A veszély neve Brüsszel
Nem a Tisza ellen kell harcolni, a veszély neve Brüsszel, azt kell legyőznünk, és megakadályozni, hogy Magyarországot visszalökjék a 2010 előtti világba, amikor itt mindig az történt, amit Brüsszel akart – mondta Orbán Viktor Szegeden.
A digitális polgári körök szombati háborúellenes nagygyűlésén a miniszterelnök ezzel sokadszor tette világossá, hogy honnan fúj a szél: a jobb sorsra érdemes belga fővárosból, ami egyben a nemzetnyomorító Eurokolhoz központja is.
Ez a szél pedig nem friss fuvallat, hanem dögszagú áramlat. A rothadt bűz átható, akármiképpen felpántlikázva kínálják a magyar embereknek.
Az orrfacsaró szag mellett persze végtelenül unalmas és jól ismert az egész. A materializmus előfutárának tekintett Ephészoszi Hérakleitosz abban is tévedett, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Ó, dehogynem!
Hazánkban legalább 150 éve mindig van olyan politikai szerveződés, amely következetes gonoszsággal ki akarja szolgáltatni Magyarországot idegen érdekeknek.
Ezt néha Polgári Radikális Pártnak, néha mindenféle kommunista vagy szocialista pártnak, Szabad Demokraták Szövetségének, Momentumnak vagy Márki-Zaynak hívják, most éppen Tiszának, amit kikérünk magunknak a mi kedves folyónk nevében – a lényeg a mindenkori pillanatnyi elnevezés fölött lebegő poshadt szellemiség, az örök SZDSZ.
Sajnálatosan vannak olyan polgártársaink (majdnem honfitársakat írtunk, de az nem volna igaz), akikről igaztalan volna azt állítani, hogy nem fontos számukra a magyarság. Dehogynem fontos, nagyon is, hiszen magas hőfokon és engesztelhetetlenül gyűlölnek minket, gyűlölnek mindent, ami és aki hagyományos, magabízó, nemzeti és hitbéli hovatartozásában, nemi önazonosságában rendíthetetlen – egyszóval normális. Ezek az emberek mindig, minden társalgásnál kéjjel azonosítanak bármely kellemetlen, rosszízű egyedi esetet a teljes nemzettel és az egész hazával, szembeállítva azt a tenyérbemászó „bezzeg nyugaton” felvezetésű hamis példálózással, és hisztérikusan keresnek azonnali semlegesítő ellenpéldát bármely magyar dicsőségre. E szánnivaló, szomorú életű polgártársaink adják az idegen érdekeket képviselő politikai alakulatok, most éppen a magát sértő módon Tiszának nevező brüsszeli média-kamupárt tagadástól és rosszindulattól degeszre telt rajongótáborát. Irtóztató ez, mégis tudnunk kell, hogy ezek a lelki zsákutcába tántorodott, önazonosságot vesztett, gyökértelen, elrontott életű embertársaink valójában áldozatok, akik felé megértő jóindulattal, lehetőség szerint szeretettel kell fordulnunk, ahogy az orvos megszólítja mégoly zaklatott betegét. Nem ők, szegény elbutított polgártársaink az ellenségeink, hanem egyszerűségüket kihasználó külföldi, azaz idegen uszítóik.
