Ezek a gondolatok jól megmutatják az államférfi és az ügyintéző, a távlatosan gondolkodó történelmi személyiség és a negyedórás hírnévben lubickoló pillanatnyi celeb közti különbséget.

Hirdetés
Fotó: Demokrara/Vogt Gergely

A politika görög eredetű szó, a köz, vagyis a közösség ügyeivel való foglalatosságot jelenti. Ebben persze benne van az aktuális napi ügyek eredményes elintézése is, de ezen túlmenően elengedhetetlen annak elgondolása is, hogy mivégre vagyunk a világon éppen itt, a Kárpát-medencében mi, magyarok, milyen a helyzetünk, miért ilyen, továbbá hogy milyennek kell lennie, és mit kell tennünk azért, hogy olyan legyen, amilyennek lennie kell. Ha mindez megvan, akkor fel kell ismerni a közösség mozgósítására és célra állítására, valamint a nemzetközi tér tényezőinek javunkra fordítására alkalmas eszközrendszert.

Ez a különbség Orbán Viktor és Törpojáca között. Utóbbi horizontja addig terjed, hogy sóvárogva nézegeti kívülről a miniszterelnökségnek otthont adó egykori budavári Karmelita Kolostort.

A magyar miniszterelnök pedig közös munkára hív, építi, helyreállítja Magyarországot, olyan, néha már mélyen szunnyadó száz éves nemzeti vágyakat újraébresztve, amelyek valóra válásában talán a legelkötelezettebbek közül is csak kevesen hisznek. Ha visszatekintünk az elmúlt másfél évtizedben közös nemzeti munkával megtett útra, mindannyian büszkék lehetünk a magyar teljesítményre. És ez a legszebb reményekre jogosít minket, egyben megsoksozorozza felelősségünket a magyar élet védelmében, amit mindenáron meg akarnak törni külföldről egy boldogtalan, űzött lélek gonosz felhasználásával.