyen szakmai előélet, kitüntetés – bár fontos információ és elismerésre méltó dolog – a politikában nem biztos hogy elég bármire. Nagyrészt a budapesti központból deszantozott indulókról lehet szó helyismeret nélkül, akik közül kettő vattaemberként mosolyog a fotókon. Nagyjából ugyanis be lehet lőni, hogy ki az esélyes a választásokon való indulásra.

Ez már most rengeteg belső konfliktust szült, hiszen a helyi szigetek vezetői úgy érzik, bepalizták őket. Többen nem lettek jelöltjelöltek sem, miközben a Tiszára áldozták szabadidejüket, pénzüket, energiájukat. Ezután inkább feloszlatják a szervezetüket. De miután a három jelöltből csak egy marad majd talpon, nemsokára jön a csalódási hullám második szakasza. Magyar Péter belső diktátumaiból, együttműködésre képtelen egyéniségéből és politikai hibáiból is adódik, hogy az előválasztás szervezeti káosszal jár a Tiszán belül.

A tiszás magon kívül azért nehéz lenne olyan józanul gondolkodó szavazót találni, aki elhiszi, hogy egy fotó és egy a feltehetően a mesterséges intelligencia által megírt beköszönőszöveg elég lehet kiválasztani a három indulóból a legjobbat. Főleg úgy, hogy a múlt kedd hajnalban nyilvánossá vált listáról csak múlt vasárnaptól lehetett voksolni hétfőig… A második kört kedd és péntek között rendezik meg, a végleges jelölteket pedig november 30-án mutatják be.

Mindez azt bizonyítja, hogy az előválasztás nem politikai innováció, csak egy üres politikai termék. 2021-ben is tartott egy ilyen mutatványt az „óbaloldal”, amely után annak nyertese a balos mikrokozmoszban rögtön esélyesként lépett a pástra. A mostani balos kihívónak már egy éve építik minden manipulációs technika bevetésével – egységes balos médiatámogatás, balos közvélemény-kutatások, közösségi álprofilok üzemeltetése – a színpadot. Ebből is jól látszik, hogy a globalisták semmit nem változnak, ugyanazt a harsány technikát vetik be most is, csak sort és vezető arcot cseréltek. A lényeg ugyanaz, megbuktatni a szuverenista magyar kormányt.

Csakhogy a valóság mindig szembejön: a mostani tiszás előválasztás és az azt övező botrány, a posztkommunista cseresor csatába állítása, a gyűlölt neoliberális garnitúra háttérből kivehető vicsora arra hívja fel a figyelmet, hogy a kommunista tényleg nem vész el, bármi áron, újra és újra hatalomba akar kerülni.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője