Bajnai Gordonra vágyik a dús fürtű csepűrágó

Nem viccel Nagy Ervin kortárs színész, a Tisza Párt képviselőjelöltje Fejér vármegye Dunaújváros központú 4. országos egyéni választókerületében, megmondja a frankót egyenesen bele az arcba – kár, hogy nem nekünk, csak titokban. Még szerencse, hogy a szemérmes coming out napvilágot látott, így más tudjuk, hogy Bajnai Gordonra vágyik a dús fürtű csepűrágó. „Volt egy pillanat 2009-ben szerintem, amikor még nem jött a Fidesz (…) és akkor volt egy ilyen fél év, amikor nem bántotta egymást magyar a magyarral. Tehát akkor (…) nem magyar magyarnak a farkasa volt, hanem mindenki tudta, hogy mi jön (…) hát addig úgy éljünk, érezzük jól magunkat az országunkban egy évet. És akkor emlékszem, hogy volt egy ilyen általános, ilyen köznyugalom. Ez visszajöhetne, akkor nagyon boldog ember lennék, igen.”

Namármost Magyar Péter színművész elvtársát vagy megcsalja az emlékezete, vagy nem ugyanazt értjük köznyugalom alatt. Tudniillik 2008-ban beütött a világválság, ami egy tönkrevert, kifosztott, legyengített, kiszolgáltatott Magyarországot talált telibe. Emiatt Gyurcsány Ferenc 2009 tavaszán elsőként menekült el a süllyedő hajóról, ahogy az hozzá illik. Ezután az akkori nagyobbik kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt (vajon létezik még?) hosszas és vicces keresgélésbe fogott, és nagyjából mindenkitől megkérdezték, aki véletlenül a pártház felé járt, hogy nem akar-e miniszterelnök lenni, de senki nem akart, végül Bajnai Gordon mint régi, fegyelmezett, kipróbált KISZ-elvtárs elvállalta a kellemetlen küldetést.

Ezután lenyűgöző ámokfutás vette kezdetét, azazhogy folytatódott. Bajnai sem viccelt, mindjárt azzal kezdte, hogy fájni fog.

És fájt.

Ugyanis 1200 milliárd forintos megszorítást zúdított a nyakunkba. Valószínűleg ez tetszhet a legjobban Nagy Ervinnek, mert ugyanerre készül a Tisza Párt is, csak 100 milliárddal megfejelve. Még mondja valaki, hogy a baloldal nem következetes!

Az államadósságot 2010 tavaszára sikerült a nemzeti össztermék 82,5 százalékára feltornászni, ezen  belül a külföldi szereplők felé fennálló adóssághányad elérte a 70 százalékot (ma 30 százalék.)

Ami a köznyugalmat illeti, akkoriban zajlottak a cigánygyilkosságok, amelyek 6 halálos áldozatot követeltek. Nem tudjuk, Nagy Ervin hol élt, mivel foglalkozott akkoriban, de aki nyitott szemmel és füllel járt az országban, azt tudja, hogy minden volt akkoriban a falvainkban, csak köznyugalom nem.

A Bajnai-időszakban gyártották és indították el az úgynevezett Hunnia-pert azzal a céllal, hogy a közvéleménynek felmutassák a „magyar terrorizmus” szörnyképét. A Budaházy György és társai közel 15 évig tartó meghurcoltatását eredményező koncepciós kirakatperbe belebukott már 2009 tavaszán Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter, miután valótlanul állította egy kémiarajongó bonyhádi középiskolások által egy szántóföldön végrehajtott, robbantással járó kísérletről, hogy az a „terrorcsoport” kísérleti robbantása. Belebukott az ügybe Kenéz Andrea bírónő is, aki az elsőfokú ítélet indoklását jóval a törvényes határidőn túl foglalta írásba, ráadásul úgy, hogy egy kollégája „stilisztikailag” belenyúlt a szövegbe. Másodfokon hatályon kívül is helyezték az ítéletet, aláhúzva, hogy „a vádlottak védekezéshez való joga súlyosan sérült.” Az egész ügy bizonyítottsága finoman szólva is kétes volt – szerencsére végül minden meghurcolt kegyelmet kapott Novák Katalin köztársasági elnöktől, akinek ezért hála és tisztelet jár.

Hát így morzsolgatta Magyarország az időt abban a soha elmúlni nem akarónak tűnő Bajnai-évben. Népnyúzás, eladósodás, politikai leszámolás, elszabaduló bűnözés. Ezt sírja vissza a tiszás képviselőjelölt, Magyar Péter rajongója. Kétség ne essék: ugyanezt művelnék.