Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke beszédet mond a közvetlen köztársaságielnök-választásért rendezett demonstráción az Országház előtti Kossuth Lajos téren 2024. február 25-én. A tüntetést a Demokratikus Koalíció, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd-Zöldek szervezte
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Hirdetés

A Fővárosi Törvényszék első fokon elutasította Iványi Gábor kérelmét, nem kaphatja vissza az egyházi státuszát. Miért utasította el? Egyrészt, mert továbbra sem tud a pénzzel bánni (az 1 százalékos felajánlások papírmunkája nem stimmel), másrészt pedig, teszem hozzá én, mert normális körülmények között a státuszt meg sem kaphatta volna.

Ugyanis Iványi egyháza kamuegyház!

Mondhatom úgy is, a kereszténység Kádár-éra alatti megcsúfolása, karikatúrája a mai napig, amit az 1980-as években az ateista, liberálbolsevik SZDSZ, Solt Ottilia, Göncz Árpád, Kenedy János, Haraszti Miklós, Pető Iván, Horn Gábor stb. – Aczél György, velejéig kommunista kultúrkápó segédletével – szültek meg a pártfőtitkár, Kádár János Duna-parti szobájában, majd mentettek át az 1990-es rendszerváltás idején a jelenbe.

És mi Iványi azóta is bevált trükkje?

Egyházi köntösbe bújtatott és ily módon finanszíroztatott szociális, illetve oktatási tevékenység gründolása, amiből ő, a testvére, a családja és szűkebb környezete fizetést, jövedelmet húz. (Ettől persze lehet szociálisan érzékeny és felelős pasas, de ennek gyakorlati művelésében már cseppet sem az.)

A kronológia olykor kommentárok nélkül is képes vászonra vetíteni és pőrére vetkőztetni a nyilvánosság előtt a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség mögötti valóságot.

  • A Magyarországi Metodista Egyház a mai napig bevett (elfogadott) egyház, ahonnan Iványi Gábort, aki a szabadegyházak lelkészképzőjében pallérozódott, és akit az édesapjával és további nyolc lelkésztársával közönséges, ezért összeférhetetlen viselkedése miatt, az 1970-es években egyszerűen elzavartak.
  • Dafke új csoportot szerettek volna összegründolni, ami a kádári rendszerben lehetetlen volt, hiszen a nyíltan ateista, kommunista hatalom üldözte, megfigyelte, börtönbe zárta a rendszerre veszélyes, karakteresebb papokat, vagy szerveződő vallási közösségek vezetőit. Egyértelmű bizonyítékként citálom ide Kádár János elhíresült mondását: „Mi a klerikalizmus ellen tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel harcolunk.”
  • Láss csodát, ugyanez a Kádár János a már említett liberális politikusok, főként pedig Aczél György közreműködésével mégis életre hívta, aláírta 1981-ben a vallásüldöző szocializmus egyetlen „saját egyházának” működési engedélyét. És lám csak, ki kapta! Az Iványi vezette metodista csoportosulás, ami ezért és azóta kamuegyház, a honi bevett egyházak szégyene.
  • Mindezt persze titokban, a nyilvánosság kizárásával, hiszen annyira árulkodó, visszatetsző és politikailag álságos volt, mintha Hitler zsidó felekezet, Irán vagy Pakisztán vezetői pedig keresztény közösségek hivatalos létrehozását szentesítették volna. Abszurd!
  • Vajon mit kellett cserébe vállalnia, tennie és szolgálnia Iványinak a kommunizmus maradék éveiben, és mit az 1990-es rendszerváltást követően a Kádár-ivadékoknak? Legmaradandóbb és máig ható hálájaként a hívő, istenes Iványi lelkész a nyíltan ateista gönczös, petős, később kunczés SZDSZ színeiben beült a magyar parlamentbe bólogatni. Olyan ez, mintha mondjuk Gyurcsány, vagy előtte Horn Gyula az MSZP vallásos tagozatát izmosította volna, noha kiköpött marxista.
  • Más kérdés, hogy Iványi kamuegyháza így már az állam egyházi támogatására is lecsaphatott, és szociális-oktatási tevékenységet is vihetett, illetve próbál vinni, amivel nem is lenne semmi baj, ha értene hozzá, és nem hiányt hiányra halmozna, ami elől most úgy menekülne, hogy vörös reverendájára mutogat. Pedig a kettő csak az ő ficamos felfogásában tartozik együvé. Egyházi státusszal takarózni és magyarázni a gazdasági, szellemi alkalmatlanságot, sajátos és groteszk aduász. Álságos játékstílus!
  • A keresztény, nemzeti jobboldal és kormánya bűne – mert az is van ebben –, az volt, hogy eleinte nem ismerte a kamuegyház születésének kádári körülményeit, ezért Iványi és körei igyekeztek is méztől csepegő szavakkal félrevezetni őket. Tehát részben a tájékozatlanság, részben pedig a politikai túlsúly hiánya halogatta a végül 2011-ben parlament által szentesített törvényt (CCVI.), amely egyértelműen kimondja: az Iványi-féle Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség többé nem tartozhat a magyarországi egyházak sorába, ezért támogatásra sem jogosult.

És itt érkezünk el a lényegig, Iványi Gábor beteges Orbán-fóbiájához. Mert micsoda dolog az, hogy amit Kádár János elvtárs elismert (szignózott), azt Orbán Viktor miniszterelnök úr nem ismeri el (nem szignózza)?!

Az előzmények után ez még kérdés? Na, ugye! Kívül tágasabb, belül tisztább.

Kapcsolódó cikkünk