Példátlan botrány: a bíróság azt tette, amit Magyar Péter követelt
A botrányos ítélet indoklása, ha lehet, még botrányosabb.
„Micsoda véletlen, hogy a Magyar Péterék megszorító csomagját bemutató újság ellen pont egy olyan bírónő lépett fel, akinek a neve és budapesti címe megegyezik a Tisza-aktivisták kiszivárgott listáján található nőével!” – így kommentálta a Facebookon a Fidesz parlamenti frakcióvezetője azt a példátlan justizmordot, hogy a Fővárosi Törvényszék egyik bírája fénysebességgel, egy nap alatt betiltotta a Bors című napilapnak a Tisza Párt brutális népnyúzó programjával foglalkozó országos terjesztésű különszámát.
A botrányos ítélet indoklása, ha lehet, még botrányosabb:
amint arról a Törpojáca-rajongó propagandamédia diadalittasan beszámol, ehhez a bírósági döntéshez elég volt „több nyilvános platformon” azt állítani, hogy a Felcsuti Péter bankár által is valósnak és a Tisza Párt számára készült szövegnek elismert brutális megszorító program nem a Tisza Párt programja. A bíróság ezzel bármiféle bizonyítás, tanúkihallgatás mellőzésével ténynek tekintette Magyar Péterék tagadását, és ebből vonta le azt a következtetést, hogy „az alperesnek tisztában kellett lennie azzal, hogy a közlései valótlan tartalmúak.” Mindezért a bíróság azonnali hatállyal megtiltotta a Bors különszámának terjesztését.
A napilap szerkesztősége és a kiadó Mediaworks tiltakozott a politikai nyomásgyakorlás. az Alaptörvényben biztosított jogok durva megsértése és az ellen, hogy a bíróság „fél nap alatt meghozott intézkedéssel, a különszámban foglaltak vizsgálata és érdemi jogorvoslat lehetőségének biztosítása nélkül partner abban, hogy a 2026-os választás egyik legfontosabb témájában a társadalmi párbeszédet a Tisza lefojtsa.” Hozzáteszik, hogy a különszám terjesztője nem kapott a tiltásra vonatkozó döntést, így a különszám terjesztése a törvények tiszteletben tartásával, a sajtószabadság jegyében folytatódik.
Tény, hogy ilyen bemondásra, fénysebességgel meghozott bírósági döntésre nemigen találni példát.
A legegyszerűbb helyreigazítási perben is helye van bizonyítási eljárásnak – az igazságszolgáltatás lényege épp az volna, hogy az alperes és a felperes egyaránt elő tudja adni érveit, a bíróság pedig az azokból bizonyítható tények alapján mérlegel, majd meghozza ítéletét. Ha pedig az ítélkező bíró valóban a Tisza-applikáció letöltőinek egyike, az nyilvánvalóan súlyos aggályokat vet fel, hiszen a bírák javadalmazásáról és jogállásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 39. paragrafusa szerint a bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak. Egy politikai párt mobiltelefon-alkalmazásának letöltése persze formailag még belefér, de mindenképpen valamiféle politikai elkötelezettséget sejtet. Ha pedig így van, akkor az illetőt nem volna szabad politikai, közéleti szereplők e szerepükkel kapcsolatos eljárásaiban ítélkezni.
Ez, nem pedig ennek kárhoztatása ássa alá a bíráskodásba vetett közbizalmat.
Mindettől függetlenül is abszurd és elképesztő bármiféle bizonyítás nélkül ítélkezni – ez a legrosszabb történelmi időket idézi. Ez eggyel több ok arra, hogy jövő áprilisban határozottan visszaverjük a magyar szabadságra, a társadalmi békére és egyáltalán, a normális életre leselkedő külföldi indíttatású veszélyt.
