Nicsak! Kopogtató Jézus a törvény (kis)kapujában

Mohó kíváncsisággal eltelt híveid már azt is tudni és látni vélik, amint nadrágszíjból font, tekintélyt kölcsönző megmagasított talpú sarudban éppen a vízen jársz, a föld piszkos porát meg szinte nem is érinted, miközben messiásra utaló vitustánccal árasztod ki ránk a születendő szeretetországod sajtónyilvános csodáit. (A titkosak bónuszok.)

Miután Weber Gábriel arkangyal odaszállt hozzád a sárga csillagos kék égből, máris megparancsolta neked: „Péter, ne úgy cselekedj, mint a balgatagok, mert te a mi lajstromunkban a próféták közé vagy iktatva.” No, azóta és attól kezdve póniméretű táltossá cseperedtél, aki szakmányban műveli a szájtáti csodákat.

A Karácsony Micsurin nemesítette méhlegelői gazt egyetlen érintéssel napraforgóvá változtatod, az árcédulás, vadi új OBI-lapáttal megpakolt homokzsákoddal felfogod az özönvizet (Noé irigyen zokog bárkája fenekén),

a skizofrének erejét demonstráló derékszíjaddal pedig kegyetlenül ápolod és szavatolod a családi hűség felsőbbségét, miközben két gyalogszerrel megtett országjárás között arra is szakítasz időt, hogy a kipukkadt autógumiba újra kemény életet lehelj. Ennél is gyakrabban vagy képes például a Péterfy ispotály wc-csészéi fölé papírtekercset teremteni a tartókba, amit előtte vagy te vagy a beteglátogatók emeltek el. (A csodához is alkalom kell.)

És ezen ámulatba ejtő, egyúttal megrendítő példázatok láttán a messiásukat követő 45-60 éves könnyező, már kérges bőrű pálmák, elsőként gyengéden, de gyorsan lábhoz teszik festett körmű, vitorla izmú karjaik közül chipes pincsi kutyáikat, majd kiosztott zászlókat lengetnek és vad tapsikolásba kezdenek, azt ordibálva: Ha kell, „Mindmegdöglünk!”. Meg azt is, hogy „Örökreelmegyünkinnen, Orbántakarodj!” A nemjóját neki.

Ünnephez közeledvén a messiás, akár Kopogtató Jézus, a Budapesti Törvényszék kapujához toppant oda azzal, hogy a derék bíróság tiltsa már el azonnal Orbánékat a Bors nevű kormány szennylap terjesztésétől, mielőtt még 4 millió példányban kiszórnák minden család levélszekrényébe, mert ami abban van, a Tisza megszorító csomagjának népet sanyargató szándékairól, az „totális hazugság”. És mondja is mellé, hogy „Imé, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja az én szómat, és az ajtót megnyitja, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok.”

Hogy bizton megnyissák előtte a protekciós kiskaput, hát visz nekik csalinak néhány igazságszolgáltatási anekdotát, amiket még az ügyvéd és 56-os forradalmár (Kádár kerületi bírója volt) Jogerős Pali nagypapájától hallott, meg egy kömörői (Fehérgyarmati járás) tökös-mákos nyírségi sütireceptet a nyugdíjas bíró anyucikájától. A közösen elköltött vacsora után pedig akár megszülethet az újabb csoda, ami mellé már csak egy fogpiszkálót kér a Péter.

Miért ne lehetne így? Hiszen a közös evésre-ivásra felkopogtatott cinkos igazságügyi szolgák egyikének a neve, nemcsak a bírói stáblistán, hanem a Tisza szimpatizánsainak névjegyzékében is vastagon szerepel. Hogy na és?

Utóirat: És a tiszás úgynevezett Tiszta Hang nevű kiadványával, amivel telepiszkította az országot, mi a helyzet? Azt nem tervezed a családközeli haverbírókkal letiltatni és bezúzatni? Mondjuk, mifelénk a népek a te tiszta hangodat, kevés kivétellel, nyomtatásban hányják a kukába. Nekem speciel a múltkor jóljött, miután a házam (hazám) ajtajában egy hívatlan, büdös poloskára tapostam.

Rendkívüli hír! A Fővárosi Törvényszék a most hozott végzésével azonnali hatállyal megtiltotta, hogy online vagy nyomtatott formában terjesszék a Bors című napilap BORS Tisza-csomag című különszámát és az abban foglalt tartalmat. A végzés, fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtandó.

Elmegyek a sarokra, veszek egy lottószelvényt.