M3: a magyar Monaco
Ukrán Bugattival a világ körül
Hol él ez a Trump Jr. gyerek, hogy ennyire le van maradva?
Azon ájuldozott Dohában, a fórumon, hogy Monacóban, ahol csodálatos barátnőjével, Bettinával jártak, minden második és, nem elírás, 3-4 millió dolláros luxus Bugatti, Ferrari, meg Mercedes ukrán rendszámmal közlekedett. Fel is tette naiv kérdését ifjabb Trump az üzletemberek dohai diskurzusán: „Tényleg azt gondoljuk, hogy mindezt Ukrajnában keresték meg?”
Bizonyára nem tette volna fel és nem szégyenkezne most miatta, ha mondjuk az M3-as autópálya Zsóry fürdői leágazása mellett vagy Hajdúszoboszló, Budapest, netán Mórahalom környékén furikázgatna csodálatos barátnőjével, a Bettinával. Akkor már fel sem tűnne neki az ukrán flanc, lassan négy esztendeje masszívan hozzászokott volna.
Magam, mint 45 esztendeje száguldó régimódi riporter, még ma, éltesebb napjaimon is többet járom (Nagy)Magyarországot, mint például Indigó (Orbán-másoló) Péter, vagy némely lustább szállítmányozó, és jelenthetem, egyszer sem kelt vagy ment le úgy a nap utam során, hogy ne jött volna szembe vagy előzött meg számos ukrán rendszámú márkás verda.
Na, jó nem minden második Bugatti vagy Ferrari, de feltűnően sok az X6-os BMW, a Q8-as Audi, a Tesla, a Range Rover, olykor pedig szánalomkeltően egy-két előnyugdíjas korú Lada, esetleg Zsiguli. Némelyiket magázhatná is fiatal vezetője, viszont valamennyi járgány kormánya mögött, köztük luxus Mercedes és Ford mikrobuszoké mögött is, nem fejkendős gazdasszonyok vagy harcsabajszos aggastyánok, hanem fiatal, életerős férfiak feszítenek.
Trump fiam, korodból adódóan lehetnél, azt viszont nagyon is jól kapizsgálod, hogy a rávalót, mármint az autókra, az aranyifjak nem Ukrajnában keresték meg, munkával. Inkább és idejében (autó)kereket oldottak, lefizették a kényszertoborzókat, aztán a lopott pénzből, mert közel vannak a tűzhöz, vagy ők maguk a tűz csiholói, szóval az abból elemelt koffernyi pénzzel elmenekültek. Mert Isten ments, elvenni a helyet a lövészárkokba golyófogónak beinvesztált, szegény ukrán „parasztok” elől.
Az érdekei szerint szolidáris és adakozó fél világ temérdek pénzének haszonlesői így gazdagodnak és menekülnek, miközben naponta ezrével hullik az élhetetlenje. Igazuk is van, mert
a béke nem hoz pénzt – a háború igen.
De az is lehet, hogy csak mi, szívtelenek látjuk ilyen sötéten a helyzetet, meg az apád és te, ifjú Trump. Miért nem vesszük tudomásul, hogy az ukrán honvédő háború már csak ilyen, és
ezek a hős hoholok a millió dolláros autóikkal szerte a világban minket, európaiakat védenek a rabló orosz csürhétől.
És miközben 4-5 ezer „menekültet” fogadunk be, etetünk, itatunk, altatunk, iskolázunk, segélyezünk és támogatunk naponta, aközben még vegyünk fel hitelt és adjuk oda Kijevnek cakli-pakli a jövő esztendei ukrán költségvetést, mert „mit nekünk zordon Kárpátok.” Sőt, mialatt magunk elé engedjük őket a sorban, boltban, fürdőben és szállodában, egyetlen pillanatra sem feledkezzünk meg róla, szolidárisan értsük meg, hogy ők mind szerencsétlen menekültek, akiknek gyorsan kellett elmenekülni, gyors autókkal. Egy csapágyas Skodával azonnal fülön csípné őket a honvédő TCK. Ha így állunk hozzá, azonnal a napnál világosabb, hogy
minden ukrán rendszámú luxusautó azt bizonyítja, hogy a szankciók működnek. Nem kicsit, nagyon!
De nem csak ezért lebilincselő a hohol finesz, hanem azért is, mert ha az összes gazdag és még gazdagabb ukrán, köztük Zelenszkij vagyonát lefoglalnák, hát abból újjá lehetne építeni a szétrabolt országukat.
Nem hülyék! Legalábbis addig, amíg van náluk még hülyébb! Ursuláék.
Epilógus: Néhány napja, hazafelé tartva és a magyar Monacót, Füzesabonyt éppen elhagyva megelőztem az M3-as autópályán egy éjfekete, Budapest felé igyekvő, ukrán rendszámú Mercedes Vito mikrobuszt. Alig fejeztem be a manővert, látom ám a visszapillantó tükörben, hogy a sofőr eszeveszetten fénykürtöl utánam. Mi lelte ezt az ukránt? Verekedni akar? Rövidesen kiderült, hogy nem, csak figyelmeztetett a közelgő sebességmérő kamerára. Nemcsak Monacóban érzik magukat otthonosan.
Az ukránok a spájzban vannak.
